111* 
között pedig 8*24 százalék; a különbözet tehát — ismét a vagyon- 
képző kiadások javába — 7*41 százaléknyi. 
E különbözetek azonban nem jelentik szükségképen a vagyon 
nak a gyarapodását, a mennyiben nem is jelentik a folyó bevételek 
és folyó kiadások közötti különbözeiét. Az azon évhez tartozó 
bevételek és kiadások közötti különbözet (ha tudniillik az összes 
bevételek közül levonjuk az előző évi pénztári maradványt) az 
1895. évet kivéve mindannyiszor kiadási többletet tüntet föl, s a 
bevételi többlet 1895-ben is alig haladja meg a 8000 koronát. 
A kiadások között a tagok segélyezésére fordiíott költségek 
is — bár tényleg évről-évre gyarapodást mutatnak — az összes 
kiadásokhoz való arányukban csökkenést tüntetnek fel 1897-ig, 
s csak 1898-ban, a mikor az átfutó tételek a kiadások egymáshoz 
való helyes arányát kevésbbé bolygatják meg, akkor emelkednek 
ismét erősebben. Az összes kiadásokból segélyezési czélra 1895-ben 
74*is százalék fordittatott, 1896-ban 71*56 százalék, a következő 
évben 69*34 százalék, s 1898-ban gyors növekvéssel 77*90 százalék. 
Ha igy az említett zavaró momentum, az átfutó és ellentéte 
lezett összegeknek nem egyforma kezelése meg is nehezíti annak 
az aránynak a kutatását, hogy a segélyezési kiadások az összes 
kiadásoknak évről-évre mekkora hányadát foglalták le, a segélye 
zésre fordított költségek fokozatos növekvéséről képet alkothatunk 
magunknak abból a körülményből is, hogy 1895-ről 1896-ra e 
kiadások 9'8i százalékkal, a következő évben újabb 4*24 százalékkal, 
1897- ről 1898-ra 9'3& százalékkal, 1895-től 1898-ig pedig összesen 
25*14 százalékkal szaporodtak. 
A segélyezési kiadások között a tagoknak tényleg kifizetett 
segélyösszegek, nevezetesen a táppénz és a gyermekágyi segély 
foglalnak le legnagyobb részt; 1895-ben két és fél millió korona, 
1898- ban pedig már három millió korona terhelte meg ezen a 
czímen a betegsegélyző pénztárak költségvetését. Utána a legmaga 
sabb s hasonló arányokban növekvő tétel a gyógyszertári számlák 
költsége, a mely 1895-ben 1,312.915 korona volt, 1898-ban pedig már 
1,779.170 korona. A kórházi ápolás díjai is folyton emelkedőben van 
nak, még gyorsabb növekvéssel, mint egyéb segélyezési kiadások, 
a mi, mig egyrészt a pénztáraknak kétségtelenül erősebb meg- 
terheltetését jelenti, másrészt örvendetes, mert a beteg tag gyöke 
res és maradandó javulásának a kórházi ápolás a legbiztosabb 
eszköze. 300.000 korona körül ingadozó a temetkezési segély 
összege; 1898-ban már megközelíti a másfél milliót az orvosi fizeté 
sekre és tiszteletdíjakra fordított összeg, és 16.467 korona költséget 
okozott a szülésznők díjazása. 
