17* 
gáltatás; egy-egy orvos évi gyakorlatában alig néhány mező- 
gazdasági baleset fordul elő. Különben legutóbb, a népmoz 
galmi statisztikában bevezetett »Orvosi Értesitők« tanúskodnak 
a mellett, hogy ilynemű adatszolgáltatástól orvosaink nem idegen 
kednek. 
A mezőgazdasági baleset-statisztikának legmegfelelőbb adat- 
szolgáltatóit ilyképen az orvosokban találván meg, könnyű volt 
meghatároznunk a bejelentésre kötelezett baleset fogalmát is: be 
jelentendő mindazon mezőgazdasági munka közben és következté 
ben szenvedett sérülés, a mely orvosi gyógykezelést igényel. Mező- 
gazdasági munkának értetvén természetesen nemcsak a szorosan 
vett földmívelés, hanem az erdőgazdaság is, állattenyésztés stb. 
A begyülő adatok legnagyobb részét a gépsérülések teszik, de föl 
veendők ezenkívül kis gazdaságokban kézi eszközökkel (kaszával, 
csákánynyal stb.) ejtett sérülések, lovak s egyéb gazdasági állatok 
mellett előfordulható balesetek, favágás, tutajozás közben történ 
hető szerencsétlenségek stb. Leginkább hiányos az erdőgazdasá 
gokban előforduló balesetek statisztikája; orvostól, községtől, egy 
általán emberlakta helyektől távoleső havasi erdőkben tömegesen 
történhetnek olyan, esetleg súlyosabb sérülések is, a melyek 
nem jutnak tudomásra. A legsúlyosabbakról: a halált okozó 
balesetekről itt is értesülhetünk azonban a népmozgalmi statisztika 
révén. 
Az adatgyűjtő minták szelvényes füzetben bocsáttatnak az 
orvosok rendelkezésére, kettős vagy egyszerű levelezőlap alakjá 
ban, hátlapjukon a statisztikai hivatalhoz szóló, nyomtatott czím- 
zéssel. Az I. számú jelentés — válaszos levelezőlap nagyságá 
ban — akkor küldetik be, mikor az orvos a sérültet kezelés alá 
veszi. Az I. számú jelentés elküldése előtt ki kell tölteni még a 
II. számú jelentésnek három első rovatát, hogy nyoma legyen, 
mely sérülésről van szó. A II. sz. jelentés csak akkor terjesztendő 
be, ha a kezelés már véget ért, akár azért, mert a sérült meghalt 
vagy meggyógyult, akár azért, mert más orvos kezelése alá került 
vagy valamely kórházba szállíttatott. Az előbbi esetekben a halál ideje, 
illetőleg a szenvedett munkaképtelenség tartama és foka jelentendő 
be, az utóbbi esetben azon orvos vagy kórház neve, a hová a 
sérült további kezelés végett került. A kórházak kétféle bejelentő- 
lapot kapnak. Az egyik bejelentés azon esetekre szolgál, ha — a 
mint ez leggyakrabban történik — a sérült minden előzetes orvosi 
kezelés nélkül mindjárt a kórházba vitetik, a mikor a beteg fel 
vétele alkalmával kell az I. sz. jelentést kiállítani, a beteg távozá 
sakor pedig a II. számút. Ha a betegfelvételkor az derül ki, hogy 
más orvos már kezelte a sérültet, akkor más minta használandó 
a bejelentésre és pedig csak a beteg távozásakor. Ilyképen egy 
sérültről mindig egy I. számú jelentés érkezik be és annyi II. számú, 
a hányán a sérültet gyógyították. A mely II. számú jelentés a 
sérült haláláról vagy felgyógyulásáról ad számot, annak adatai 
csatoltatnak a statisztikai hivatalban az I. számú jelentés mellé és 
azzal együtt kerülnek feldolgozásra. 
A mezőgazdasági balesetstatisztikának ezen — bár töre 
dékes, de viszonyaink között egyelőre talán egyedül czélra- 
vezető — szer vezete a földmívelésügyi m. kir. minister úrnak 
kezdeményezésére lépett életbe, ugyancsak az 1901. évi január hó 
1-ével. 
Az adatgyűjtést a statisztikai hivatal indította meg, az orvo 
sokhoz intézett következő körirataival: 
dér Jahrespraxis je eines Arztes kommen kaum einige landwirt- 
schaftliche Unfálle vor. Übrigens sprechen die letzthin in dér Volks- 
bewegungs-Statistik eingeführten »Arztlichen Verstándigungen« dafür, 
dass sich unsere Arzte gégén eine solche Datensammlung nicht 
ablehnend verhalten. 
