91* 
tárgyalt négy év során minél előbbre tekintünk vissza, annál élesebb 
nek látszik ez a fluktuáczió ; 1897-ben 1656 belépés és 1582 kilépés, 
1896-ban 1762 belépés és 1635 kilépés, 1395-ben pedig 1861 belépés 
és 1722 kilépés fordult elő, mindenütt 1000 főnyi, az év elején volt 
taglétszámra vonatkoztatva. A gyári és az ipartestületi pénztáraknál 
ez a fluktuáczió meglehetős szabálytalansággal váltakozik, a mi ter 
mészetszerűleg magyarázható abból, hogy Horváí-Szlavonországokban 
a pénztáraknak ez a két jellege kevés pénztárral (az ipartestületi csak 
egygyel) és kevés pénztári taggal van képviselve, úgy hogy kisebb 
változások és eltolódások is a viszonyszámokban sokkal inkább 
kiélesednek. Horvát-Szlavonországokban tehát még inkább, mint az 
anyaországban, a kerületi pénztárak a tipikus pénztárak; jelesül a 
taglétszámnak az imént említett igen nagy hullámzása is a kerületi 
pénztáraknál tapasztalható nagy fluktuácziónak az eredménye s azzal 
párhuzamosan halad: a kerületi pénztáraknál is 1895-ben volt leg 
erősebb a tagsági mozgalom (1000 az év elején volt tagra 1954 újon 
nan belépő és 1826 kilépő tag), azontúl pedig fokozatosan csökkenve 
1898-ban a legcsekélyebb (1000 tagra 1735 belépés és 1612 
kilépés). 
Betegsegélyző pénztári statisztikánknak tervbe vett, de — az 
előző fejezetben ismertetett körülmények között — elhalasztott 
reformja módot nyújtott volna arra is, hogy azt kutassuk, mily 
mértékben képez • az egyes betegsegélyző pénztárakra nézve a be 
lépéseknek és kilépéseknek ezen magas száma tényleg újonnan 
való belépést, illetőleg végső kiválást s mily arányban fordulnak 
elő a visszalépések, illetőleg az ideig-óráig tartó kilépések esetei. 
Annyival is inkább fontos volna ezeknek az adatoknak az ismerete, 
mert a segélyezési eseteknek csak ezen adatokkal való kombiná 
lásával lehetne biztosan megállapítani a betegsegélyző pénztárak 
koczkázatát, azt a valószínűséget, hogy átlag mennyi idei tagság, 
tehát mily tartamú befizetés után veszi igénybe egy-egy tag a 
pénztár segítségét. 
A fönti táblázatból a betegsegélyző pénztárak népességi viszonyai 
nak még két fontos alakulásáról szerezhetünk tudomást. Az egyik a 
női nem aránya a pénztári tagok forgalmában. A női nem természet 
szerűleg a betegsegélyző pénztárak népességének is azt a csak 
csekély hányadát teszi, mint általában az iparos és forgalmi népes 
ségnek. A magyar korona országai összes betegsegélyző pénztárainál 
az 1898. év elején volt taglétszámban 1000 pénztári tag közül csak 
125 volt a nő ; csekély eltérésekkel ugyanez volt az arány a korábbi 
években is s keveset módosul ez a szám a birodalmi összegnek a 
magyar anyaország és Horvát-Szlavonországok szerint való szét 
bontásánál is; a két végletet képezik az anyaország 1896. évi tag 
létszáma, a melyben 1000 pénztári tag között csak 121 nő szerepel 
és Horvát-Szlavonországok 1898. évi taglétszáma, a melynél 131 
a nők aránya 1000 pénztári tag után. Általában Horvát-Szlavon 
országokban valamivel magasabb a nők részesedése a betegsegélyző 
pénztárak forgalmában. 
Mig azonban az év elején volt taglétszámban (birodalmi összeg, 
1898) 125 nő jut 1000 pénztári tagra, addig úgy a belépéseknél, 
mint a kilépéseknél 1000 be-, illetőleg kilépő közül már csak 95 
volt a nő. A részletek ugyan itt már valamivel nagyobb hullámzásokat 
mutatnak, jelesül Horvát-Szlavonországokban az év eleji taglétszám 
arányait jobban megközelitő, sőt 1896-ban annál magasabbra is 
emelkedő belépési és kilépési részesedést, mindazonáltal kétségtelen, 
hogy a női pénztári tagok állományában sokkal kisebb az évközti 
mozgalom, s családi és munkaviszonyaik folytán ezek sokkal inkább 
helyhez kötvék, mint a férfiak. A családi viszonyok befolyása talán 
inkább az önkéntes tagok soraiban jut érvényre, de ennek bizonyit- 
hatására hiányoznak adataink; a munkaviszonyok okozta helyhez- 
kötöttség a női ipari munka legtöbb ágánál tapasztalható, az időszaki 
iparágak pedig alig foglalkoztatnak nőket. Említésre méltó azonban, 
hogy a halálozások számában a nőknek már jóval nagyobb a 
részesedése, mint a férfiaké. Az év elején volt taglétszámban 125 
nő, a betegpénztárak halottjai között pedig 140 nő jut 1000 elhalt 
pénztári tagra. Ez az arány pedig a tárgyalt években a legkisebbek 
közül való; Horvát-Szlavonországokban 1897-ben 177 nő volt a 
pénztárak 1000 halottja között. A betegsegélyző pénztárak haláloki 
— desto stárker, gerade zufolge des Einflusses dér Bezirkskassen. 
Hier kamen námlich bei den sámmtlichen Krankenkassen gegen- 
über einem Mitgliederstand von 1000 Köpfen am Anfang des Jahres 
(beziehungsweise am Ende des Vorjahres) 1561 Eintritts- und 
1449 Austrittsfálle vor, und je weiter wir in dér Reihe dér behan- 
delten vier Jahre zurückblicken, desto stárker erscheint diese Fluk- 
tuation, 1897 kamen 1656 Eintrilts- und 1582 Austrittsfálle vor, 
1896 1762 Ein- und 1635 Austritte, 1895 aber 1861 Ein- und 
1722 Austrittsfálle, immer auf cinen Mitgliederstand von je 1000 
Köpfen am Anfang des Jahres bezogen. Bei den Fabriks- und 
Gewerbekorporationskassen wechselt diese Fluktuation ziemlich 
unregelmássig ab, was sich naturgemáss daraus erklárt, dass diese 
zwei Arten dér Kassen mit einer geringen Zahl von Kassen (nur 
eine Gewerbekorporationskasse), und mit wenig Kassen-Mitgliedern 
vertreten sind, so dass auch kleinere Aenderungen und Verschie- 
bungen in den Verháltniszahlen scharf hervortreten. Die Bezirks 
kassen sind daher in Kroatien-Slavoniens noeh raehr typische 
Kassen, als im Mutterlande; namentlich sind auch dip oben er- 
wáhnten überaus grossen Schvvankungen des Mitgliederstandes das 
Resultat dér bei den Bezirkskassen sich zeigenden sehr bedeuten- 
den Fluktuation und bewegen sich parallel mit derselben; auch 
bei den Bezirkskassen war die Bewegung in 1895 am stárksten 
(auf je 1000 Mitglieder im Anfang des Jahres 1954 neu eintretende 
und 1826 austretende Mitglieder), dann aber nimmt sie stufenweise 
ab, und ist 1898 am geringsten (auf 1000 Mitglieder 1735 Eintritts- 
und 1612 Austrittsfálle). 
Die geplante, aber — unter den im vorhergehenden Kapitel 
besprochenen Umstánden — verschobene Reform dér Statistik 
unserer Krankenkassen hátte ermöglicht, auch darnach zu forschen, 
in welchen Maasse diese hohe Zahl dér Ein- und Austrittsfálle für 
die einzelnen Krankenkassen thatsáchlich ein neues Eintreten oder 
ein endgiltiges Ausscheiden bedeutet, und in welchem Verháltnisse 
die Falié des Wiedereintretens, beziehungsweise des eine kurze 
Zeit dauernden Austrittes vorkommen. Die Kenntnis dieser Daten 
wáre umso wichtiger, denn nur mittels dér Kombination dér Unter- 
stützungsfálle mit diesen Daten könnte das Risiko dér Kranken 
kassen sicher festgestellt werden, die Wahrscheinlichkeit dessen, 
nach welcher Zeitdauer dér Mitgliedschaft, alsó dér Einzahlungen 
je ein Mitglied die Unterstützung seitens dér Kasse in Anspruch 
nimmt. 
Aus dér obigen Tabelle können wir uns noch über zwei 
wichtige Gestaltungen dér Populations-Verháltnisse dér Kranken 
kassen Kenntnis verschaffen. Die eine ist das Verháltnis des 
weiblichen Geschlechts im Verkehr dér Kassenmitglieder. Das weib- 
liche Geschlecht macht naturgemáss auch in dér Population dér 
Krankenkassen dieselbe geringe Quoíe aus, wie im Allgemeinen in dér 
gewerblichen und Verkehrs-Bevölkerung. Bei den gesammten Kran 
kenkassen in den Lándern dér ungarischen Krone gab es im Mit 
gliederstand am Anfang des Jahres 1898 unter je 1000 Mitgliedern 
nur 125 Frauen; mit geringen Abweichungen zeigte sich auch in 
den früheren Jahren dasselbe Verháltnis, und diese Zahl erleidet 
auch bei dér Auftheilung dér Reichssumme nach dem ungarischen 
Mutterlande und nach Kroatien-Slavonien nur eine geringe Mode- 
fizirung; die zwei Extrémé sind dér Mitgliederstand im ungari 
schen Mutterlande im Jahre 1896, wo unter je 1000 Kassenmit- 
gliedern nur 121 Frauen vorkommen, und dér 1898-er Mitglieder 
stand in Kroatien-Slavonien mit 131 Frauen auf je 1000 Mitglieder. 
In Kroatien-Slavonien ist die Betheiligung dér Frauen im Verkehr 
dér Krankenkassen im Allgemeinen etwas lebhafter. 
Wáhrend aber im Mitgliederstand am Anfang des Jahres 
(Reichssumme 1898) 125 Frauen auf je 1000 Kassenmitglieder 
entfallen, waren sowohl beim Eintritt, als auch beim Austritt von 
je 1000 Ein-, beziehungsweise Austretenden nur 95 Frauen. Die 
Details weisen hier zwar schon etwas grössere Fluktuationen auf, 
namentlich in Kroatien-Slavonien eine Betheiligung am Ein- und 
Austritt, welche den Proportionen des Mitgliederstandes am Anfang 
des Jahres náher kommt, ja dieselben im Jahre 1896 sogar über- 
trifft; aber bei alledem ist es unzweifelhaft, dass in dem Bestande 
dér weiblichen Kassenmitglieder die Bewegung im Laufe des Jahres 
eine viel geringere ist, und diese durch ihre Familien- undArbeits- 
verháltnisse viel mehr an cinen Őrt gebunden sind, als die Mán- 
ner. Dér Einfluss dér Familienverháltnisse macht sich vielleicht mehr 
bei den freiwilligen Mitgliedern geltend, doch dies zu beweisen 
fehlen uns die Daten; die durch die Arbeits verháltnisse verursachte 
örtliche Gebundenheit ist bei den meisten Zweigen dér weiblichen 
Industrie wahrzunehmen, in den periodischen Gewerbezweigen aber 
sind Frauen fást gar nicht bescháftigt. Erwáhnenswert ist aber, dass 
an dér Zahl dér Todesfálle die Frauen viel mehr betheiligt sind 
als die Mánner. Im Mitgliederstande am Anfang des Jahres honi 
mén 125 Frauen auf tausend Mánner, unter den Verstorbenen dér 
Krankenkassen aber 140. Und doch gehört dies Verháltnis in den