151*

a  mellett  tanúskodik,  hogy  a  temetkezési  segély  törvényszabta
minimumán  túl  is  folytatják  pénztáraink  az  e  czímen  való  támogatást. ­
  Az  1891.  évi  XIV.  t.-cz.  ide  vágó  rendelkezései  szerint
ugyanis  a  temetkezési  segély  a  járulék  kivetésének  alapjául  szolgáló ­
  bérösszeg  húszszoros  értékéig,  azonban  legföljebb  annak
negyvenszereséig  terjedhet.  A  járulék  kivetésének  alapjául  itt  2  korona ­
  20  fillért  vévén  (ennek  ötven  százaléka  ugyanis  az  egy  tápdíjas ­
  napra  kimutatott  költség,  Eio  korona),  a  temetkezési  segély
minimuma  44,  maximuma  pedig  88  korona  volna.  Az  egy  tápdíjas
és  gyermekágyi  napra  eső  kiadások  arányából  azt  is  kiolvashatjuk,
hogy  a  pénztárak  mely  neméhez  tartoznak  magasabb  tagjárulékot
fizető  tagok,  a  táppénz  kiadás  a  tagjárulékoknak,  illetőleg  az  ezek
■alapját  képező  munkabéreknek  arányaihoz  igazodván.  E  tekintetben
a  kerületi  pénztárak  állanak  leghátrább,  egy  tápdíjas  napra  kerek
egy  koronányi  költséggel.  A  munkabéreknek  kísérletképpen  föntebb ­
  összeállított  arányaiból  nem  ez  tűnik  ki,  hanem  az,  hogy  a
legkevesebb  bérért  az  ipartestületi  pénztárak  tagjai  dolgoznak.
Abból  tehát,  hogy  a  kerületi  pénztáraknak  viszont  legkisebbek  a
táppénz  kiadásai,  azt  következtethetjük,  hogy  a  kerületi  pénztárak
kötelékébe  tartozó  óriási  tömegű  munkásnép  sorából  azok  betegeskednek ­
  leginkább,  s  azok  veszik  igénybe  leggyakrabban  a  pénztár
segítségét,  a  kik  alacsony  munka  bérük  mellett  alacsony  tagjárulékkal ­
  gyarapítják  a  pénztárak  bevételeit,  de  ennek  megfelelően
kisebb  összegű  táppénzre  tarthatnak  is  igényt.  Viszont  a  magasabb
tagjárulékot  fizető  tagok  kevésbbé  szorulnak  a  pénztár  segítségére
s  ehhez  képest  domborodik  ki  az  említett  arányszámba  a  kevés
táppénzt  elvezők  képe.  A  magánegyesületi  pénztáraknál  legnagyobb
az  egy  tápdíjas  napra  eső  költségek  aránya,  Ess  korona.  A  magán-■egyesületi
  pénztárakhoz  tartozó  önkéntes  tagok  ugyanis  saját  maguk ­
  által  választott  —  s  rendszerint  elég  magas  —  skála  szerint
fizetik  tagjárulékukat  s  igényelhetik  táppénzeiket  is;  a  magánegyesületi ­
  pénztárak  tagjainak  másik  nagy  kontingense,  a  kereskedelmi ­
  alkalmazottak,  magasabb  díjazásuknak  megfelelően  szintén
több  járulékot  fizetnek  be  a  pénztárba  s  ennek  révén  magasabb
összegű  táppénzt  is  kapnak.  Az  ipartestületi  pénztáraknál  lus  korona, ­
  a  gyári  pénztáraknál  pedig  Ina  korona  az  egy  napra  eső
kiadás  táppénzben  és  gyermekágyi  segélyekben.
Az  anyaországban  a  pénztárak  minden  neménél  ugyanazok
az  arányok  mutatkoznak,  mint  birodalmi  összesben.  Horvát-Szlavonországokban
  az  összes  pénztárak  valamivel  kevesebb  táppénzt  fizetnek, ­
  egy  napra  Eos  koronát;  a  kerületi  pénztáraknál,  eltérőleg  az
anyaországtól,  legnagyobb  az  egy,napra  eső  táppénz  Eos  korona;
az  ipartestületi  pénztárnál  éppen  egy  korona,  a  gyári  pénztáraknál
azonban  szembeötlően  alacsony,  87  fillér.
A  kórházi  ápolási  díj  összegére  kizárólag  a  kórházak  árszabása ­
  bir  befolyással,  s  e  tekintetben  csak  annyi  említésre  méltó,
hogy  a  gyári  pénztárak  helyezik  el  beteg  tagjaikat  legolcsóbban  a
kórházakban,  az  anyaországban  egy  kórházi  napra  1‘17  koronát,
Horvát-Szlavonországokban  pedig  92  fillért  fizetvén.  Az  anyaország
többi  pénztárai  az  országos  átlag  körül  ingadozó  összeget,  Eső—Eső
koronát  költenek  egy-egy  kórházi  napra  ;  Horvát-Szlavonországokban
  olcsóbbnak  látszik  a  kórházi  ápolás,  itt  ugyanis  a  kerületi
pénztárak  Ért  koronát  költenek  a  kórházi  ápolás  minden  napjára.
