90* 
iparos segédeknek ez a gyakori helyváltoztatása visszahat a kerületi 
betegsegélyző pénztárak taglétszámának hullámzására is, mert az 
ország igen aránytalanul és egyenetlenül lévén ipartestületi pénz 
tárakkal behálózva, az ipartestületi pénztárból kivált iparossegéd 
igen gyakran új munkahelyén a kerületi pénztár tagjává lesz s 
viszont megfordítva is, a kerületi pénztárból kilépve az ipartestületi 
pénztárak taglétszámát gyarapíthatja. 
Az ipartestületi pénztáraknál tapasztalható magas fokú hullám 
zást magyarázza különben az is, hogy az időszakhoz kötött iparágak 
nagyrészben az ipartestületekhez tartozván, ezeknek munkáseleme 
is az ipartestületi pénztárak kötelékében él, illetőleg e pénztárakba 
lép be tömegesen a munka idején s ezektől válik meg ugyancsak 
tömegesen a munka befejeztével. 
Átlagon felüli a kerületi pénztárak taghullámzása is; 1898-ban 
a kerületi pénztárak minden 1000 tagjára 1425 főnyi belépés és 
1346 kilépés j ütött. Ehhez hasonlóan erős, sőt a belépések számát 
tekintve még erősebb fluktuáczió mutatkozik az 1895. év tagsági 
forgalmánál is; az 1896. és 1897. évek kisebb mozgalmat tüntetnek 
fel. Bár mint említők, a kerületi pénztáraknál a taghullámzás átlagon 
felüli, mégis az itt mutatkozó arányokat tekinthetjük az ipari munká 
sok, illetőleg a betegsegélyző pénztári tagok mozgalmára vonatkozó 
lag a legtipikusabb adatoknak, nemcsak azért, mert a kerületi pénz 
tárak foglalják magukban a pénztári tagok zömét s nemcsak azért, 
mert az ipari munkások minden faját és a foglalkozások minden ágát 
e pénztárak egyesitik magukban, úgy, hogy az eltérések ezen keretek 
közt simulnak ki és olvadnak össze leginkább, hanem azért is, mert a 
kerületi pénztáraknak a tagsági hullámzásra vonatkozó adatszolgálta 
tása kétségtelenül a legmegbízhatóbb, mig egyéb pénztáraknál a szük 
séges nyilvántartások hiánya, az adminisztráczió kevésbbé szigorú 
volta mellett ezek az adatok gyakran csak hozzávetőleges értékűek. 
A gyári pénztáraknál például szembetűnő az aránylag alacsony 
taghullámzás. A gyári és vállalati pénztárak 1000 tagjára 1898-ban 
csak 597 főnyi belépés és 503 kilépés jutott s kisebb eltérésektől 
eltekintve körülbelül ugyanezek az arányok mutatkoznak a meg 
előző három év adatainál is. Éppen azoknál a nagyobb vállalatoknál 
ugyan, a melyek saját betegsegélyző pénztárral is bírnak, képződ 
hetett az idők folyamán bizonyos állandó munkás törzskar, a mely 
az évközti taghullámzást nem gyarapítja; igy például a magyar 
királyi államvasutaknak közel 90.000 főnyi tagot számláló munkás 
pénztára a tagok alkalmaztatásának nagyobb állandósága követ 
keztében csakugyan nincs kitéve oly erős fluktuácziónak: más 
részről azonban a gyári és vállalati pénztárak között nagy számmal van 
nak olyanok is (különösen az erdőipari vállalatok pénztárai), a melyek 
az iparág természetéhez képest a legnagyobb taghullámzásnak kell, 
hogy kitéve legyenek s ha adatainkban ez az erős hullámzás még 
sem jut kellőképen kifejezésre, ez az adatok teljes megbízhatóságát 
teszi kétségessé. A gyári pénztárak tagsági forgalma minden való 
színűség szerint változóbb arányokat tüntet fel az itt kimutatottaknál; 
de valószínű az is, hogy ez arányok az átlagon mégis alul maradnak 
s gyári pénztárainkat általában mégis a taghullámzásnak kevésbbé 
kitett szervezeteknek kell tartanunk. 
