23*' 
és bányatelepekkel kapcsolatos vontató és kötélpályák, különösen, 
ha nem valamely nagyobb vasút kezelése alatt állanak, a nyilvá 
nosság ellenőrzésének is hozzáférhetetlenek s csupán a tulajdonos 
vagy kezelő jóakaratára van bízva, hogy az előforduló szerencsét 
lenségről tesz-e jelentést vagy sem. Pedig nem valószínűtlen, hogy 
éppen az ilyen, kevesebb gonddal kezelt és felügyelt kisebb pályá 
kon elég gyakoriak a balesetek. A másik hiányosság statisztikai 
szempontból, mint föntebb is említve volt az, hogy a vasúti és 
hajózási üzemben előforduló balesetek első j sorban az üzem 
szabályos menetének, illetőleg megzavarásának szempontjából 
figyeltetvén meg, a sérültek személyi viszonyaira vonatkozólag 
tanulságot alig nyújtó, minimális adatok állanak csupán ren 
delkezésre. 
A vasutvállalatoknak a vasúti és hajózási főfelügyelőséghez 
beterjesztett baleseti jelentéseit tehát aligha lehetne oda módosítani, 
hogy azok a hivatási baleset-statisztika követelményeinek is meg 
feleljenek. 
Más módszerhez kellett fordulni tehát s minthogy éppen a 
vasúti üzemben a legtömegesebb a más hivatásúak balesete is, az 
utasoké, a kikről a vasúti személyzet önsegítő szervezetei, a beteg- 
segelyző pénztárak nem vesznek tudomást, e módszer legsikere 
sebben ismét csak az orvosok adatszolgáltató tevékenységét veheti 
igénybe, a vasúti pályaorvosokét. A vaspályán és vasúti állomáso 
kon alkalmazott személyzet minden megbetegedési esetében a pálya 
orvos adja meg a segítséget s igy föltétlenül módjában van a kívánt 
adatokat beszolgáltatni. 
A baleset-statisztika többi ágánál alkalmazott két szelvényű 
bejelentési lap használtatik itt is. Az első jelentés a többiekkel 
szemben néhány kérdéssel bővült, jelesül arra vonatkozólag, hogy 
utas, más személy vagy vasúti alkalmazott-e a sérült ? Az a körül 
mény, hogy a vasutat öngyilkos szándékúnk is gyakran használják 
tervük kivitelére, s vagy a robogó vonatról leugranak, vagy a 
haladó kocsik elé vetik magukat, szükségessé teszik annak a kér 
désnek fölvetését is, hogy nem állapitható-e meg öngyilkossági 
szándék a sérülésnél. Önként érthetőleg az ily öngyilkos-jelöltek 
lapjai gondosan kiválasztandók és külön feldolgozandók, nehogy a 
tulajdonképeni hivatási baleseti statisztika adatait rontsák. A sérült 
személyi viszonyaira vonatkozó részletesebb adatok csak a vasúti 
alkalmazottak baleseteinél lesznek közlendők; nem azért, mintha 
nem volna tanulságos a szerencsétlenül járt utazókra vonatkozólag 
is ez adatok ismerete, hanem azért, mert az utasokat illetőleg 
ezeket az adatokat igen bajos, illetőleg — pl. halálos sérülés ese 
tén — teljesen lehetetlen volna megszerezni, mig a vasúti alkal 
mazottra vonatkozólag, ha a sérült maga nem is, de családja vagy 
munkástársa megadhatja a szükséges felvilágositásokat. 
A második szelvény a kórlefolyás adatait vallja be, esetleges 
utalással arra a kórházra, a hová a sérültet szállították, ügy, hogy 
azután az adatszolgáltatást az illető kórház fejezi be. A bejelentő 
lapoknak a statisztikai hivatalhoz való beterjesztése ugyanúgy tör 
ténik, mint a mezőgazdasági balesetek statisztikájánál. 
A pályaorvosok működési köre kiterjed a közforgalmú vona 
lakhoz csatlakozó magánczélú ipari, gazdasági stb. rakodó-vonalakra 
is, az ezeken előforduló balesetek bejelentését tehát szintén a pálya 
orvos eszközli. 
Azon ipari-, bánya- és gazdasági vasutaknak, a . melyek a 
közforgalmú vonalakhoz nem bírnak csatlakozással, továbbá az 
ugyanily természetű vontató és kötélpályáknak üzemében előfor 
duló balesetek ezen a módon nem jelentetnének ugyan be, hanem 
a baleseti statisztika egyöntetű szervezése révén bejelentési köte 
lezettség alá esnének azon gazdasági ágban, a melynek szolgálatá 
ban állanak az illető vaspályák : az iparvasutakon előforduló sérü 
lések tehát az ipari balesetek között a betegsegélyző pénztárak 
révén, a bányavasutaknál a társpénztárak, a gazdasági vasutaknál 
az orvosok adatszolgáltatása utján. 
