149*

nősebben  csak  a  horvát-szlavonországi  gyári  pénztárak  ide  vonatkozó ­
  adatai  érdemelnek,  a  melyek  szerint  a  férfi  betegekre  fejenként
6*77  tápdíjas  vagy  kórházi  nap  esik,  a  női  betegekre  pedig  19‘09  nap.
Itt  tehát  a  gyári  pénztárak  nőtagjai  hosszabb  ideig  betegeskednek,
mint  az  anyaországban;  a  férfiak  betegségének  igen  rövid  időtartama ­
  pedig  a  férfi  betegeknek  föntebb  említett  nagy  létszámával ­
  egybe  vetve  azt  mutatja,  hogy  a  rendkívül  magas  betegedési
bajiam  mellett  a  betegségek  múló,  és  könnyen  gyógyuló  természetűek ­
  voltak.
A  női  tagok  egyéb  betegségeiken  kívül  még  gyermekágyas
állapotukban  is  rászorulnak  a  betegsegélyző  pénztárak  támogatására, ­
  a  törvény  a  táppénznek  megfelelő  összeg  kiutalását  rendelvén
részükre  gyermekágyi  segély  czímén  négy  hétig;  azonkívül  természetesen ­
  ingyen  szülésznői,  ha  kell,  orvosi  segélyben  és  ingyen
gyógyszerekben  is  részesülnek  betegségük  tartama  alatt.  A  birodalmi ­
  eredményeket  tekintve,  a  női  tagok  7'ie  százaléka  volt  az
év  folyamán  gyermekágyas  és  vette  igénybe  e  czímen  a  pénztárak
segítségét.  Egy  női  tagra  1‘77  gyermekágyi  nap  esett,  egy  gyermekágyas ­
  nőre  azonban  24*75  nap.  A  mint  látható,  országos  átlagban
■az  egy  lebetegedésre  eső  gyermekágyi  segélyezés  sem  tart  a  törvényszabta ­
  négy  hétig,  a  minek  egyszerű  oka  az,  hogy  a  gyermekágyból ­
  fölkelt  nők,  mihelyt  erejök  visszatér,  inkább  munkába  állanak,
hogysem  a  munkabérnek  csak  felét  tevő  gyermekágjn  segélylyel
legyenek  kénytelenek  megelégedni.  Mihelyt  pedig  a  munkaképesség
ilyképen  visszatért,  a  pénztár  a  további  segélyezést  önként  érthetőleg
  megszünteti.  A  gyermekágyas  nők  legnagyobb  aránya  a
gyári  pénztáraknál  található;  itt  a  női  tagoknak  közel  tizedrésze
9*93 n /o  az  év  folyamán  lebetegedett,  egy  női  tagra  2*62  gyermekágyi
nap  jutott,  egy  gyermekágyas  nő  pedig  átlag  25ui  napig  vette
igénybe  a  pénztár  segítségét.  Ugyanennyi  a  gyermekágy  átlagos
időtartama  az  ipartestületi  pénztáraknál,  bár  itt  a  gyermekágyi  esetek ­
  jóval  kisebb  gyakorisággal  fordulnak  elő;  egy  női  tagra  Vu
gyermekágyi  nap  jut  s  a  nőtagoknak  csak  4*90  százaléka  feküdt
gyermekágyban.  A  kerületi  pénztáraknál  6*i9°/o  a  női  tagok  részesedése ­
  a  gyermekágyi  segélyben;  egy  nőre  1*66,  egy  gyermekágyas
nőre  pedig  25*32  napi  segélyezés  jut  e  czímen.  A  magánegyesületi ­
  pénztárak  nőtagjai  között  a  legkevesebb  a  gyermekágyas  beteg
és  ugyanitt  legrövidebb  a  gyermekágyi  segélyezés  átlagos  időtartama ­
  is  :  a  nőtagoknak  4*46  százaléka  volt  gyermekágyas,  egy
nőre  0\s7,  egy  gyermekágyas  nőre  pedig  három  hétnél  is  rövidebb,
19*52  napi  gyermekágyi  segély  jut.  Horvát-Szlavonországokban  a
gyermekágyi  esetek  valamivel  nagyobb  gyakorisággal  fordulnak  elő,
az  anyaországban  azonban  egy  gyermekágyi  eset  átlagos  időtartama
hosszabb.  Itt  már  (az  anyaországban)  a  kerületi  pénztárak  járnak
elől,  a  melyek  egy  gyermekágyi  esetből  kifolyólag  átlagosan  25*68
napig  segélyezik  nőtagjaikat.
A  további  összehasonlításokban  már  a  gyermekágyas  nők
számát  is  a  többi  betegekéhez  sorozva,  vizsgálhatjuk  a  férfi,  a  női,
s  az  összes  betegek  létszámát  abszolút  számokban,  s  azután  a
megfelelő  taglétszámmal  egybevetve.  A  magyar  korona  országai
összes  betegsegélyző  pénztárainak  tagjai  közül  1898-ban  naponkint
8.070  beteg  volt,  és  pedig  6.666  férfi  és  1.404  nő.  Naponkint  beteg
volt  tehát  a  tagoknak  1*22  százaléka,  nevezetesen  a  férfiaknak  1*ib,
a  nőknek  pedig  l'7i°/o-a.  A  női  beteglétszám  tehát  minden  napra
nagyobb  arányokat  tüntet  föl,  mint  a  férfiaké.