A magánegyesületi pénztárak tagsági mozgalma hasonlóan 
csekély; 1898-ban 1000 tagra 609 belépés és 569 kilépés jutott, 
a megelőző években pedig ez a hullámzás még kisebb volt. Könnyen 
magyarázható ez abból a már föntebb is említett tényből, hogy a 
magánegyesületi pénztárak tagállományát leginkább helyhez kötött 
elem képezi, a mely vándorbotot a legritkábban vesz kezébe. Éppen 
az a tény, hogy a magánegyesületi pénztárak, bár tagállományuk 
természetszerűleg állandóbb, mint a gyári pénztáraké és mégis vala 
mivel nagyobb arányú taghullámzást tüntetnek fel, mint ez utóbbiak, 
teszi kérdésessé a gyári pénztárak adatainak teljes megbízhatóságát. 
A betegsegélyző pénztári taghullámzás a magyar anyaországban 
általában nem oly éles, mint birodalmi összegben, különösen nem a 
kerületi pénztáraknál. Horvát-Szlavonországokban azonban annál 
erősebb — bár csökkenő — a mozgalom, éppen a kerületi pénz 
tárak révén. Itt ugyanis 1898-ban az összes betegsegélyző pénz 
táraknál 1000 főnyi év elején (illetve az előző év végén) volt 
taglétszámmal szemben 1561 belépés és 1449 kilépés volt s a 
und Eintritt 1858. Auch in 1895 und 1896 schwáchen sich díese 
Verháltnisse nur um weniges ab. Es scheint, dass die Migration 
dér im Handwerksgewerbe bescháftigten Arbeiterelemente grösser 
ist, als die dér grossindustriellen Arbeiter ; und diese háufige Orts- 
veránderung dér Handwerksgehilfen wirkt auf die Fluktuation des 
Mitgliederstandes dér Bezirks-Krankenkassen zurück, denn da das 
Netz dér Gewerbekorporations-Kassen auf das Land sehr unver- 
haltnismássig und ungleich vertheilt ist, wird dér aus dér Gewerbe- 
korporations-Kasse ausgeschiedene Handwerksgehilfe an seinem 
neuen Arbeitsorte sehr háufig Mitglied dér Bezirkskasse, und auch 
umgekehrt kann er aus dér Bezirkskasse austretend die Mitglieder- 
zahl dér Gewerbekorporationen vermehren. 
Die bei den Gewerbekorporationen zu Tagé tretende überaus 
grosse Fluktuation erklárt sich übrigens auch dadurch, dass die an eine 
Saison gebundenen Gewerbszweige grösstentheils zu den Gewerbe 
korporationen gehören, alsó auch das Arbeiterelement derselben im 
Verbande dér Gewerbekorporations-Kassen lebt, beziehungsweise 
zűr Arbeitszeit in diese Kassen massenhaft eintritt und aus den- 
selben bei dér Beendigung dér Arbeit gleichfalls massenweise austritt. 
Auch die Fluktuation dér Mitglieder dér Bezirkskassen über- 
steigt den Durchschnitt; in 1898 entfielen auf je 1000 Mitglieder dér 
Bezirkskassen 1425 Eintritts- und 1346 Austrittsfálle. Eine gleich 
starke, ja hinsichtlich dér Zahl dér Eintrittsfálle noch stárkere Fluk 
tuation zeigt sich auch beim Mitgliederverkehr des Jahres 1895 ; die 
Jahre 1896 und 1897 zeigen eine geringere Bewegung. Obwohl 
die Mitgliederfluktuation, wie schon erwahnt, bei den Bezirks 
kassen den Durchschnitt übersteigt, können dennoch die hier auf- 
tretenden Proportionen als die für die Bewegung dér gewerblichen 
Arbeiter, beziehungsweise für die Krankenkassen-Mitglieder typi- 
schesten Daten betrachtet werden, nicht nur darüm, weil die Be 
zirkskassen das Gros dér Kassenmitglieder in sich fassen, und 
nicht nur darum, weil diese Kassen allé Arten dér gewerblichen 
Arbeiter und allé Zweige dér Bescháftigungen in sich vereinigen, 
und die Unterschiedé sich .in diesem Rahmen am meisten aus- 
gleichen und ineinander fiiessen, sondern auch darum, weil die auf 
die Mitglieder-Fluktation dér Bezirkskassen bezügliche Datenlieferung 
unzweifelhaft die verlásslichste ist, wáhrend bei den übrigen Kassen 
beim Mangel dér erforderlichen Evidenzhaltungen und bei dér 
geringeren Strenge dér Administration diese Daten oft nur einen 
annáherungsweisen Wert habén. 
