kesithetők.  A  munkaadók  a  mezőgazdasági  üzemben  óriási  számuk
mellett  a  rang  és  műveltségbeli  különbségek  oly  szélsőségeit  képviselik, ­
  hogy  technikailag  kivihetetlen  volna  egységes  adatszolgáltatásra ­
  kötelezni  őket,  ezen  adatszolgáltatás  helyességét  ellenőrizni,
szemmel  tartani  s  végül  az  igy^  nyert  adatok  megbízhatóságában
jó  lélekkel  megnyugodni.  2,795.885  gazdaság  van  a  magyar  korona
országaiban.  A  nagy  uradalmak  gazdatisztjei,  intézőségei  nehézség
nélkül  meg  tudnának  ugyan  felelni  az  adatszolgáltatáshoz  fűzött
igényeknek;  de  annál  kevésbbé  felelne  meg  az  a  2,771.111  törpeés
  kisgazdaság,  melynek  tulajdonosa  sokszor  Írástudatlan,  vagy
legalább  is  minden  írástól  félő  ember  s  még  jó,  ha  ezenfelül  nyelvi
és  értelmi  nehézségek  nem  állják  útját  a  helyes  adatbevallásnak.
Óriási  és  költséges  szervezetet  venne  igénybe  ennek  a  nagy  tömegnek ­
  belevonása  egy  —  számszerűleg  aránylag  keveset  produkáló  —
adatgyűjtésbe,  a  legkétségesebb  eredménynyel.
Olynemű  szervezetei  a  mezőgazdasági  munkásnépnek,  a  minők
az  iparos  és  forgalmi  népességre  nézve  a  betegsegélyző  pénztárak,
nincsenek.  A  mi  van,'—  magánjellegű  —  csak  egyes,  szűk  körre
hat  ki;  vagy  oly  állami  intézmény,  a  mely  szintén  nem  bir  kötelező ­
  erővel.  A  mi  tehát  az  ipari  balesetek  statisztikájánál  kínálkozó
eredményes  segítő  eszközt  képez,  a  munkások  szervezete  és  úgyszólván ­
  nyilvántartó  hatósága,  azt  a  mezőgazdasági  üzemnél  teljesen ­
  nélkülöznünk  kell.
Statisztikai  adatgyűjtéseink  —  közvetlenebb  adatgyűjtő  közeg
hiányában  —  előszeretettel  fordulnak  a  közigazgatási  hatóságokhoz. ­
  A  balesetek  csakugyan  nem  kerülik  ki  a  községi  elüljáróságok,
  jegyzőségek  figyelmét,  legalább  nem  a  kisebb  községekben.
Mégis,  bár  talán  feláldozásával  annak,  hogy  a  kisebbfokú  sérülések
is  tudomásunkra  jussanak,  a  közigazgatási  hatóságok  közreműködését ­
  a  tervezett  adatgyűjtésnél  mellőzni  kellett.  Nemcsak  azért,
mert  az  egyébként  is  munkával  túlhalmozott  közigazgatási  közegekre ­
  újabb  terhet  hárítana  a  balesetek  nyilvántartása  s  nemcsak
azért,  mert  kevesebb  alapossággal  és  szakértelemmel  szolgáltatná
az  adatot  az  a  közeg,  a  kinek  a  balesettel  szemben  semmi  egyéb
teendője  nincs,  csakhogy  a  statisztikai  lapot  róla  kiállítsa,  mint  példáúl,
  a  betegsegélyző  munkásszervezetek,  melyeknek  az  a  főfeladatuk, ­
  hogy  a  betegségeket  (baleseteket)  nyilvántartsák  s  ez  alapon
oszszák  ki  segélyeiket,  vagy  az  orvosok,  a  kik  a  bajt  gyógyítván,
azt  alaposan  megvizsgálják  s  okai  felől  is  igyekeznek  tisztába
jönni.  Hanem  azért  is  mellőzendő  volt  a  közigazgatási  hatóságok
közreműködése,  mert  ez  nagy  nyilvánossággal  járva,  félreértésekre
vagy  talán  visszaélésekre  is  szolgáltatna  okot.  A  megsérült  munkásember,
  ha  oly  közeg  vallatja  ki  őt  balesete  felől,  a  ki  sem  gyógyítani ­
  nem  fogja  őt,  sem  segélyben  nem  részesíti,  könnyen  gyanakvóvá ­
  lehet  s  egyéb  czélokat  sejt.  Talán  azt,  hogy  valami  rossz
készül  ellene,  s  azontúl  mindenki  gondosan  igyekszik  rejtegetni,  ha
esetleg  megsérült.  Talán  kárpótlást  remél  s  azontúl  apró  sérülések
seregével  sietnek  jelentkezni.  Az  ipari  baleset-statisztikai  adatgyűjtés ­
  is  lépten-nyomon  mutathat  föl  olyan  eseteket,  hogy  a  verekedésnél ­
  vagy  ittasság  miatt  megsérült  munkás  azt  állítja,  hogy  munka
közben  érte  őt  a  baleset;  nem  szakértő  adatszolgáltatót  —  a  minők
volnának  a  közigazgatási  közegek  —  még  könnyebb  volna  félrevezetni.