Nachdem wir solchermaassen gefunden habén, dass die ent- 
sprechendsten Datenlieferer dér landwirtschaftlichen Unfallstatistik 
die Arzte sind, war es leicht, auch den Begriff dér zűr Anmeldung 
verpílichteten Unfálle festzustellen: anzumelden ist jede bei dér 
landwirtschaftlichen Arbeit oder in Folge derselben erlittene Ver- 
letzung, welche eine árztliche Behandlung erfordert. Unter landwirt- 
schaftlicher Arbeit ist natürlich nicht nur dér Ackerbau im engeren 
Sinne, sondern auch die Forstwirtschaft, Viehzucht u. s. w. zu ver- 
stehen. Den grössten Theil dér einlangenden Daten machen die 
Maschinenverletzungen aus, doch sind ausserdem auch die in 
kleinen Wirtschaften durch Handgeráthe (Sense, Haue u. dgl.) ver- 
ursachten Verletzungen, die neben Pferden und anderen Wirt- 
schaftsthieren vorkommenden Unfálle, die beim Holzfállen und 
Flössen sich ereignenden Unglücksfálle áufzunehmen: Am lücken- 
haftesten ist die Statistik dér in den Forstwirtschaften vorkommen 
den Unfálle: in den vöm Arzte, von dér Gemeinde, überhaupt von 
den von Menschen bewohnten Státten entfernten Alpenwáldern 
können massenhaft solche, eventuell auch schwerere Verletzungen 
vorkommen, welche nicht bekannt werden. Über die schwersten 
Unfálle, die mit letalem Ausgange, berichtet aber auch hier die 
Volksbewegungs-Statistik. 
Die Datensammel-Formulare werden den Arzten in Koupon- 
heften zűr Verfügung gestellt, in dér Form von einfachen oder 
doppelten Postkarten, mit dér an das statistische Amt lautenden 
gedruckten Adressirung auf dér Rückseite. Die Meldung Nr. I — im 
Formát einer Antwort-Postkarte — wird dann eingesendet, wenn 
dér Arzt den Verletzten in Behandlung nimmt. Vor dér Absendung 
dér Meldung Nr. I sind noch die drei ersten Rubriken dér Meldung 
Nr II auszufüllen, damit mán spáter wisse, von welchem Verletz 
ten die Rede ist. Dié Meldung Nr. II ist nur dann einzureichen, wenn 
die Behandlung beendigt ist, entweder weil dér Verletzte gestorben 
oder genesen ist, oder weil er in die Behandlung eines anderen 
Arztes überging, oder in ein Spital überführt wurde. Im ersteren Falle 
ist dér Zeitpunkt des Versterbens, beziehungsweise Dauer und Grad 
dér erlittenen Arbeitsunfáhigkeit anzumelden, im letztern Falle dér 
Namen des Arztes oder des Spitals, wohin dér Verletzte behufs 
weiterer Behandlung gelangt ist. Die Spitálef erhalten zweierlei 
Meldezettel. Die eine Meldung ist für den Fali bestimmt, wenn 
— wie dies am háufigsten geschieht — dér Verletzte ohne jegliche 
vorhergehende árztliche Behandlung sofort in das Spital gebracht 
wird; diesfalls ist die Meldung Nr. I bei Gelegenheit dér Aufnahme 
des Kranken auszufertigen, die Nr. II aber beim Abgang desselben. 
Wenn es sich bei dér Krankenaufnahme herausstellt, dass den Ver 
letzten bereits ein anderer Arzt behandelt hat, dann ist zűr Meldung 
ein anderes Formular zu verwenden und zwar nur beim Abgang 
des Kranken. Solcherweise langt über einen Verletzten immer nur 
eine Meldung Nr. I ein, aber soviele. Meldungen Nr. II, wie 
viele den Verletzten behandelt habén. Von derjenigen Meldung 
Nr. II, welche über den Tód oder die Genesung des Verletzten 
berichtet, werden die Daten im statistischen Amte dér Meldung 
Nr. I angeschlossen und gelangen mit dieser zusammen zűr Auf- 
arbeitung. 
Diese zwar fragmentarische, aber unter unsern Verháltnissen 
vorláufig alléin zum Ziele führende Organisation trat auf Initiative 
des Herrn kön. ung. Ackerbau-Ministers gleichfalls mit 1. Jánner 
1901 ins Leben. 
Die Datensammlung wurde vöm statistischen Amt in Angriff 
genommen, mittelst folgenden an die Arzte gerichteten Zirkulares ; 
M. kir. központi statisztikai hivatal. 
K. u. statistisches Zentralamt. 
6672, ein. szám. 
Valamennyi hazai gyakorló orvostudor és sebész úrnak. 
Hivatkozással a m. kir. központi statisztikai hivatalról szóló 1897. 
évi XXXV. t.-cz. 3. §-a alapján a statisztikai hivatalnak az országgyűlés 
által elfogadott 1901. évi raunkatervére, a mezőgazdasági baleset-statisztikai 
adatoknak az 1901. évben leendő szolgáltathatására szükséges nyomtat- 
-Zahl 6672. 
allé Herren praktizirenden Doktorén dér Medizin und Wund- 
árzte in Ungarn. 
Mit Berufung auf das auf Grund des §. 3 des G.-A. XXXV ; 1897 
das k. u. statistische Zentralamt vöm Reichstag genehmigte Arbeits- 
ramm des k. u. statistischen Zentralamtes für das Jahr 1901 lasse 
die zűr Lieferung dér Daten dér landwirtschaftlichen Unfallstatistik im 
e 1901 erforderlichen Drucksorten in dér dem muthmasslichen Bedarf