23*'

és  bányatelepekkel  kapcsolatos  vontató  és  kötélpályák,  különösen,
ha  nem  valamely  nagyobb  vasút  kezelése  alatt  állanak,  a  nyilvánosság ­
  ellenőrzésének  is  hozzáférhetetlenek  s  csupán  a  tulajdonos
vagy  kezelő  jóakaratára  van  bízva,  hogy  az  előforduló  szerencsétlenségről ­
  tesz-e  jelentést  vagy  sem.  Pedig  nem  valószínűtlen,  hogy
éppen  az  ilyen,  kevesebb  gonddal  kezelt  és  felügyelt  kisebb  pályákon ­
  elég  gyakoriak  a  balesetek.  A  másik  hiányosság  statisztikai
szempontból,  mint  föntebb  is  említve  volt  az,  hogy  a  vasúti  és
hajózási  üzemben  előforduló  balesetek  első  j  sorban  az  üzem
szabályos  menetének,  illetőleg  megzavarásának  szempontjából
figyeltetvén  meg,  a  sérültek  személyi  viszonyaira  vonatkozólag
tanulságot  alig  nyújtó,  minimális  adatok  állanak  csupán  rendelkezésre. ­

A  vasutvállalatoknak  a  vasúti  és  hajózási  főfelügyelőséghez
beterjesztett  baleseti  jelentéseit  tehát  aligha  lehetne  oda  módosítani,
hogy  azok  a  hivatási  baleset-statisztika  követelményeinek  is  megfeleljenek. ­

Más  módszerhez  kellett  fordulni  tehát  s  minthogy  éppen  a
vasúti  üzemben  a  legtömegesebb  a  más  hivatásúak  balesete  is,  az
utasoké,  a  kikről  a  vasúti  személyzet  önsegítő  szervezetei,  a  betegsegelyző
  pénztárak  nem  vesznek  tudomást,  e  módszer  legsikeresebben ­
  ismét  csak  az  orvosok  adatszolgáltató  tevékenységét  veheti
igénybe,  a  vasúti  pályaorvosokét.  A  vaspályán  és  vasúti  állomásokon ­
  alkalmazott  személyzet  minden  megbetegedési  esetében  a  pályaorvos ­
  adja  meg  a  segítséget  s  igy  föltétlenül  módjában  van  a  kívánt
adatokat  beszolgáltatni.
A  baleset-statisztika  többi  ágánál  alkalmazott  két  szelvényű
bejelentési  lap  használtatik  itt  is.  Az  első  jelentés  a  többiekkel
szemben  néhány  kérdéssel  bővült,  jelesül  arra  vonatkozólag,  hogy
utas,  más  személy  vagy  vasúti  alkalmazott-e  a  sérült  ?  Az  a  körülmény, ­
  hogy  a  vasutat  öngyilkos  szándékúnk  is  gyakran  használják
tervük  kivitelére,  s  vagy  a  robogó  vonatról  leugranak,  vagy  a
haladó  kocsik  elé  vetik  magukat,  szükségessé  teszik  annak  a  kérdésnek ­
  fölvetését  is,  hogy  nem  állapitható-e  meg  öngyilkossági
szándék  a  sérülésnél.  Önként  érthetőleg  az  ily  öngyilkos-jelöltek
lapjai  gondosan  kiválasztandók  és  külön  feldolgozandók,  nehogy  a
tulajdonképeni  hivatási  baleseti  statisztika  adatait  rontsák.  A  sérült
személyi  viszonyaira  vonatkozó  részletesebb  adatok  csak  a  vasúti
alkalmazottak  baleseteinél  lesznek  közlendők;  nem  azért,  mintha
nem  volna  tanulságos  a  szerencsétlenül  járt  utazókra  vonatkozólag
is  ez  adatok  ismerete,  hanem  azért,  mert  az  utasokat  illetőleg
ezeket  az  adatokat  igen  bajos,  illetőleg  —  pl.  halálos  sérülés  esetén ­
  —  teljesen  lehetetlen  volna  megszerezni,  mig  a  vasúti  alkalmazottra ­
  vonatkozólag,  ha  a  sérült  maga  nem  is,  de  családja  vagy
munkástársa  megadhatja  a  szükséges  felvilágositásokat.
A  második  szelvény  a  kórlefolyás  adatait  vallja  be,  esetleges
utalással  arra  a  kórházra,  a  hová  a  sérültet  szállították,  ügy,  hogy
azután  az  adatszolgáltatást  az  illető  kórház  fejezi  be.  A  bejelentő
lapoknak  a  statisztikai  hivatalhoz  való  beterjesztése  ugyanúgy  történik, ­
  mint  a  mezőgazdasági  balesetek  statisztikájánál.
A  pályaorvosok  működési  köre  kiterjed  a  közforgalmú  vonalakhoz ­
  csatlakozó  magánczélú  ipari,  gazdasági  stb.  rakodó-vonalakra
is,  az  ezeken  előforduló  balesetek  bejelentését  tehát  szintén  a  pályaorvos ­
  eszközli.
Azon  ipari-,  bánya-  és  gazdasági  vasutaknak,  a  .  melyek  a
közforgalmú  vonalakhoz  nem  bírnak  csatlakozással,  továbbá  az
ugyanily  természetű  vontató  és  kötélpályáknak  üzemében  előforduló ­
  balesetek  ezen  a  módon  nem  jelentetnének  ugyan  be,  hanem
a  baleseti  statisztika  egyöntetű  szervezése  révén  bejelentési  kötelezettség ­
  alá  esnének  azon  gazdasági  ágban,  a  melynek  szolgálatában ­
  állanak  az  illető  vaspályák  :  az  iparvasutakon  előforduló  sérülések ­
  tehát  az  ipari  balesetek  között  a  betegsegélyző  pénztárak
révén,  a  bányavasutaknál  a  társpénztárak,  a  gazdasági  vasutaknál
az  orvosok  adatszolgáltatása  utján.
A  vasúti  üzemben  előforduló  balesetek  statisztikai  adatgyűjtése ­
  szintén  az  1901.  év  elején  lépett  életbe;  a  pályaorvosok  bejelentései ­
  a  következő  minta  szerint  történnek:

