129*
s egyéb folyó kiadásaik fedezésére használják el. Az a körülmény
pedig, hogy a törvényszabta tartaléktőkének elhelyezésével ez idő
szerint a legtöbb pénztár még hátralékban van, szintén nem jelent
heti a pénztárak anyagi helyzetének vigasztalan voltát s ez a most
még nagy hátralék kétségtelenül csak átmeneti jellegű. Maga a
törvény sem kivánta a tartaléktőkének vég nélkül való szaporítását,
hanem megjelölte a határt, a melyen túl a tartaléktőkét csak az
esetben kell szaporítani, ha a pénztár népessége megnövekszik s
igy a ráváró feladatok is megsokasodnak. Mihelyt ugyanis a tartalék-
alap az utolsó öt évi kiadások átlagát eléri, azontúl csak annyival
gyarapitandó, a mennyi különbözet előáll ennek az átlagszámnak
az évről-évre való alakulásánál, vagyis jóformán semmivel akkor,
ha a pénztár népességi viszonyai s igy kiadásai érdemlegesen nem
változtak, s valami csekélységgel akkor, a mikor a pénztár taglét
számának hirtelen felszökkenésével a kiadások is észrevehetően
emelkedtek. Betegsegélyző pénztáraink legnagyobb része most ért
el, vagy a legközelebbi években fog elérni ahhoz a határhoz, a
mikor — öt éves fennállásán túl — az utolsó öt évi kiadásainak
átlagához szabhatja tartalékalapjának nagyságát, a mikor tehát új
összegekkel épen nem, vagy csak igen kis mértékben kell gyara
pítania a tartaléktőkét. Jelenleg állanak tehát a pénztárak ott, hogy
szabályszerű tartaléktőkéjük körülbelül elérte a maximumot, mig
a tényleg elhelyezett tartalék meglehetős minimális összeget képez.
Mostantól fogva a szabályszerű tartalék alig növekszik s minthogy
viszont a legtöbb pénztár évről-évre mégis csak tesz félre valamely
— bármily kis — összeget a tartalékalap javára, a tényleg elhelyezett
tartaléktőke évről-évre jobban meg fogja közelíteni a szabályszerűt
s kedvező viszonyok mellett rövid idő alatt el is éri azt. Tisztán
átmeneti jellegű tehát az a körülmény, hogy a tényleg elhelyezett
tartaléktőke csak kis hányadát képezi a szabályszerűnek, s mint
hogy a vagyonmérleget ez idő szerint legtöbb esetben az rontja
meg, hegy a teheroldalon magas összegű szabályszerű tartalék
szerepel a vagyonoldalnak alacsony tényleges tartalékjával szemben,
átmeneti jellegű a vagyonmérlegnek kedvezőtlen állása is. Rendes
viszonyok mellett évről-évre tünedezni fognak a nagy különbségek
a szabályszerű és a tényleges tartaléktőke között s ennek nyomán
egyre kevesebb pénztár mérlegében fog szerepelni a hiányegyenleg is.
A magyar korona országaiban az összes betegsegélyző pénz
tárak vagyon-, illetőleg teherálladéka 7,465.993 koronát tett az
1898. év végén; a vagyonegyenleg leszámításával tiszta teherként
296.414 korona mutatkozott egyenlegül. A kerületi pénztárak vagyoni
viszonyai kedvezőtlenebbek; kerületi pénztárainknak 2,678.197 ko
rona vagyona, illetőleg terhe volt; a mérlegüket tiszta vagyonnal záró
pénztárak 195.575 koronányi vagyonegyenleget, a többiek pedig
726.086 korona hiányegyenleget tűntetnek fel, úgy hogy teherként tisz
tán 530.511 korona mutatkozik. Hasonlóan kedvezőtlen állapotban
vannak a magánegyesületi pénztárak is, a melyeknél 1,127.126 korona
vagyon, illetve teherálladék van kimutatva, s egyenlegül a pénztárak
egy részénél 130.852 korona tiszta vagyon, a többinél 196.853 korona
hiány szerepel; a kettő különbözete 66.001 korona hiányt ered
ményez. Csak részben tudja ezt ellensúlyozni a gyári- és ipartestü
leti pénztárak kedvezőbb helyzete; ez utóbbiaknál 638.211 korona
vagyonálladék mellett 118.852 korona vagyonegyenleget és 81.951
korona hiányegyenleget tűntetnek fel a pénztárak, úgy hogy tiszta
vagyonként 36.901 korona mutatkozik. A gyári pénztáraknál pedig
3,022.455 korona a vagyonálladék; a pénztárak jelentősebb része
468.193 korona vagyonegyenleggel, a másik rész pedig 204.996
korona teherrel zárta mérlegét; a tiszta vagyon tehát 263.197 korona.