Áttérve a bevételi és kiadási tételek arányának a betegsegélyző 
pénztárak jellege szerinti vizsgálatára, a bevételi források között 
a tagjárulékokból eredő jövedelmek túlnyomóságát a kerületi pénz 
táraknál találjuk. Itt az összes bevételek 91*97 százaléka származik 
tagjárulékokból; az ipartestületi és magánegyesületi pénztáraknál 
88 százalékot meghaladó, a gyári pénztáraknál pedig 86*21 °/o a 
tagjárulékok aránya az összes bevételek sorában. Nem arra vall 
ez, mintha az egyéb pénztáraknak többféle és bőségesebb jövedelmi 
forrás állana rendelkezésére, mint a kerületieknek, hanem abból 
magyarázható, hogy mig a kerületi pénztárak aránylag kevés 
negyedfél százalékot sem tevő pénztári maradványt hoznak át az 
előző évről a folyó év számlájára, a többi pénztáraknál ez a múlt 
évi maradvány 6—7 százalék között ingadozik. Az önkéntes tagok 
belépési díjai önként érthetőleg a magánegyesületi pénztáraknál 
rúgnak legmagasabb összegre, az összes bevételek 0*u százalékáig 
emelkedvén, mig a gyári pénztáraknál, a melyekbe önkéntes tag 
alig vétetik fel, az e czímen befolyt összegek a bevételeknek csak 
0*02 százalékát teszik. Viszont a gyári pénztáraknál legmagasabb 
az adományok tétele, az összes bevételek 0*67 százaléka; azoknál a 
gyári pénztáraknál ugyanis, a hol a bevételek a kiadásokat nem fedezik, 
a hiányt a munkaadó adománya vagy kölcsöne szokta pótolni. 
Adományok czímén a kerületi pénztárak vesznek be legkevesebbet, 
összes bevételeiknek csak O09 százalékát; az ipartestületi s még 
inkább a magánegyesületi pénztárak jobban megközelítik a gyári 
pénztáraknál tapasztalt arányt. Kamatokból szintén a kerületi pénz 
táraknak van legkevesebb, csak félszázaléknyi bevétele, újabb 
vor, bei den Ausgaben hingegen 8.24°/o; die Differenz betrágt alsó 
— wieder zu Gunsten dér kapitalbildenden Auslagen — 7*41 %■ 
Diese Differenzen bedeuten aber nicht unbedingt die Ver- 
mehrung des Vermögens, wie sie ja auch nicht den Unterschied zwi- 
schen den laufenden Einnahmen und laufenden Ausgaben bedeuten. 
Die Differenz zwischen den zu demselben Jahre gehörigen Ein 
nahmen und Ausgaben (vvenn wir námlich von den Gesammt- 
einnahmen den Kassarest des Vorjahres in Abzug bringen) weist 
mit Ausnahme des Jahres 1895 iinmer ein Ausgabeplus auf und 
dér Einnahme-Überschuss übersteigt auch im Jahre 1895 kaum 
8000 Kronen. 
Unter den Ausgaben zeigen auch die auf die Unterstützung 
dér Mitglieder verwendeten Ausgaben, obwohl thatsachlich von 
Jahr zu Jahr zunehmend, in ihrem Verháltnis zu den Gesammt- 
ausgaben eine Abnahme bis 1897, und erst 1898, dk die durch- 
laufenden Posten das richtige Verháltnis zu einander weniger 
stören, vermehren sie sich wieder bedeutender. Von den Gesammt- 
ausgaben sind zu Unterstützungszwecken im Jahre 1895 74'i3°/ 0 
verwendet worden, 1896 71*66°/o, im folgenden Jahre 69*84°/o und 
im Jahre 1898 mit raschem Anwachsen 77*90°/o. Wenn auch die nicht 
einheitliche Behandlung des erwáhnten störenden Moments, dér durch- 
laufenden und dér Gegenbetráge die Erforschung dessen erschwert, 
eine wie grosse Quote dér Gesammtausgaben die Unterstützungs- 
Ausgaben von Jahr zu Jahr in Beschlag nehmen, so können wir 
uns über die stufenvveise Vermehrung dér zu Unterstützungen ver 
wendeten Ausgaben schon aus dem Umstand einen Begriff ma 
ciién, dass diese Ausgaben von 1895 auf 1896 um 9*8i°/o, im 
folgenden Jahre wieder um 4'24°/o, von 1897 auf 1898 um 9*3ő 0 /o, 
von 1895 bis 1898 insgesammt aber um 25*14°/o zugenommen 
habén. 
