149* 
nősebben csak a horvát-szlavonországi gyári pénztárak ide vonat 
kozó adatai érdemelnek, a melyek szerint a férfi betegekre fejenként 
6*77 tápdíjas vagy kórházi nap esik, a női betegekre pedig 19‘09 nap. 
Itt tehát a gyári pénztárak nőtagjai hosszabb ideig betegeskednek, 
mint az anyaországban; a férfiak betegségének igen rövid idő 
tartama pedig a férfi betegeknek föntebb említett nagy létszámá 
val egybe vetve azt mutatja, hogy a rendkívül magas betegedési 
bajiam mellett a betegségek múló, és könnyen gyógyuló termé 
szetűek voltak. 
A női tagok egyéb betegségeiken kívül még gyermekágyas 
állapotukban is rászorulnak a betegsegélyző pénztárak támogatá 
sára, a törvény a táppénznek megfelelő összeg kiutalását rendelvén 
részükre gyermekágyi segély czímén négy hétig; azonkívül ter 
mészetesen ingyen szülésznői, ha kell, orvosi segélyben és ingyen 
gyógyszerekben is részesülnek betegségük tartama alatt. A biro 
dalmi eredményeket tekintve, a női tagok 7'ie százaléka volt az 
év folyamán gyermekágyas és vette igénybe e czímen a pénztárak 
segítségét. Egy női tagra 1‘77 gyermekágyi nap esett, egy gyermek 
ágyas nőre azonban 24*75 nap. A mint látható, országos átlagban 
■az egy lebetegedésre eső gyermekágyi segélyezés sem tart a törvény 
szabta négy hétig, a minek egyszerű oka az, hogy a gyermek 
ágyból fölkelt nők, mihelyt erejök visszatér, inkább munkába állanak, 
hogysem a munkabérnek csak felét tevő gyermekágjn segélylyel 
legyenek kénytelenek megelégedni. Mihelyt pedig a munkaképesség 
ilyképen visszatért, a pénztár a további segélyezést önként ért- 
hetőleg megszünteti. A gyermekágyas nők legnagyobb aránya a 
gyári pénztáraknál található; itt a női tagoknak közel tizedrésze 
9*93 n /o az év folyamán lebetegedett, egy női tagra 2*62 gyermekágyi 
nap jutott, egy gyermekágyas nő pedig átlag 25ui napig vette 
igénybe a pénztár segítségét. Ugyanennyi a gyermekágy átlagos 
időtartama az ipartestületi pénztáraknál, bár itt a gyermekágyi ese 
tek jóval kisebb gyakorisággal fordulnak elő; egy női tagra Vu 
gyermekágyi nap jut s a nőtagoknak csak 4*90 százaléka feküdt 
gyermekágyban. A kerületi pénztáraknál 6*i9°/o a női tagok része 
sedése a gyermekágyi segélyben; egy nőre 1*66, egy gyermekágyas 
nőre pedig 25*32 napi segélyezés jut e czímen. A magánegyesü 
leti pénztárak nőtagjai között a legkevesebb a gyermekágyas beteg 
és ugyanitt legrövidebb a gyermekágyi segélyezés átlagos idő 
tartama is : a nőtagoknak 4*46 százaléka volt gyermekágyas, egy 
nőre 0\s7, egy gyermekágyas nőre pedig három hétnél is rövidebb, 
19*52 napi gyermekágyi segély jut. Horvát-Szlavonországokban a 
gyermekágyi esetek valamivel nagyobb gyakorisággal fordulnak elő, 
az anyaországban azonban egy gyermekágyi eset átlagos időtartama 
hosszabb. Itt már (az anyaországban) a kerületi pénztárak járnak 
elől, a melyek egy gyermekágyi esetből kifolyólag átlagosan 25*68 
napig segélyezik nőtagjaikat. 
A további összehasonlításokban már a gyermekágyas nők 
számát is a többi betegekéhez sorozva, vizsgálhatjuk a férfi, a női, 
s az összes betegek létszámát abszolút számokban, s azután a 
megfelelő taglétszámmal egybevetve. A magyar korona országai 
összes betegsegélyző pénztárainak tagjai közül 1898-ban naponkint 
8.070 beteg volt, és pedig 6.666 férfi és 1.404 nő. Naponkint beteg 
volt tehát a tagoknak 1*22 százaléka, nevezetesen a férfiaknak 1*ib, 
a nőknek pedig l'7i°/o-a. A női beteglétszám tehát minden napra 
nagyobb arányokat tüntet föl, mint a férfiaké. 