Az  itt  ismertetett  arányoknak  törvényhatóságok  szerinti  alakulásából ­
  (1.  a  152.  és  153.  lapokon  lévő  táblázatot)  a  következő
részletek  érdemelnek  leginkább  figyelmet:  A  tápdíjas  és  kórházi
ellátást  igénylő  betegek  száma  a  tagok  százalékában  kifejezve
legnagyobb  volt  Verőcze  vármegyében  (72'82°/o),  a  másik  végletet ­
  pedig  Varazsd  város  képviseli,  a  hol  a  tagok  2*70  százaléka
volt  keresetképtelen  beteg.  Varazsd  kivételével  főleg  sikföldi  és
erdélyi  törvényhatóságokban  volt  legkedvezőbb  a  tagok  egészségi
állapota;  legkedvezőtlenebb  azonban  a  horvát-szlavonországi  törvényhatóságokban ­
  és  az  anyaországi  városokban.  A  betegségi  esetek ­
  száma  tekintetében  szintén  Verőcze  vármegye  áll  a  legrosszabb,
és  Varazsd  város  a  legkedvezőbb  helyen  ;  figyelemre  méltó  azonban
itt  Heves  vármegyében  a  női  tagok  betegeskedésének  igen  magas,
215*75  százalékot  tevő  aránya,  a  mi  annál  feltűnőbb,  mert  ebben  a
vármegyében  a  nőknek  csak  34*70  százaléka  volt  beteg,  egy  beteg

sere  Kassen  über  das  im  Gesetze  bestimmte  Minimum  dér  Leichenbestattungs-Unterstützung
  hinaus  unter  diesem  Titel  Hilfe  leisten.
Nach  den  einschlagigen  Verfügungen  des  G.-A.  XIV:  1891  hat  die
Leichenbestattungs-Unterstützung  das  Zwanzigfache  des  als  Grundinge ­
  dér  Beitragbemessung  dienenden  Lohnbetrages,  aber  höchstens
das  Vierzigfache  desselben  zu  betragen.  Als  Grundinge  dér  Beitragbemessung ­
  hier  2  Kronen  20  Heller  angenommen  (fünfzig  Perzent
hievon  sind  námlich  die  für  einen  Pflegegeld-Tag  ausgewiesenen
Kosten,  Eio  Kronen),  wáre  das  Minimum  dér  Leichenbestattungs-Unterstützung
  44,  das  Maximum  88  Kronen.  Aus  dér  Verháltniszahl
  dér  auf  einen  Pflegegeld-  oder  Kindbett-Tag  entfallenden  Ausgaben
  kann  auch  darauf  geschlossen  werden,  zu  welcher  Gattung
dér  Kassen  höhere  Mitgliederbeitráge  zahlende  Mitglieder  gehören,
da  sich  die  Pflegegeld-Ausgaben  nach  dem  Maasse  dér  Mitgliederbeitráge, ­
  beziehungsweise  dér  die  Grundlage  dieser  bildenden  Arbeitslöhne
  richten.  In  dieser  Hinsicht  stehen  die  Bezirkskassen  am
vveitesten  zurück,  mit  rund  einer  Krone  Auslagen  für  einen  Pflegegeld-Tag. ­
  Aus  den  versuchsweise  oben  zusammengestellten  Verháltnissen
  aber  ergibt  sich  nicht  dies,  sondern  das,  dass  die  Mitglieder ­
  dér  Gewerbekorporationskassen  um  den  geringsten  Lohn
arbeiten.  Daraus  alsó,  dass  die  Pflegegeld-Ausgaben  bei  den  Bezirkskassen ­
  die  kleinsten  sind,  kann  gefolgert  werden,  dass  aus  dér
riesigen  Masse  des  in  den  Verband  dér  Bezirkskassen  gehÖrigen
Arbeitervolkes  diejenigen  am  meisten  krank  sind,  und  die  Unterstützung
  dér  Kassen  am  háufigsten  in  Anspruch  nehmen,  welche
bei  ihrem  niedrigen  Arbeitslohn  die  Einnahmen  dér  Kassen  mit
niedrigen  Mitgliederbeitragen  vermeimen,  dementsprechend  aber
auch  auf  einen  kleinern  Betrag  dér  Pflegegelder  Anspruch  machen
können.  Die  höhere  Mitgliederbeitráge  zahlenden  Mitglieder  hinwieder
  sind  auf  die  Unterstützung  seitens  dér  Kasse  weniger  angewiesen,
  und  demgemáss  gestaltet  sich  in  dér  erwáhnten  Verháltniszahl
  das  Bild  dér  wenig  Pflegegelder  Geniessenden  aus.  Bei
den  Privatvereinskassen  ist  das  Verháltnis  dér  auf  einen  Pflegegeld-Tag ­
  entfallenden  Auslagen  das  grösste,  Ess  Kronen.  Die  zu
den  Privatvereinskassen  gehörenden  freiwüligen  Mitglieder  námlich
zahlen  ihre  Mitgliederbeitráge  nach  einér  selbstgewáhlten  —  gewöhnlich
  genug  hohen  —  Skala,  und  können  auch  ihre  Pflegegelder ­
  darnach  beanspruchen;  ,  das  andere  grosse  Kontingent  dér
Mitglieder  dér  Privatvereinskassen,  die  kommerziellen  Angestellten
zahlen  ihrer  grösseren  Entlohnung  entsprechend  gleichfalls  mehr
Mitgliederbeitráge  an  die  Kasse,  und  erhalten  demzufolge  auch
höhere  Pflegegelder.  Bei  den  Gewerbekorporationskassen  betragen
die  auf  einen  Tag  entfallenden  Auslagen  an  Pflegegeld  und  Kindbett-Unterstützungen
  Eis  Kronen,  bei  den  Fabrikskassen  aber  Eia
Kronen.
lm  Mutterlande  zeigen  sich  bei  allén  Gattungen  dér  Kassen
dieselben  Verháltnisse,  wie  in  dér  Reichssumme.  In  Kroatien-Slavonien
  zahlen  sámmtliche  Kassen  um  etwas  weniger  Pflegegeld, ­
  auf  einen  Tag  Eos  Kronen;  bei  den  Bezirkskassen  ist,  vöm
Mutterlande  abweichend,  das  auf  einen  Tag  entfallende  Pflegegeld
das  grösste,  Eoe  Kronen;  bei  den  Gewerbekorporations-Kassen
gerade  eine  Krone,  bei  den  Fabrikskassen  aber  auffallend  gering,  nur
87  Heller.
Auf  den  Betrag  dér  Spitalspflegekosten  hat  ausschliesslich
nur  dér  Tarif  dér  Spitáler  Einfluss  und  in  dieser  Hinsicht  ist  bloss
zu  erwáhnen,  dass  die  Fabrikskassen  ihre  Mitglieder  in  den  Spitálern
  am  billigsten  unterbringen,  indem  sie  im  Mutterlande  für  einen
Spitalstag  1  *17  Kronen,  in  Kroatien-Slavonien  aber  92  Heller  zahlen.
Die  übrigen  Kassen  des  Muttérlandes  gébén  einen  um  den  Landesdurchschnitt
  schwankenden  Betrag,  Eső—Ess  Kronen  auf  je  einen
Spitalstag  aus;  in  Kroatien-Slavonien  scheint  die  Spitalspflege  billiger
  zu  sein,  es  zahlen  námlich  die  Bezirkskassen  1*17  Kronen  für
jeden  Tag  dér  Spitalspflege.
Von  dér  Gestaltung  dér  hier  besprochenen  Verháltnisse  nach
Munizipien  (s.  die  Tabelle  auf  S.  152  und  153)  sind  die  folgenden
Details  am  erwáhnenswertesten:  die  Zahl  dér  Pflegegeld  und
Spitalspflege  benöthigenden  Kranken  war  in  Perzenten  dér  Mitglieder
ausgedrückt  am  grössten  im  Komitat  Verőcze  (72’s2°/o),  das  andere
Extrém  ist  durch  die  Stadt  Varazsd  vertreten,  wo  2*70  Perzent
dér  Mitglieder  erwerbsunfáhig  krank  waren,  Varazsd  ausgenommcn
war  dér  Gesundheitszustand  dér  Mitglieder  zumeist  in  den
Munizipien  des  Tieflandes  und  Siebenbürgens  am  günstigsten;  am
ungünstigsten  aber  in  den  Munizipien  Kroatien-Slavoniens  und  in
den  Stádten  des  Mutterlandes.  Auch  hinsichtlich  dér  Zahl  dér
Krankheitsfálle  steht  das  Komitat  Verőcze  an  dér  schlechtesten
und  die  Stadt  Varazsd  an  dér  besten  Stelle;  beachtenswert  ist  aber
im  Komitat  Heves  das  sehr  hohe  Verháltnis  dér  Erkrankungen  dér
weiblichen  Mitglieder,  215*75  Perzent,  was  umso  auffálliger  ist,  als
in  diesem  Komitat  nur  34*70  Perzent  dér  Frauen  krank  waren,  auf