Ha  igényeinket  leszállítva,  megelégszünk  a  súlyosabb  sérülések ­
  kimutatásával,  jó  és  megbízható  adatszolgáltatókat  találunk
az  orvosokban.  Kimarad  igy  az  adatgyűjtésből  minden  oly  jelentéktelenebb ­
  eset,  a  mely  nem  igényel  orvosi  kezelést;  de  ez  nem
képez  nagy  kontingenst,  mert  a  mint  az  ország  legkülönbözőbb
vidékein  tapasztalható,  a  szegényebb  földmívelő  nép  is  külső  sérüléseivel, ­
  sebészi  beavatkozást  igénylő  bajaival  nem  késik  orvoshoz
menni  s  csak  belső  bajait  kuruzsoltatja  javasasszonyokkal.  A  kezelő
orvos  megvizsgálván  és  kikérdezvén  betegét,  szükségképen  konstatálni ­
  tudja,  hogy  hivatásszerű  munka  közben  szenvedett  sérülésről ­
  van-e  szó;  a  bejelentés  kitöltésére,  a  gyógyulás  tartamának ­
  megállapítására,  a  sérülés  leírására  pedig  leginkább  illetékes.
Különösebb  terhet  sem  okoz  az  orvosokra  nézve  ez  az  adatszollichen

  Unfálle  nicht  in  Anwendung  gebracht  vverden.  Unter  den
Arbeitgeb’ern  im  landwirtschaftlichen  Betriebe  sind  bei  ihrer  riesigen
Zahl  solche  Extrémé  dér  Unterschiede  an  Rang  und  Bildung  yertreten,
  dass  es  technisch  undurchführbar  wáre,  sie  zűr  einheitlichen
  Datenlieferung  zu  verpflichten,  die  Richtigkeit  dieser  Datenlieferung
  zu  kontrollkén  und  zu  beaufsichtigen,  und  endlich  sich
mit  dér  Verlásslichkeit  dér  so  erlangten  Daten  mit  gutem  Gewissen
zufrieden  zu  gébén.  2,795.885  Wirtschaften  gibt  es  in  den  Lándern
dér  ungarischen  Krone.  Die  Wirtschaftsbeamten  und  Verwaltungen
dér  grossen  Dománen  könnten  zvvar  den  an  die  Datenlieferung
gestellten  Ansprüchen  ohne  Schwierigkeit  entsprechen  ;  aber  desto
weniger  entspráchen  denselben  die  2,771.111  Zwerg-  oder  Klein-Wirtschaften,
  dérén  Eigenthümer  oft  des  Schreibens  unkundige
oder  vvenigstens  aller  Schreiberei  abgeneigte  Menschen  sind,  und
es  ist  noch  gut,  wenn  ausserdem  nicht  noch  Sprache  und  Intellekt
betreffende  Schwierigkeiten  dér  richtigen  Datenfassion  im  Wege
stehen  Die  Einbeziehung  dér  grossen  Masse  in  eine  —  ziffermássig
  im  Verháitnis  wenig  produzirende  —  Datensammlung
würde  bei  dem  zweifelhaftesten  Resultate  eine  riesige  und  kostspielige
  Organisation  beanspruchen.
Das  landwirtschaftliche  Arbeitervolk  besitzt  keinerlei  solche
Organe,  wie  die  Krankenkassen  für  die  mit  Gewerbe  und  Verkehr
bescháftigte  Bevölkerung.  Was  vorhanden  ist,  ist  privátén  Karaktere ­
  und  erstreckt  sich  auf  einzelne  engere  Kreise,  oder  ist  eine
solche  staatliche  Institution,  welche  nicht  obligatorisch  ist.  Das  alsó,
was  bei  dér  Statistik  dér  gewerblichen  Unfálle  ein  sich  selbst  darbietendes
  wirksames  Hilfsmittel  bűdet,  die  Organisation  und  sozusagen
  Evidenz-Behörde  dér  Arbeiter,  wird  beim  landwirtschaftlichen  Betriebe ­
  gánzlich  vermisst.