A kerületi pénztárak arányai állanak legközelebb ezekhez az 
országos átlagokhoz: itt az összes tagoknak naponkint U20 száza 
léka volt beteg, és pedig a férfiaknak 1‘is, a nőknek pedig, —éppen 
mint az országos átlagban — l*7i százaléka. Kerületi pénztáraink 
naponta 3.789 beteg tagot segélyeztek, és pedig 3.177 férfit és 612 
nőt. A gyári pénztáraknál már magasabb úgy a férfiak, mint a nők 
betegségi aránya: a férfiaknak 1 '25, a nőknek 1*87, az összes tagok 
nak l’ss százaléka volt naponkint beteg. Minden napra 2.430 tag 
segélyezése terhelte a gyári pénztárakat, és pedig 1.888 férfié és 
'542 nőé. A magánegyesületi pénztáraknál az összes tagoknak 1'ss, 
a férfiaknak 1 *is, a nőknek 1*5i°/o-a volt mindennap keresetképtelen 
beteg; tápdíjat, kórházi ellátást vagy gyermekágyi segélyt itt na 
ponta 1,097 tag élvezett, és pedig 884 férfi és 213 nő. Az ipar- 
stigen Kasse wáre. In Kroatien-Slavonien ist die Dauer dér Pflege 
geld oder Spitalspflege beanspruchenden Krankheiten etwas kürzer, 
als im Mutterlande; eine besondere Beachtung verdienen núr die 
hieher gehörigen Daten dér Fabrikskassen in Kroatien-Slavonien, 
denen gemáss auf die mánnlichen Kranken per Kopf 6*77 Pflege- 
geld- oder Spitalstage entfallen, auf die weiblichen Kranken aber 
19*09 Tagé. Hier sind alsó die weiblichen Mitglieder dér Fabriks 
kassen lángere Zeit krank, als im Mutterlande; die sehr kurze 
Dauer dér Krankheit dér Mánner aber kombinirt mit dem oben 
erwáhnten grossen Mitgliederstande dér mánnlichen Kranken zeigt, 
dass bei einer ausserordentlichen Erkrankungsneigung die Krank- 
'heiten nur vorübergehender und leicht heilender Natúr waren. 
Die weiblichen Mitglieder appelliren ausser ihren übrigen 
Krankheiten auch im Kindbett-Zustande an die Unterstützung sei- 
tens dér Krankenkassen, indem das Gesetz für sie vier Wochen 
hindurch die Anweisung einer dem Pflegegeld entsprechenden Summe 
unter dem Titel dér Kindbett-Unterstützung verfügt; ausserdem 
werden sie wáhrend dieser Krankheit natürlich auch mit unentgeltlicher 
Hebammen- und wenn nöthig, auch árztlicher Hilfe und Gratis- 
Medikamenten betheiligt. Die Reichsergebnisse berücksichtigt, waren 
7-ie°/o dér weiblichen Mitglieder im Laufe des Jahres im Wochenbett, 
und habén unter diesem Titel die Unterstützung dér Kassen in 
Anspruch genommen. Auf ein weibliches Mitglied entfielen 1*77 
Kindbett-Tage, auf eine Wöchnerin aber 24'76 Tagé. Wie zu ersehen, 
hat die auf eine Niederkunft entfallende Kindbett-Unterstützung im 
Landesdurchschnitt nicht die im Gesetz bemessene Dauer von vier 
Wochen, was einfach darin seinen Grund hat, dass die vöm Kind- 
bett aufgestandenen Frauen, sobald sie ih're Kráfte wiedererlangen, 
sich lieber zűr Arbeit stellen, als sich mit dér nur die Hálfte des 
Arbeitslohnes betragenden Kindbett-Unterstützung begnügen zu 
müssen. Sobald aber die Arbeitsfáhigkeit derart zurückgekehrt ist, 
stellt die Kasse die weitere Unterstützung selbstverstándlich ein. 