A vasúti üzemben előforduló balesetek statisztikai adatgyűj 
tése szintén az 1901. év elején lépett életbe; a pályaorvosok beje 
lentései a következő minta szerint történnek: 
und Gruben-Anlagen in Verbindung stehenden Schlepp- und 
Seilbahnen, besonders wenn sie sich nicht in dér Verwaltung einer 
grösseren Bahn befinden, auch für die Kontrolle dér Öffentlichkeit 
unzuganglich, und es ist nur dem guten Willen des Eigenthümers 
oder Verwalters überlassen, ob er einen vorkommenden Unglücks- 
fall anmeldet oder nicht. Und doch ist es nicht unwahrscheinlich, 
dass die Unfálle besonders bei solchen mit weniger Sorgfalt ver- 
walteten und beaufsichtigten Bahnen genug haufig sind. Ein anderer 
Mangel vöm statistischen Standpunkt ist dér bereits oben erwáhnte, 
dass die im Eisenbahn- und Schiffahrts-Verkehr vorkommenden 
Unfálle in erster Reihe vöm Standpunkte des regelmássigen Fort- 
ganges, beziehungsvveise dér Störung des Betriebes beachtet wer- 
den, und so bezüglich dér persönlichen Verháltnisse dér Verletzten 
nur minimale, kaum irgend eine Belehrung bietende Daten zűr Ver* 
fügung stehen. 
Mán könnte aber die dem Eisenbahn- und Schiffahrts-Ober- 
inspektorat unterbreiteten Unfallmeldungen dér Eisenbahnunterneh- 
mungen schwerlich in solcher Weise modifiziren, dass sie auch 
den Ansprüchen dér Berufs-Unfallstatistik entsprechen. 
Mán musste sich alsó an eine andere Methode wenden, und 
da eben im Bahnbetrieb auch die Unfálle dér einem andern Berufe 
Angehörigen am massenhaftesten zu sein pflegen, d. i. dér Reisenden, 
von denen die Selbsthilfs-Organisationen des Bahnpersonals, die 
Krankenkassen keine Notiz nehmen, kann diese Methode wieder 
nur die datenliefernde Thátigkeit dér Arzte in Anspruch nehmen, 
und zwar dér Bahnárzte. In allén Erkrankungsfállen des auf dér 
Strecke und den Bahnstationen angestellten Personals bietet dér 
Bahnarzt Hilfe, und so ist er unbedingt in dér Lage die geforderten 
Daten zu liefern. 
Auch hier wird dér bei den übrigen Zweigen dér Unfall- 
statistik in Verwendung stehende Meldezettel mit den zwei Koupons 
benützt. Die erste Meldung vvurde den übrigen gegenüber etwas 
erweitert, besonders in Bezug darauf, ob dér Verletzte ein Reisen- 
der, eine andere Person oder ein Bahnangestelltef ist ? Dér Um- 
stand, dass die Eisenbahn ott auch von Leuten mit selbstmörderischer 
Absicht zűr Ausführung ihres Planes benützt wird, und sie vöm 
rollenden Zugé springen oder sich vor die Ráder werfen, macht 
auch das Aufwerfen dér Frage nothwendig, ob bei dér Verletzung 
keine selbstmörderische Absicht konstatirt werden kann ? Es ist 
selbstverstandlich, dass die Meldezettel solcher Selbstmordkandidaten 
sorgfaltig auszuscheiden und abgesondert aufzuarbeiten sind, damit 
sie die Daten dér eigentlichen Berufá-Unfallstatistik nicht beeintrách- 
tigen. Die auf die persönlichen Verháltnisse dér Verletzten bezüg 
lich en eingehenderen Daten sind nur bei den die Bahnangestellten 
betreffenden Unfállen rnitzutheilen ; nicht deshalb, weil die Kenntnis 
dieser Daten nicht auch bezüglich dér verunglückten Reisenden 
instruktiv wáre, sondern darum, weil diese Daten bezüglich dér 
Reisenden sehr schwe.r, respektive — z. B. bei tödtlichen Ver- 
letzungen —• ganz und gar nicht beschafft werden könnten, wáhrend 
bezüglich dér Bahnangestellten die nöthigen Aufklárungen, wenn 
auch nicht vöm Verletzten selber, so doch von seiner Familie oder 
seinen Mitarbeitern eingeholt werden können. 
Dér zweite Koupon gibt die Daten des Krankheitsverlaufes an, 
eventuell mit Hinweis auf das Spital, wohin dér Verletzte über- 
führt wurde, so dass die Datenlieferung dann vöm betreffenden 
Spital beendigt wird. Die Einreichung dér Meldezettel an das 
statistische Amt geschieht auf dieselbe Weise, wie bei dér Statistik 
dér landwirtschaftlichen Unfálle. 
Dér Wirkungskreis dér Bahnárzte erstreckt sich auch auf die 
privátén Industrie-,, Wirthschafts- und Verlade-Linien, welche An- 
schluss an Bahnen mit öffentlichen Verkehr habén, die Anmeldung 
dér auf diesen Dinien vorkommenden'Unfálle wird alsó gleichfalls 
vöm Bahnarzt bewerkstelligt. 
Die im Betriebe dér Industrie-, Gruben- und Ökonomie-Bah- 
nen, welche keinen Anschluss an Dinien mit öffentlichem Verkehr 
habén, sowie dér Schlepp- und Seilbahnen gleichen Karakters vor 
kommenden Unfálle werden zwar nicht nach diesemModusangemeldet, 
sondern unterliegen infoige dér einheitlichen Organisation dér Un- 
fallstatistik dér Meldepflicht in demjenigen Wirtschaftszweige, in 
dessen Dienst die betreffenden Bahnen stehen: die auf den Industrie- 
bahnen vorkommenden Verletzungen alsó unter den gewerblichen 
Unfállen seitens dér Krankenkassen, bei den Grubenbahnen sei- 
tens dér Bruderladen und bei den Ökonomiebahnen im Wege 
dér Datenlieferung seitens dér Arzte. 
Die statistische Datensammlung dér im Bahnbetriebe vorkom 
menden Unfálle trat gleichfalls mit Beginn des Jahres 1901 ins 
Deben; die Meldungen dér Bahnárzte geschehen nach folgendem 
Formular: