11*

orvos  sem  tudja  néha  megjósolni  a  kórlefolyás  tartamát  és  végeredményét, ­
  váratlan  komplikácziók  zavarván  meg  a  kedvező  lefolyásúnak ­
  ígérkező  betegséget,  s  viszont  nem  remélt  jobb  fordulat  hirtelen ­
  enyhévé  változtatván  a  legsúlyosabbnak  látszó  bajt.  Szükségtelen ­
  utalni  arra  is,  hogy  éppen  ez  a  kérdés,  a  munkaképtelenség
tartamának  és  fokának  minél  pontosabb  meghatározása  a  legszükségesebb ­
  kelléke  a  jó  baleseti  statisztikának,  mert  ez  nyújthat  képet
leginkább  a  balesetek  által  okozott  munka-  és  erőveszteségről.  Hogy
tehát  a  külső  terjedelmében  már  lehetőleg  teljessé  tett  baleseti
statisztikai  anyag  belső  értékében  is  megnöveltessék,  a  statisztikai
hivatal  tanulmány  tárgyává  tette  azt  a  kérdést,  hogy  mily  módon
szerezhetők  be  legsikeresebben  a  szenvedett  munkaképtelenség  kétségtelen ­
  tartamára  vonatkozó  adatok.  A  megoldás  ismét  csak  a
betegsegélyző-pénztárak  közreműködésében  volt  keresendő,  mert
mig  a  munkaadónak  nincs  módja  megfigyelni  különösen  súlyosabban ­
  sérült,  s  ezért  szolgálatából  el  is  távozott  munkásainál  a  munkaképtelenség
  tartamát,  addig  a  betegsegélyző-pénztárak  legalább  azon
a  húsz  héten  át,  a  meddig  tagjaik  segélyezésére  a  törvény  értelmében ­
  kötelezvék,  állandóan  szemmel  tartják  a  sérült  munkás
egészségi  állapotát,  az  orvosi  utalványok  alapján  igénybevett  tápdíjak ­
  összegéből  pontosan  meg  tudják  állapítani  a  munkaképteldhség
tartamát,  s  beszámolhatnak  a  kórlefolyás  végeredményéről  is,  hogy
az  teljes  gyógyulással  járt-e,  vagy  pedig  a  munkaképességnek  részleges, ­
  illetőleg  teljes  elvesztésével-e  ?
Ez  adatok  beszerezhetésére  a  betegsegélyző  pénztáraktól  minden ­
  balesetre  vonatkozólag  egy  második  jelentés  beterjesztése  kívántatik, ­
  az  első  akkor  küldetvén  be,  a  mikor  a  sérülés  tényleg  megtörtént, ­
  a  második  pedig  akkor,  a  mikor  a  sérült  részére  kiutalt
tápdíjak  fizetése  beszüntettetett.  A  második  jelentés  felhasználtatik
egyúttal  arra  is,  hogy  a  kifizetett  tápdíjak  összege,  az  igénybe  vett
kórházi  ellátás  költsége  s  az  esetleg  szükségessé  vált  temetkezési
segély  nagysága  is  bejelentessék,  hogy  ily  módon  egyúttal  tájékoztatást ­
  nyerjünk  arról  is,  hogy  a  baleset  folytán  elszerencsétlenült
munkás  ez  idő  szerint  mily  kárpótlásban  részesül  elvesztett  munkanapjaiért. ­
  Az  első  jelentés  pedig  arra  használtatik  fel,  hogy  a  kisipari ­
  üzemekben  foglalkozó  megsérült  munkásoknak  személyi  viszonyaira ­
  vonatkozó  adatokat  is  magába  foglalja.
Kétségtelen  ugyanis,  hogy  az  a  módszer,  a  melylyel  a  nagy
ipari  baleseteknél  a  sérült  személyi  viszonyaira  vonatkozó  adatokat
beszerezzük,  t.  i.  a  munkaadóknak  az  adatszolgáltatásba  való  bevonása, ­
  a  kisiparban  csak  eredménytelen  kísérlet  gyanánt  szerepelne.
Nemcsak  a  kisipari  munkaadóknak  óriási  nagy  száma  —  a  mely
miatt  a  kellő  nyilvántartás  és  ellenőrzés  lehetetlen  volna  —  hanem
ezeknek  igen  gyakori  esetben  fogyatékos  műveltsége  is  útját  állja
annak,  hogy  ily  módon  megbízható  és  értékesíthető  adatokat  kapjunk.