A  kerületi  pénztárak  arányai  állanak  legközelebb  ezekhez  az
országos  átlagokhoz:  itt  az  összes  tagoknak  naponkint  U20  százaléka ­
  volt  beteg,  és  pedig  a  férfiaknak  1‘is,  a  nőknek  pedig,  —éppen
mint  az  országos  átlagban  —  l*7i  százaléka.  Kerületi  pénztáraink
naponta  3.789  beteg  tagot  segélyeztek,  és  pedig  3.177  férfit  és  612
nőt.  A  gyári  pénztáraknál  már  magasabb  úgy  a  férfiak,  mint  a  nők
betegségi  aránya:  a  férfiaknak  1  '25,  a  nőknek  1*87,  az  összes  tagoknak ­
  l’ss  százaléka  volt  naponkint  beteg.  Minden  napra  2.430  tag
segélyezése  terhelte  a  gyári  pénztárakat,  és  pedig  1.888  férfié  és
'542  nőé.  A  magánegyesületi  pénztáraknál  az  összes  tagoknak  1'ss,
a  férfiaknak  1  *is,  a  nőknek  1*5i°/o-a  volt  mindennap  keresetképtelen
beteg;  tápdíjat,  kórházi  ellátást  vagy  gyermekágyi  segélyt  itt  naponta ­
  1,097  tag  élvezett,  és  pedig  884  férfi  és  213  nő.  Az  iparstigen

  Kasse  wáre.  In  Kroatien-Slavonien  ist  die  Dauer  dér  Pflegegeld ­
  oder  Spitalspflege  beanspruchenden  Krankheiten  etwas  kürzer,
als  im  Mutterlande;  eine  besondere  Beachtung  verdienen  núr  die
hieher  gehörigen  Daten  dér  Fabrikskassen  in  Kroatien-Slavonien,
denen  gemáss  auf  die  mánnlichen  Kranken  per  Kopf  6*77  Pflegegeld-
  oder  Spitalstage  entfallen,  auf  die  weiblichen  Kranken  aber
19*09  Tagé.  Hier  sind  alsó  die  weiblichen  Mitglieder  dér  Fabrikskassen ­
  lángere  Zeit  krank,  als  im  Mutterlande;  die  sehr  kurze
Dauer  dér  Krankheit  dér  Mánner  aber  kombinirt  mit  dem  oben
erwáhnten  grossen  Mitgliederstande  dér  mánnlichen  Kranken  zeigt,
dass  bei  einer  ausserordentlichen  Erkrankungsneigung  die  Krank-'heiten
  nur  vorübergehender  und  leicht  heilender  Natúr  waren.
Die  weiblichen  Mitglieder  appelliren  ausser  ihren  übrigen
Krankheiten  auch  im  Kindbett-Zustande  an  die  Unterstützung  seitens
  dér  Krankenkassen,  indem  das  Gesetz  für  sie  vier  Wochen
hindurch  die  Anweisung  einer  dem  Pflegegeld  entsprechenden  Summe
unter  dem  Titel  dér  Kindbett-Unterstützung  verfügt;  ausserdem
werden  sie  wáhrend  dieser  Krankheit  natürlich  auch  mit  unentgeltlicher
Hebammen-  und  wenn  nöthig,  auch  árztlicher  Hilfe  und  Gratis-Medikamenten
  betheiligt.  Die  Reichsergebnisse  berücksichtigt,  waren
7-ie°/o  dér  weiblichen  Mitglieder  im  Laufe  des  Jahres  im  Wochenbett,
und  habén  unter  diesem  Titel  die  Unterstützung  dér  Kassen  in
Anspruch  genommen.  Auf  ein  weibliches  Mitglied  entfielen  1*77
Kindbett-Tage,  auf  eine  Wöchnerin  aber  24'76  Tagé.  Wie  zu  ersehen,
hat  die  auf  eine  Niederkunft  entfallende  Kindbett-Unterstützung  im
Landesdurchschnitt  nicht  die  im  Gesetz  bemessene  Dauer  von  vier
Wochen,  was  einfach  darin  seinen  Grund  hat,  dass  die  vöm  Kindbett
  aufgestandenen  Frauen,  sobald  sie  ih're  Kráfte  wiedererlangen,
sich  lieber  zűr  Arbeit  stellen,  als  sich  mit  dér  nur  die  Hálfte  des
Arbeitslohnes  betragenden  Kindbett-Unterstützung  begnügen  zu
müssen.  Sobald  aber  die  Arbeitsfáhigkeit  derart  zurückgekehrt  ist,
stellt  die  Kasse  die  weitere  Unterstützung  selbstverstándlich  ein.