Unsere  statistischen  Datensammlungen  wenden  sich  —  in
Ermangelung  direkter  datensammelnder  Organe  —  mit  Vorliebe
an  die  administrativen  Behörden.  Die  Unfálle  entgehen  dér  Aufmerksamkeit
  dér  Gemeindevorstehungen  und  Notáre  thatsáchlich
nicht,  wenigstens  in  den  kleineren  Gemeinden.  Und  doch  musste,
wenn  auch  vielleicht  mit  Aufopferung  dessen,  dass  mán  auch  über
die  Verletzungen  mindenen  Grades  Kenntnis  erlange,  von  dér
Mitwirkung  dér  Administrations-Behörden  bei  dér  gép  lantén  Datensammlung ­
  abgesehen  werden.  Nicht  nur  darum,  weil  die  Evidenzhaltung
  dér  Unfálle  den  mit  Agenden  bereits  überháuften  Verwaltungs-Organen
  eine  neue  Last  autbürden  würde,  und  nicht  nur
darum,  weil  das  Organ,  welches  dem  Unfall  gegenüber  nichts
anderes  zu  thun  hat,  als  darüber  den  statistischen  Zettel  auszufertigen,
  die  Daten  mit  weniger  Gründlichkeit  und  Sachverstándnis
liefern  würde,  als  z.  B.  die  krankenunterstützenden  Arbeiter-Organisationen,
  dérén  Hauptaufgabe  es  ist,  die  Krankheiten  (Unfálle)  in
Evidenz  zu  haltén,  und  die  Unterstützungen  auf  dieser  Grundlage
zu  ertheilen,  oder  die  Arzte,  welche  das  Übel  kurirend,  dasselbe
gründlich  untersuchen  und  auch  bezüglich  dér  Ursachenins  Reine
zu  kommen  bestrebt  sind;  sondern  von  dér  Mitwirkung  dér  Administrations-Organe
  war  auch  darum  abzusehen,  weil  sie  mit
grosser  Publizitát  verbunden  wáre  und  auch  Missverstándnisse  oder
vielleicht  Missbráuche  verursachen  könnte.  Wenn  dér  verletzte
Arbeiter  bezüglich  seines  Unfalles  von  einem  solchen  Organe  verhört
  wird,  welches  ihm  weder  kuríren,  noch  unterstützen  wird,
könnte  er  leicht  misstrauisch  werden  und  andere  Absichten  vermuthen.
  Vielleicht,  dass  mán  gégén  ihn  etwas  Böses  im  Schilde
führt;  und  dann  wird  es  jeder  sorgfáltig  zu  verheimlichen  suchen,
falls  er  verletzt  wurde.  Oder  hofft  er  vielleicht  auf  Entschádigung,
und  dann  beeilen  sie  sich  eine  Menge  ganz  geringfügiger  Verletzungen ­
  anzumelden.  Auch  die  Datensammlung  dér  gewerblichen
Unfallstatistik  kann  auf  Schritt  und  Tritt  solche  Fálle  aufweisen,
wo  dér  bei  einer  Schlágerei  oder  im  Rausche  verletzte  Arbeiter
behauptet,  dass  dér  Unfall  ihn  bei  dér  Arbeit  betroffen  habé;  nicht
sachverstándige  Datenlieferer  —  wie  es  die  Verwaltungs-Organe
vváren  —  könnten  noch  leichter  irregeführt  werden.
Wenn  wir  unsere  Ansprüche  herabsetzen  und  uns  mit  dem
Ausweis  dér  schwereren  Verletzungen  begnügen,  treffen  wir  in
den  Arzten  auf  gute  und  verlássliche  Datenlieferer.  Es  entfállt  zwar
so  aus  dér  Datensammlung  jeder  solche  unbedeutende  Fali,  welcher
keine  árztliche  Behandlung  beansprucht;  doch  das  bűdet  kein
grosses  Kontingent,  denn  wie  die  Erfahrung  in  den  verschiedensten
Gegenden  des  Landes  zeigt,  zögert  auch  das  ármere  ackerbauende
Volk  nicht,  mit  áusseren  Verletzungen,  mit  den  einen  chirurgischen
Eingriff  erheischenden  Übeln  sich  an  den  Arzt  zu  wenden,  und  lásst
nur  bei  innern  Krankheiten  die  Quacksalberinnen  kurpfuschen.  Wenn
dér  behandelnde  Arzt  den  Kranken  untersucht  und  ausfragt,  kann
er  es  zweifelsohne  konstatiren,  ob  von  einer  bei  dér  Berufsarbeit
  erlittenen  Verletzung  die  Rede  ist,  und  er  ist  am  meisten
berufen,  die  Meldung  auszufertigen,  die  Dauer  dér  Genesung  festzustellen
  und  die  Verletzung  zu  beschreiben.  Für  die  Arzte  ist
diese  Datenlieferung  mit  keiner  besondern  Belástigung  verbunden,  in