Bei den Fabrikskassen z. B. ist die verháltnismássig geringe 
Mitglieder-Fluktuation auffállig. Auf je 1000 Mitglieder dér Fabriks- 
und Unternehmungskassen entfielen im Jahre 1898 nur 597 Ein 
tritts- und 503 Austrittsfálle, und ungefahr dasselbe Verháltnis 
zeigt sich, von kleineren Abweiehungen abgesehen, auch bei den 
Daten dér vorhergehenden drei Jahre. Es konnte sich zwar gerade 
bei den grösseren Unternehmungen, welche eine eigene Kranken- 
kasse besitzen, im Laufe dér Zeit ein gewisser stabiler Stáb von 
Arbeitern bilden, welcher die Mitglieder-Fluktuation im Laufe des 
Jahres nicht vermehrt, so ist z. B. die Arbeiterkasse dér kön. ung. 
Staatsbahnen mit fást 90.000 Mitgliedern zufolge dér grösseren 
Bestándigkeit dér Anstellung thatsáchlich keinen grossen Fluktua- 
tionen ausgesetzt; andererseits aber gibt es unter den Fabriks- 
und Unternehmungs-Kassen auch sehr viele solche, (darunter die 
Kassen dér Forstindustrie-Unternehmungen) welche in Gemássheit 
dér Natúr des Gewerbszweiges dér grössten Mitglieder-Fluktuation 
ausgesetzt sein müssen, und wenn in ihren Daten diese starke 
Fluktuation doch nicht entsprechend zum Ausdruck gelangt, so 
wird dadurch die völlige Zuverlásslichkeit dér Daten zweifelhaft 
gemacht. Dér Mitgliederverkehr dér Fabrikskassen bewegt sich aller 
Wahrscheinlichkeit nach in wechselvolleren Verháltnissen, als hier 
ausgewiesen ist; wahrscheinlich ist aber auch, dass diese Verhált 
nisse doch unter dem Durchschnitt bleiben und dass unsere Fabriks 
kassen im Allgemeinen dennoch als dér Mitglieder-Fluktuation weniger 
ausgesetzte Organisationen zu betrachten sind. 
Die Mitgliederbewegung dér Privatvereinskassen ist gleich 
falls gering; auf 1000 Mitglieder entfielen im Jahre 1898 609 Ein 
tritts- und 569 Austrittsfálle, in den vorhergehenden Jahren aber 
war diese Fluktuation noch geringer. Dies erklárt sich leicht aus 
dér bereits oben erwáhnten Thatsache, dass sich dér Mitgliederstand 
dér Privatvereinskassen zumeist aus an einen bestimmten Őrt 
gebundenen Elementen zusammensetzt, welche nur in den selten- 
sten Fállen zum Wanderstabe greifen. Eben dér Umstand, dass die 
Privatvereinskassen, obwohl ihr Mitgliederstand dér Natúr dér Sache 
nach stabiler ist, als dér dér Fabrikskassen, dennoch eine um 
etwas grössere Mitglieder-Fluktuation zeigen, als die letzteren, stellt 
die volle Verlásslichkeit dér Daten dér Fabrikskassen in Frage. 
Die Mitglieder-Fluktuation dér Krankenkassen ist im unga- 
rischen Mutterlande im Allgemeinen nicht so stark, wie in dér 
Reichssumme, besonders nicht bei den Bezirkskassen. In Kroatien- 
Slavonien hingegen ist die Bewegung — obwohl in Abnahme begriffen