Von den Unterstützungsausgaben nehmen die an die Mitglieder 
thatsachlich ausgezahlten Unterstützungsbetráge, namentlich das 
Pflegegeld und die Kindbett-Unterstützung den grössten Theil in An- 
spruch ; 1895 belasteten unter diesem Titel dritthalb Millionen Kronen, 
1898 aber schon drei Millionen Kronen das Budget dér Krankenkassen. 
Dér náchstgrösste und in ahnlichen Verháltnissen anwachsende 
Posten sind die Kosten dér Apothekerrechnungen: 1895 1,312.915 
Kronen, 1898 aber schon 1,779-170 Kronen. Auch die Spesen dér 
Spitalspflege sind in fortwáhrender Steigerung begriffen, noch ra- 
scher anwachsend, als die sonstigen Unterstützungsausgaben, was 
einerseits unzweifelhaft eine stárkere Belastung dér Kassen be- 
deutet, anderseits aber erfreulich ist, denn die Spitalspflege ist das 
sicherste Mittel dér gründlichen und standigen Besserung dér 
kranken Mitglieder. Die Summe dér Leichenbestattungs-Unter- 
stützungen beláuft sich auf circa 300.000 Kronen. Dér für Gehal- 
ter und Honorare dér Arzte verwendete Betrag macht nahezu 
eine halbe Millión aus ; die Entlohnung dér Hebammen verursachte 
Auslagen in dér Höhe von 16.467 Kronen. 
Übergehend auf die Untersuchung dessen, wie sich die Ein- 
nahme- und Ausgabeposten nach dem Karakter dér Krankenkassen 
zu einander verhalten, flndet sich bei den Bezirkskassen das Vor- 
wiegen dér Einkünfte aus den Mitgliederbeitrágen unter den Ein- 
nahmsquellen. Hier kommen 91*97°/o dér Gesammteinnahmen von 
den Mitgliederbeitrágen her; bei den Gewerbekorporations- und 
den Privatvereinskassen übersteigen die Mitgliederbeitráge 88°/o, 
bei den Fabrikskassen aber betragen sie 86*2i°/o in dér Reihe dér 
Gesammteinnahmen. Dies zeugt nicht dafür, dass bei den sonstigen 
Kassen etwa mehrartige und reichere Einnahmsquellen zűr Ver- 
fügung stünden, als bei den Bezirkskassen, sondern es ist daraus 
zu erkláren, dass wáhrend die Bezirkskassen einen verháltnis- 
mássig geringen Kassenrest von nicht einmal 3V2 0 / 0 vom Vorjahre 
auf die Rechnung des laufenden Jahres übertragen, bei den übrigen 
Kassen dicsér Rest vom vorigen Jahre zwischen 6 und 7% schwankt. 
Die Eintrittsgebühren dér freiwilligen Mitglieder erreichen selbst- 
verstándlich bei den Privatvereinskassen den höchsten Betrag, in- 
dem sie bis 0*n°/o dér gesammten Einnahmen ausmachen, wáh 
rend bei den Fabrikskassen, bei denen fást gar keine freiwilligen 
Mitglieder aufgenommen werden, die unter diesem Titel einlaufen- 
den Betráge sich nur auf 0*oa°/o dér Einnahmen belaufen. Bei den 
Fabrikskassen ist aber dér Posten dér Gaben dér grösste, 0*67°/o 
dér Gesammteinnahmen; bei den Fabrikskassen námlich, wo die 
Ausgaben durch die Einnahmen nicht gedeckt werden, pflegt die 
Spende oder ein Darlehen des Arbeitgebers den Abgang zu decken. 
Unter dem Titel dér Gaben néhmen die Bezirkskassen am wenigsten 
ein, bloss 0*09°/o dér Gesammteinnahmen; die Gewerbekorporations- 
und noch mehr die Privatvereinskassen kommen den, bei den 
Fabrikskassen sich ergebenden Verháltnissen náher. Aus Zinsen 
habén gleichfalls die Bezirkskassen die kleinsten Einnahmen, nur 
% Perzent, ein neuer Beweis dessen, dass die Bezirkskassen am