11* 
orvos sem tudja néha megjósolni a kórlefolyás tartamát és vég 
eredményét, váratlan komplikácziók zavarván meg a kedvező lefolyá 
súnak ígérkező betegséget, s viszont nem remélt jobb fordulat hir 
telen enyhévé változtatván a legsúlyosabbnak látszó bajt. Szükség 
telen utalni arra is, hogy éppen ez a kérdés, a munkaképtelenség 
tartamának és fokának minél pontosabb meghatározása a legszük 
ségesebb kelléke a jó baleseti statisztikának, mert ez nyújthat képet 
leginkább a balesetek által okozott munka- és erőveszteségről. Hogy 
tehát a külső terjedelmében már lehetőleg teljessé tett baleseti 
statisztikai anyag belső értékében is megnöveltessék, a statisztikai 
hivatal tanulmány tárgyává tette azt a kérdést, hogy mily módon 
szerezhetők be legsikeresebben a szenvedett munkaképtelenség két 
ségtelen tartamára vonatkozó adatok. A megoldás ismét csak a 
betegsegélyző-pénztárak közreműködésében volt keresendő, mert 
mig a munkaadónak nincs módja megfigyelni különösen súlyosab 
ban sérült, s ezért szolgálatából el is távozott munkásainál a munka- 
képtelenség tartamát, addig a betegsegélyző-pénztárak legalább azon 
a húsz héten át, a meddig tagjaik segélyezésére a törvény értel 
mében kötelezvék, állandóan szemmel tartják a sérült munkás 
egészségi állapotát, az orvosi utalványok alapján igénybevett táp 
díjak összegéből pontosan meg tudják állapítani a munkaképteldhség 
tartamát, s beszámolhatnak a kórlefolyás végeredményéről is, hogy 
az teljes gyógyulással járt-e, vagy pedig a munkaképességnek rész 
leges, illetőleg teljes elvesztésével-e ? 
Ez adatok beszerezhetésére a betegsegélyző pénztáraktól min 
den balesetre vonatkozólag egy második jelentés beterjesztése kíván 
tatik, az első akkor küldetvén be, a mikor a sérülés tényleg meg 
történt, a második pedig akkor, a mikor a sérült részére kiutalt 
tápdíjak fizetése beszüntettetett. A második jelentés felhasználtatik 
egyúttal arra is, hogy a kifizetett tápdíjak összege, az igénybe vett 
kórházi ellátás költsége s az esetleg szükségessé vált temetkezési 
segély nagysága is bejelentessék, hogy ily módon egyúttal tájékoz 
tatást nyerjünk arról is, hogy a baleset folytán elszerencsétlenült 
munkás ez idő szerint mily kárpótlásban részesül elvesztett munka 
napjaiért. Az első jelentés pedig arra használtatik fel, hogy a kis 
ipari üzemekben foglalkozó megsérült munkásoknak személyi viszo 
nyaira vonatkozó adatokat is magába foglalja. 
Kétségtelen ugyanis, hogy az a módszer, a melylyel a nagy 
ipari baleseteknél a sérült személyi viszonyaira vonatkozó adatokat 
beszerezzük, t. i. a munkaadóknak az adatszolgáltatásba való be 
vonása, a kisiparban csak eredménytelen kísérlet gyanánt szerepelne. 
Nemcsak a kisipari munkaadóknak óriási nagy száma — a mely 
miatt a kellő nyilvántartás és ellenőrzés lehetetlen volna — hanem 
ezeknek igen gyakori esetben fogyatékos műveltsége is útját állja 
annak, hogy ily módon megbízható és értékesíthető adatokat kapjunk. 