Die höchste Verháltniszahl dér Wöchnerinen zeigen die Fabriks 
kassen ; hier ist beinahe ein Zehntel dér weiblichen Mitglieder, 
9'93°/o im Laufe des Jahres niedergekommen; auf ein weibliches 
Mitglied entfielen 2'ö2 Kindbett-Tage, eine Wöchnerin abennahm 
die Unterstützung dér Kasse durchschnittlich 25*41 Tagé láng in 
'Anspruch. Ebensoviel betrágt die durchschnittliche Zeitdauer des 
Kindbettes auch bei den Gewerbekorporationskassen, doch kommen 
hier die Kindbettfalle bei weitem nicht so háuflg vor; auf ein 
weibliches Mitglied entfallen 1*24 Kindbett-Tage, und nur 4*9o°/o dér 
weiblichen Mitglieder waren Wöchnerinen. Bei den Bezirkskassen 
vvurden 6’i9°/o dér weiblichen Mitglieder mit Kindbett-Unterstützung 
betheiligt; auf eine Frau entfiel unier diesem Titel eine Unter 
stützung von 1 *56, auf eine Wöchnerin aber von 25*32 Tagén. 
Unter den weiblichen Mitgliedern dér Privatvereinskassen gibt es 
die wenigsten Wöchnerinen und ebenda ist auch die durchschnitt- 
lichp Zeitdauer dér Kindbett-Unterstützung die. kürzeste: 4*46°/o dér 
weiblichen Mitglieder waren Wöchnerinen, auf eine Frau entfállt 
eine 0*87, auf eine Wöchnerin eine 19*52 Tagé, alsó weniger als 
drei Wochen hindurch wáhrende Kindbett-Unterstützung. In Kroa 
tien-Slavonien kommen die Kindbett-Fálle etwas háufiger vor, im 
Mutterlande aber ist die durchschnittliche Dauer eines Kindbett- 
Falles etwas lánger. Hier (im Mutterlande) stehen die Bezirkskassen 
voran, welche ihre weiblichen Mitglieder in je einem Kindbett- 
Falle durchschnittlich 25*6s Tagé láng unterstützen, 
In den weiteren Vergleichungen rechnen wir auch die Zahl 
dei* Wöchnerinen zu dér dér übrigen Kranken und untersuchen so 
den Stand dér mánnlichen, dér weiblichen und dér gesammten 
Kranken in absoluten Zahlen und dann mit dem entsprechenden 
Mitgliederstande kombinirt. Von den Mitgliedern sámmtlicher Kran 
kenkassen dér Lánder dér ungarischen Krone waren im Jahre 1898 
táglich 8.070 krank, und zvvar 6.666 Mánner und 1.404 Frauen. 
Táglich waren alsó l*22°/o dér Mitglieder krank, und zwar Ti5°/o dér 
Mánner und l*7i°/o dér Frauen. Dér weibliche Krankenstand zeigt 
alsó für jeden Tag eine höhere Verháltniszahl, als dér mánnliche. 
Die Verháltnisse dér Bezirkskassen stehen diesen Landesdurch- 
schnitten am náchsten : hier waren táglich 1 '20 Perzent dér gesammten 
Mitglieder krank, und zwar Fis Perzent dér Mánner und lm Per 
zent dér Frauen, ebensoviel, wie im Landesdurchschnitt. Die Be 
zirkskassen habén táglich 3.789 Mitglieder unterstützt, und zwar 
3.177 Mánner und 612 Frauen. Bei den Fabrikskassen ist die Mor- 
bilitát dér Mánner wie dér Frauen schon grösser: L25 Perzent 
dér Mánner, 1*87 Perzent dér Frauen und 1‘sö Perzent dér gesamm 
ten Mitglieder waren táglich krank. Jeden Tag belastete die Fab 
rikskassen die Unterstützung von 2.430 Mitgliedern, und zwar von 
1.888 Mánnern und 542 Frauen. Bei den Privatvereinskassen waren 
táglich 1 "23 Perzent dér gesammten, Fis Perzent dér mánnlichen 
und l*6i Perzent dér weiblichen Mitglieder erwerbsunfáhig krank ; 
Pflegegeld, Spitalspflege oder Kindbett-Unterstützung erhielten hier