A vagyonmérleg tételei közül — a tartaléktőkén kívül, a
melyről később bővebben szólunk, — említésre méltó a pénzkészlet,
a melynek álladéka az 1898. év végéről szerkesztett vagyonmérleg
ben összes pénztárainknál 448.280 korona volt. Postatakarékpénztári
betétek és kamatok 66.565 koronával, egyéb takaréktár! betétek
és kamatok 462.630 koronával, cheque- és clearing-számla köve
telések 51.673 koronával, értékpapírok és azok kamatai 351.155
koronával, jelzálogi követelések és azok kamatai pedig 13.581
koronával szerepelnek pénztáraink mérlegében. Megjegyzendő azon
ban, hogy a központi összeállítás e tételekből a lehetőség szerint
zűr Deckung ihrer sonstigen laufenden Auslagen verbrauchen. Dér
Umstand aber, dass die meisten Kassen sich mit dem Anlegen des
im Gesétze vorgeschriebenen Reservefondes derzeit noch im Rück-
síande beünden, kann gleichfalls nicht die Bedeutung habén, dass
die materielle Lage dér Kassen trostlos ist, und dieser jetzt noch
grosse Rückstand hat unzWeifelhaft nur einen Übergangskarakter.
Auch das Gesetz erforderte nicht die ins unendliche gehende Vef-
mehrung des Reservefondes, sondern hat die Grenze angegeben,
über welche hinaus dér Reservefond nur in dem Falle zu ver
meimen ist, wenn die Mitgliederzahl dér Kasse zunimmt und so
auch die ihrer harrenden Aufgaben sich vermehren. Sobald nám-
lich dér Reservefond den Durchschnitt dér Ausgaben dér letzten
fünf Jahre erreicht, ist er in dér Folge nur um soviel zu vermehren,
wie viel die Differenz bei dér Gestaltung dieser Durchschnittszahí
von Jahr zu Jahr betrágt, oder sozusagen um garnichts dann,
wenn die Populationsverháltnisse und demnach die Ausgaben
sich nicht wesentlich geándert habén, und nur etwas weniges in
dem Falle, wenn mit einem plötzlichen Steigen des Mitglieder-
standes auch die Ausgaben merklich zugenommen habén. Dér
grösste Theil unserer Krankenkassen hat jetzt die Grenze erreicht,
oder wird sie in den náchsten Jahren erreichen, wo sie — nach
fünfjáhrigem Bestande — die Höhe ihres Reservefondes nach dem
Durchschnitte dér Ausgaben dér letzten fünf Jahre bemessen können,
alsó den Reservefond um neue Betráge entweder gar nicht, oder
nur in sehr geringem Maasse zu vermehren habén. Gegenwártig
stehen alsó die Kassen dórt, dass ihr vorschriftsmássiger Reserve
fond das Maximum ungefáhr erreicht hat, wáhrend die thatsáchlich
angelegten Reserven einen ziemlich minimalen Betrag ausmachen.
Von nun an wird dér vorschriftsmássige Reservefond kaum zu-
nehmen, und da hinwieder die meisten Kassen doch von Jahr zu
Jahr einen — wenn noch so geringen — Betrag zu Gunsten des
Reservefondes bei Seite légén, wird dér faktisch angelegte Re
servefond dem vorschriftsmássigen von Jahr zu Jahr immer náher
kommen und denselben in kurzer Zeit auch erreichen. Dér Um
stand alsó, dass dér faktisch angelegte Reservefond nur eine Quote
des vorschriftsmássigen bűdet, hat nur einen Übergangskarakter;
und da die Bilanz derzeit in den meisten Falién dadurch ver-
schlechtert wird, dass auf dér Lastenseite ein hóhér Betrag des
vorschriftsmássigen Reservefondes dem niedrigen faktischen Re-
servefonde gegenüber eingestellt ist, hat auch dér ungünstige Stand
dér Vermögensbilanz nur einen Übergangskarakter. Unter regel-
mássigen Verháltnissen werden die grossen Unterschiede zwischen
dem vorschriftsmássigen und dem thatsáchlichen Reservefond schwin-
den und demzufolge wird das Defizit-Saldo in dér Bilanz bei nur
wenigen Kassen vorkommen.
In den Lándern dér ungarischen Krone betrug dér Vermögens-,
beziehungsweise Lastenstand sámmtlicher Krankenkassen am Ende
des Jahres 1898 7,465.993 Kronen, bei Abrechnung des Vermögens-
saldos zeigten sich als Sáldo 296.414 Kronen reine Lasten. Die
Vermögensverháltnisse dér Bezirkskassen sind die ungünstigsten;
die Bezirkskassen hatten 2,678.197 Kronen an Vermögen, be
ziehungsweise an Schulden; die Kassen, welche ihre Bilanz mit
einem Reinvermögen abschlossen, weisen ein Vermögenssaldo von
195.575 Kronen, die übrigen aber ein Schuldensaldo von 726.086
Kronen auf, so dass als Schulden rein 530.511 Kronen erscheinen.
In einem áhnlichen ungünstigen Zustande befinden sich auch die
Privatvereinskassen, bei denen ein Vermögens-, beziehungsweise
Lastenstand von 1,127.126 Kronen ausgewiesen ist, und als Saldo
bei einem Theil dér Kassen 130.852 Kronen Reinvermögen, bei
dem anderen aber 196.853 Kronen Defizit; die Differenz dér beiden
ergibt ein Defizit von 66.001 Kronen. Dies kann durch die günstigere
Lage dér Fabriks- und Gewerbekorporationskassen nur zum Theile
aufgewogen werden; bei letzteren zeigen die Kassen bei einem
Vermögensstand von 638.211 Kronen, 118.852 Kronen Vermögens-
Saldo und 81.951 Kronen Schuldensaldo, als Reinvermögen er
scheinen alsó 36.901 Kronen. Bei den Fabrikskassen betrágt dér
Vermögensstand 3,022.455 Kronen; dér betráchtlichere Theil dér
Kassen schloss seine Bilanz mit 468.193 Kronen Vermögenssaldo,
dér andere mit 204.996 Kronen Schulden ab, das Reinvermögen
betrágt daher 263.197 Kronen.
Unter den Posten dér Vermögensbilanz ist — nebst dem
Reservefond, von dem spáter ausführlich die Rede sein wird — das
Bargeld erwáhnenswert, dessen Stand in dér vöm Ende des Jahres
1898 verfassten Vermögensbilanz bei unseren sámmtlichen Kas
sen 448.280 Kronen war. Postsparkasse-Einlagsn und Zinsen waren
mit 66.565 Kronen, sonstige Sparkasse-Einlagen und Zinsen mit
462.630 Kronen, Cheque- und Clearing-Konto-Forderungen mit
51.673 Kronen, Wertpapiere und ihre Zinsen mit 351.155 Kronen,
Hypothekarforderungen und dérén Zinsen mit 13.581 Kronen in
die Bilanz unserer Kassen eingestellt. Es ist aber zu bemerken,
dass die im Zentrum durchgeführte Zusammenstellung nach Mög-