Másfelől azonban közelfekvő dolog volt, hogy a betegsegélyző-pénz 
tárak, a melyek tagjaik közé számlálják természetesen a kisipari 
alkalmazottakat is, a jelentést ezekről is megtegyék. E személyi 
adatok közül a korra, családi állapotra, a sérült keresetéből élő 
családtagok számára és részletezésére vonatkozók érdemelnek külö 
nösen figyelmet, ez utóbbi kérdésre nézve megemlittetvén, hogy a 
kérdésnek azon czélja, hogy megtudjuk, hány érdekelt egyént sújtott 
a kenyérkereső családfőnek balesete, megkívánta, hogy itt nem csak a 
törvényes, hanem a tényleges állapotok jegyeztessenek föl; a házas 
társ rovata alatt tehát nem csupán a törvényes feleséget, hanem a 
vadházasságban a családfővel együtt élő nőt is ki kell mutatni, 
a gyermekek rovatában pedig az összes, a sérült háztartásában és 
keresetéből élő gyermekeket, tekintet nélkül azok törvényes vagy 
törvénytelen származására. 
A betegsegélyző-pénztárak balesetjelentési kötelezettsége ez 
alkalommal kiterjesztetett az összes tagok hivatásukból eredő bal 
eseteinek bejelentésére, tehát nemcsak a kis- és nagyipari üzemekben 
előforduló sérülésekre, hanem a forgalmi ágakban (szállítmányozó, 
fuvarozó, vasúti, hajózási üzemben), s — a mennyiben tagjaik közt 
üy foglalkozású egyének is találtatnának — a mezőgazdasági, bányá 
szati és kohászati üzemben előforduló balesetekre is. Ilyképpen a 
betegsegélyző pénztárak válnak legfontosabb adatszolgáltató ténye 
zőivé a hivatási balesetek statisztikájának, a melynek egyéb ágairól 
stören können, hingegen eine unverhoffte Wendung zum Bessern 
selbst ein solches Uebel, welches das schwerste zu sein scheint, 
plötzlich milde gestalten kann. Überflüssig ist es auch darauf 
hinzuweisen, dass gerade dicse Frage, die möglichst genaue Be- 
stimmung dér Dauer und des Grades dér Arbeitsunfáhigkeit, das 
nothwendigste Erfordernis dér guten Unfallstatistik ist, denn dies 
kann uns vornehmlich ein Bild von dem durch die Unfálle ver- 
ursachten Verlust an Arbeit und Kraft bieten. Daniit alsó das 
seinem áusseren Umfange nach bereits thunlichst vervollstándigte 
unfallstatistische Matéria! auch an innerem Werte zunehme, hat 
das statistische Amt die Frage zum Gegenstand des Studiums ge- 
macht, auf welche Weise die auf die unzweifelhafte Dauer dér erlitte- 
nen Arbeitsunfáhigkeit bezüglichen Daten arn erfolgreichsten beschafft 
werden können. Die Lösung konnte wieder nur in dér Mitwirkung 
dér Krankenkassen gesucht werden, denn wáhrend dér Arbeitgeber 
nicht in dér Lage ist, besonders bei seinen schwerer verletzten, 
daher auch aus seinem Dienste geschiedenen Arbeitern die Dauer 
dér Arbeitsunfáhigkeit zu beobachten, behalten die Krankenkassen, 
wenigstens wahrend jener zwanzig Wochen, da sie gesetzlich ver- 
halten sind, ihre Mitglieder zu unterstützen, den Gesundheitszustand 
des verletzten Arbeiters standig im Auge, können aus dér Summe 
dér auf Grund árztlicher Anweisungen in Anspruch genommenen 
Pflegegelder die Dauer dér Arbeitsunfáhigkeit genau feststellen und 
auch über das Endresultat des Krankheitsprozesses Rechenschaft 
gébén, ob derselbe mit gánzlicher Genesung verbunden war, oder 
aber mit dem theilweisen, beziehungsweise völligen Verlust dér 
Arbeitsfáhigkeit. 