Die  höchste  Verháltniszahl  dér  Wöchnerinen  zeigen  die  Fabrikskassen ­
  ;  hier  ist  beinahe  ein  Zehntel  dér  weiblichen  Mitglieder,
9'93°/o  im  Laufe  des  Jahres  niedergekommen;  auf  ein  weibliches
Mitglied  entfielen  2'ö2  Kindbett-Tage,  eine  Wöchnerin  abennahm
die  Unterstützung  dér  Kasse  durchschnittlich  25*41  Tagé  láng  in
'Anspruch.  Ebensoviel  betrágt  die  durchschnittliche  Zeitdauer  des
Kindbettes  auch  bei  den  Gewerbekorporationskassen,  doch  kommen
hier  die  Kindbettfalle  bei  weitem  nicht  so  háuflg  vor;  auf  ein
weibliches  Mitglied  entfallen  1*24  Kindbett-Tage,  und  nur  4*9o°/o  dér
weiblichen  Mitglieder  waren  Wöchnerinen.  Bei  den  Bezirkskassen
vvurden  6’i9°/o  dér  weiblichen  Mitglieder  mit  Kindbett-Unterstützung
betheiligt;  auf  eine  Frau  entfiel  unier  diesem  Titel  eine  Unterstützung ­
  von  1  *56,  auf  eine  Wöchnerin  aber  von  25*32  Tagén.
Unter  den  weiblichen  Mitgliedern  dér  Privatvereinskassen  gibt  es
die  wenigsten  Wöchnerinen  und  ebenda  ist  auch  die  durchschnittlichp
  Zeitdauer  dér  Kindbett-Unterstützung  die.  kürzeste:  4*46°/o  dér
weiblichen  Mitglieder  waren  Wöchnerinen,  auf  eine  Frau  entfállt
eine  0*87,  auf  eine  Wöchnerin  eine  19*52  Tagé,  alsó  weniger  als
drei  Wochen  hindurch  wáhrende  Kindbett-Unterstützung.  In  Kroatien-Slavonien ­
  kommen  die  Kindbett-Fálle  etwas  háufiger  vor,  im
Mutterlande  aber  ist  die  durchschnittliche  Dauer  eines  Kindbett-Falles
  etwas  lánger.  Hier  (im  Mutterlande)  stehen  die  Bezirkskassen
voran,  welche  ihre  weiblichen  Mitglieder  in  je  einem  Kindbett-Falle
  durchschnittlich  25*6s  Tagé  láng  unterstützen,
In  den  weiteren  Vergleichungen  rechnen  wir  auch  die  Zahl
dei*  Wöchnerinen  zu  dér  dér  übrigen  Kranken  und  untersuchen  so
den  Stand  dér  mánnlichen,  dér  weiblichen  und  dér  gesammten
Kranken  in  absoluten  Zahlen  und  dann  mit  dem  entsprechenden
Mitgliederstande  kombinirt.  Von  den  Mitgliedern  sámmtlicher  Krankenkassen ­
  dér  Lánder  dér  ungarischen  Krone  waren  im  Jahre  1898
táglich  8.070  krank,  und  zvvar  6.666  Mánner  und  1.404  Frauen.
Táglich  waren  alsó  l*22°/o  dér  Mitglieder  krank,  und  zwar  Ti5°/o  dér
Mánner  und  l*7i°/o  dér  Frauen.  Dér  weibliche  Krankenstand  zeigt
alsó  für  jeden  Tag  eine  höhere  Verháltniszahl,  als  dér  mánnliche.
Die  Verháltnisse  dér  Bezirkskassen  stehen  diesen  Landesdurchschnitten
  am  náchsten  :  hier  waren  táglich  1  '20  Perzent  dér  gesammten
Mitglieder  krank,  und  zwar  Fis  Perzent  dér  Mánner  und  lm  Perzent ­
  dér  Frauen,  ebensoviel,  wie  im  Landesdurchschnitt.  Die  Bezirkskassen ­
  habén  táglich  3.789  Mitglieder  unterstützt,  und  zwar
3.177  Mánner  und  612  Frauen.  Bei  den  Fabrikskassen  ist  die  Morbilitát
  dér  Mánner  wie  dér  Frauen  schon  grösser:  L25  Perzent
dér  Mánner,  1*87  Perzent  dér  Frauen  und  1‘sö  Perzent  dér  gesammten ­
  Mitglieder  waren  táglich  krank.  Jeden  Tag  belastete  die  Fabrikskassen ­
  die  Unterstützung  von  2.430  Mitgliedern,  und  zwar  von
1.888  Mánnern  und  542  Frauen.  Bei  den  Privatvereinskassen  waren
táglich  1  "23  Perzent  dér  gesammten,  Fis  Perzent  dér  mánnlichen
und  l*6i  Perzent  dér  weiblichen  Mitglieder  erwerbsunfáhig  krank  ;
Pflegegeld,  Spitalspflege  oder  Kindbett-Unterstützung  erhielten  hier