Másfelől  azonban  közelfekvő  dolog  volt,  hogy  a  betegsegélyző-pénztárak, ­
  a  melyek  tagjaik  közé  számlálják  természetesen  a  kisipari
alkalmazottakat  is,  a  jelentést  ezekről  is  megtegyék.  E  személyi
adatok  közül  a  korra,  családi  állapotra,  a  sérült  keresetéből  élő
családtagok  számára  és  részletezésére  vonatkozók  érdemelnek  különösen ­
  figyelmet,  ez  utóbbi  kérdésre  nézve  megemlittetvén,  hogy  a
kérdésnek  azon  czélja,  hogy  megtudjuk,  hány  érdekelt  egyént  sújtott
a  kenyérkereső  családfőnek  balesete,  megkívánta,  hogy  itt  nem  csak  a
törvényes,  hanem  a  tényleges  állapotok  jegyeztessenek  föl;  a  házastárs ­
  rovata  alatt  tehát  nem  csupán  a  törvényes  feleséget,  hanem  a
vadházasságban  a  családfővel  együtt  élő  nőt  is  ki  kell  mutatni,
a  gyermekek  rovatában  pedig  az  összes,  a  sérült  háztartásában  és
keresetéből  élő  gyermekeket,  tekintet  nélkül  azok  törvényes  vagy
törvénytelen  származására.
A  betegsegélyző-pénztárak  balesetjelentési  kötelezettsége  ez
alkalommal  kiterjesztetett  az  összes  tagok  hivatásukból  eredő  baleseteinek ­
  bejelentésére,  tehát  nemcsak  a  kis-  és  nagyipari  üzemekben
előforduló  sérülésekre,  hanem  a  forgalmi  ágakban  (szállítmányozó,
fuvarozó,  vasúti,  hajózási  üzemben),  s  —  a  mennyiben  tagjaik  közt
üy  foglalkozású  egyének  is  találtatnának  —  a  mezőgazdasági,  bányászati ­
  és  kohászati  üzemben  előforduló  balesetekre  is.  Ilyképpen  a
betegsegélyző  pénztárak  válnak  legfontosabb  adatszolgáltató  tényezőivé ­
  a  hivatási  balesetek  statisztikájának,  a  melynek  egyéb  ágairól

stören  können,  hingegen  eine  unverhoffte  Wendung  zum  Bessern
selbst  ein  solches  Uebel,  welches  das  schwerste  zu  sein  scheint,
plötzlich  milde  gestalten  kann.  Überflüssig  ist  es  auch  darauf
hinzuweisen,  dass  gerade  dicse  Frage,  die  möglichst  genaue  Bestimmung
  dér  Dauer  und  des  Grades  dér  Arbeitsunfáhigkeit,  das
nothwendigste  Erfordernis  dér  guten  Unfallstatistik  ist,  denn  dies
kann  uns  vornehmlich  ein  Bild  von  dem  durch  die  Unfálle  verursachten
  Verlust  an  Arbeit  und  Kraft  bieten.  Daniit  alsó  das
seinem  áusseren  Umfange  nach  bereits  thunlichst  vervollstándigte
unfallstatistische  Matéria!  auch  an  innerem  Werte  zunehme,  hat
das  statistische  Amt  die  Frage  zum  Gegenstand  des  Studiums  gemacht,
  auf  welche  Weise  die  auf  die  unzweifelhafte  Dauer  dér  erlittenen
  Arbeitsunfáhigkeit  bezüglichen  Daten  arn  erfolgreichsten  beschafft
werden  können.  Die  Lösung  konnte  wieder  nur  in  dér  Mitwirkung
dér  Krankenkassen  gesucht  werden,  denn  wáhrend  dér  Arbeitgeber
nicht  in  dér  Lage  ist,  besonders  bei  seinen  schwerer  verletzten,
daher  auch  aus  seinem  Dienste  geschiedenen  Arbeitern  die  Dauer
dér  Arbeitsunfáhigkeit  zu  beobachten,  behalten  die  Krankenkassen,
wenigstens  wahrend  jener  zwanzig  Wochen,  da  sie  gesetzlich  verhalten
  sind,  ihre  Mitglieder  zu  unterstützen,  den  Gesundheitszustand
des  verletzten  Arbeiters  standig  im  Auge,  können  aus  dér  Summe
dér  auf  Grund  árztlicher  Anweisungen  in  Anspruch  genommenen
Pflegegelder  die  Dauer  dér  Arbeitsunfáhigkeit  genau  feststellen  und
auch  über  das  Endresultat  des  Krankheitsprozesses  Rechenschaft
gébén,  ob  derselbe  mit  gánzlicher  Genesung  verbunden  war,  oder
aber  mit  dem  theilweisen,  beziehungsweise  völligen  Verlust  dér
Arbeitsfáhigkeit.
Um  diese  Daten  beschaffen  zu  können,  wird  von  den  Krankenkassen ­
  bezüglich  jeden  Unfalles  das  Einreichen  einer  zweiten  Meldung
  gefordert,  indem  die  erste  dann  eingesendet  wird,  wenn  dér
Unfall  sich  faktisch  ereignet  hat,  die  zweite  aber,  wenn  die  Auszahlung
  dér  für  den  Verletzten  angewiesenen  Pflegegelder  eingestellt
  wurde.  Die  zweite  Meldung  wird  zugleich  auch  dazu  verwendet,
  um  die  Summe  dér  ausgezahlten  Pflegegelder,  die  Kosten
dér  in  Anspruch  genommenen  Spitalspílege  und  den  Betrag  dér
eventuell  nothwendig  gewordenen  Leichenbestattungs-Unterstützung
anzumelden,  damit  wir  uns  auf  diese  Art  auch  darüber  orientiren
können,  welcher  Entschádigung  dér  zufolge  eines  Unfalles  verunglückte
  Arbeiter  derzeit  für  seine  verlorenen  Arbeitstage  theilhaftig
  wird.  Die  erste  Meldung  aber  wird  dazu  verwendet,  auch
die  auf  die  persönlichen  Verháltnisse  dér  im  Kleingewerbe-Betriebe
beschaftigten  verletzten  Arbeiter  bezüglichen  Daten  zu  erhalten.
Es  steht  námlich  ausser  Zweifel,  dass  die  Methode,  mit  welcher ­
  bei  den  Unfállen  in  dér  Grossindustrie  die  auf  die  persönlichen ­
  Verháltnisse  des  Verletzten  bezüglichen  Daten  beschafft
werden,  d.  h.  die  Einbeziehung  des  Arbeitgebers  in  die  Datenlieferung,
  im  Kleingewerbe  nur  ein  vergeblicher  Versuch  bliebe.
Nicht  nur  die  enorme  Zahl  dér  kleingewerblichen  Arbeitgeber  —  deretwegen
  die  erforderliche  Evidenzhaltung  und  Kontrolle  unmöglich
wáre  —  sondern  auch  die  in  sehr  háufigen  Falién  mangelhafte
Bildung  derselben  steht  dem  im  Wege,  dass  wir  auf  diese  Weise
verlássliche  und  verwertbare  Daten  erhalten.  Andererseits  aber  war
es  naheliegend,  dass  die  Krankenkassen,  welche  natürlich  auch  die
beim  Kleingewerbe  Angestellten  zu  ihren  Mitgliedern  záhlen,  auch
über  diese  Meldung  erstatten.  Von  dicsen  persönlichen  Daten  verdienen
  die  auf  das  Lebensalter,  auf  den  Familienstand,  auf  die
Zahl  und  Spezifizirung  dér  vöm  Verdienste  des  Verletzten  lebenden
Familienglieder  bezüglichen  eine  besondere  Beachtung,  wobei  betreffs
dér  letzten  Frage  bemerkt  sei,  dass  dér  Zweck  dér  Frage,  das
Erkunden  dessen,  wie  viel  interessirte  Individuen  durch  den  Unfall
des  brotverdienenden  Familien-Oberhauptes  betroffen  wurden,  es
erfordert  hat,  dass  hier  nicht  nur  die  legitimen,  sondern  die  thatsáchlichen
  Zustánde  erwáhnt  werden  ;  in  dér  Rubrik  dér  Ehehálfte  ist
alsó  nicht  nur  die  legitimé  Gattin,  sondern  auch  die  mit  dem  Familienoberhaupte
  im  Konkubinate  lebende  Frau  auszuweisen,  in  dér
Rubrik  dér  Kinder  aber  die  gesammten  im  Haushalte  und  vöm
Erwerbe  des  Verletzten  lebenden  Kinder,  ohne  Rücksicht  auf  die
legitimé  oder  nicht  legitimé  Geburt  derselben.
Die  Unfalls-Meldepflicht  dér  Krankenkassen  wurde  bei  dieser
Gelegenheit  auf  die  Anmeldung  dér  bei  dér  Berufsthatigkeit  sich
ergebenden  Unfálle  sámmtlicher  Mitglieder  ausgedehnt,  alsó  nicht
nur  auf  die  in  den  Klein-  und  Grossindustrie-Betrieben  vorkommenden
  Verletzungen,  sondern  auch  auf  die  in  den  Verkehrszweigen
  (im  Transport-,  Fuhrwerks-,  Bahn-,  Schiffahrts-Betriebe)
und  sofern  unter  den  Mitgliedern  sich  auch  Individuen  solcher
Bescháftigung  befinden  :  auch  auf  die  im  Landwirtschafts-,  Bergwerksund
  Hüttenbetriebe  vorkommenden  Unfálle.  Solchergestalt  werden  die
Krankenkassen  zu  den  wichtigsten  datenliefernden  Faktorén  dér
Berufs-Unfallstatistik,  von  dérén  übrigen  Zweigen  und  einheitlicher
2**  ■