Um diese Daten beschaffen zu können, wird von den Kranken 
kassen bezüglich jeden Unfalles das Einreichen einer zweiten Mel- 
dung gefordert, indem die erste dann eingesendet wird, wenn dér 
Unfall sich faktisch ereignet hat, die zweite aber, wenn die Aus- 
zahlung dér für den Verletzten angewiesenen Pflegegelder ein- 
gestellt wurde. Die zweite Meldung wird zugleich auch dazu ver- 
wendet, um die Summe dér ausgezahlten Pflegegelder, die Kosten 
dér in Anspruch genommenen Spitalspílege und den Betrag dér 
eventuell nothwendig gewordenen Leichenbestattungs-Unterstützung 
anzumelden, damit wir uns auf diese Art auch darüber orientiren 
können, welcher Entschádigung dér zufolge eines Unfalles ver- 
unglückte Arbeiter derzeit für seine verlorenen Arbeitstage theil- 
haftig wird. Die erste Meldung aber wird dazu verwendet, auch 
die auf die persönlichen Verháltnisse dér im Kleingewerbe-Betriebe 
beschaftigten verletzten Arbeiter bezüglichen Daten zu erhalten. 
Es steht námlich ausser Zweifel, dass die Methode, mit wel 
cher bei den Unfállen in dér Grossindustrie die auf die persön 
lichen Verháltnisse des Verletzten bezüglichen Daten beschafft 
werden, d. h. die Einbeziehung des Arbeitgebers in die Daten- 
lieferung, im Kleingewerbe nur ein vergeblicher Versuch bliebe. 
Nicht nur die enorme Zahl dér kleingewerblichen Arbeitgeber — deret- 
wegen die erforderliche Evidenzhaltung und Kontrolle unmöglich 
wáre — sondern auch die in sehr háufigen Falién mangelhafte 
Bildung derselben steht dem im Wege, dass wir auf diese Weise 
verlássliche und verwertbare Daten erhalten. Andererseits aber war 
es naheliegend, dass die Krankenkassen, welche natürlich auch die 
beim Kleingewerbe Angestellten zu ihren Mitgliedern záhlen, auch 
über diese Meldung erstatten. Von dicsen persönlichen Daten ver- 
dienen die auf das Lebensalter, auf den Familienstand, auf die 
Zahl und Spezifizirung dér vöm Verdienste des Verletzten lebenden 
Familienglieder bezüglichen eine besondere Beachtung, wobei betreffs 
dér letzten Frage bemerkt sei, dass dér Zweck dér Frage, das 
Erkunden dessen, wie viel interessirte Individuen durch den Unfall 
des brotverdienenden Familien-Oberhauptes betroffen wurden, es 
erfordert hat, dass hier nicht nur die legitimen, sondern die that- 
sáchlichen Zustánde erwáhnt werden ; in dér Rubrik dér Ehehálfte ist 
alsó nicht nur die legitimé Gattin, sondern auch die mit dem Fami- 
lienoberhaupte im Konkubinate lebende Frau auszuweisen, in dér 
Rubrik dér Kinder aber die gesammten im Haushalte und vöm 
Erwerbe des Verletzten lebenden Kinder, ohne Rücksicht auf die 
legitimé oder nicht legitimé Geburt derselben. 
Die Unfalls-Meldepflicht dér Krankenkassen wurde bei dieser 
Gelegenheit auf die Anmeldung dér bei dér Berufsthatigkeit sich 
ergebenden Unfálle sámmtlicher Mitglieder ausgedehnt, alsó nicht 
nur auf die in den Klein- und Grossindustrie-Betrieben vorkom- 
menden Verletzungen, sondern auch auf die in den Verkehrs- 
zweigen (im Transport-, Fuhrwerks-, Bahn-, Schiffahrts-Betriebe) 
und sofern unter den Mitgliedern sich auch Individuen solcher 
Bescháftigung befinden : auch auf die im Landwirtschafts-, Bergwerks- 
und Hüttenbetriebe vorkommenden Unfálle. Solchergestalt werden die 
Krankenkassen zu den wichtigsten datenliefernden Faktorén dér 
Berufs-Unfallstatistik, von dérén übrigen Zweigen und einheitlicher 
2** ■