und  Gruben-Anlagen  in  Verbindung  stehenden  Schlepp-  und
Seilbahnen,  besonders  wenn  sie  sich  nicht  in  dér  Verwaltung  einer
grösseren  Bahn  befinden,  auch  für  die  Kontrolle  dér  Öffentlichkeit
unzuganglich,  und  es  ist  nur  dem  guten  Willen  des  Eigenthümers
oder  Verwalters  überlassen,  ob  er  einen  vorkommenden  Unglücksfall
  anmeldet  oder  nicht.  Und  doch  ist  es  nicht  unwahrscheinlich,
dass  die  Unfálle  besonders  bei  solchen  mit  weniger  Sorgfalt  verwalteten
  und  beaufsichtigten  Bahnen  genug  haufig  sind.  Ein  anderer
Mangel  vöm  statistischen  Standpunkt  ist  dér  bereits  oben  erwáhnte,
dass  die  im  Eisenbahn-  und  Schiffahrts-Verkehr  vorkommenden
Unfálle  in  erster  Reihe  vöm  Standpunkte  des  regelmássigen  Fortganges,
  beziehungsvveise  dér  Störung  des  Betriebes  beachtet  werden,
  und  so  bezüglich  dér  persönlichen  Verháltnisse  dér  Verletzten
nur  minimale,  kaum  irgend  eine  Belehrung  bietende  Daten  zűr  Ver*
fügung  stehen.
Mán  könnte  aber  die  dem  Eisenbahn-  und  Schiffahrts-Oberinspektorat
  unterbreiteten  Unfallmeldungen  dér  Eisenbahnunternehmungen
  schwerlich  in  solcher  Weise  modifiziren,  dass  sie  auch
den  Ansprüchen  dér  Berufs-Unfallstatistik  entsprechen.
Mán  musste  sich  alsó  an  eine  andere  Methode  wenden,  und
da  eben  im  Bahnbetrieb  auch  die  Unfálle  dér  einem  andern  Berufe
Angehörigen  am  massenhaftesten  zu  sein  pflegen,  d.  i.  dér  Reisenden,
von  denen  die  Selbsthilfs-Organisationen  des  Bahnpersonals,  die
Krankenkassen  keine  Notiz  nehmen,  kann  diese  Methode  wieder
nur  die  datenliefernde  Thátigkeit  dér  Arzte  in  Anspruch  nehmen,
und  zwar  dér  Bahnárzte.  In  allén  Erkrankungsfállen  des  auf  dér
Strecke  und  den  Bahnstationen  angestellten  Personals  bietet  dér
Bahnarzt  Hilfe,  und  so  ist  er  unbedingt  in  dér  Lage  die  geforderten
Daten  zu  liefern.
Auch  hier  wird  dér  bei  den  übrigen  Zweigen  dér  Unfallstatistik
  in  Verwendung  stehende  Meldezettel  mit  den  zwei  Koupons
benützt.  Die  erste  Meldung  vvurde  den  übrigen  gegenüber  etwas
erweitert,  besonders  in  Bezug  darauf,  ob  dér  Verletzte  ein  Reisender,
  eine  andere  Person  oder  ein  Bahnangestelltef  ist  ?  Dér  Umstand,
  dass  die  Eisenbahn  ott  auch  von  Leuten  mit  selbstmörderischer
Absicht  zűr  Ausführung  ihres  Planes  benützt  wird,  und  sie  vöm
rollenden  Zugé  springen  oder  sich  vor  die  Ráder  werfen,  macht
auch  das  Aufwerfen  dér  Frage  nothwendig,  ob  bei  dér  Verletzung
keine  selbstmörderische  Absicht  konstatirt  werden  kann  ?  Es  ist
selbstverstandlich,  dass  die  Meldezettel  solcher  Selbstmordkandidaten
sorgfaltig  auszuscheiden  und  abgesondert  aufzuarbeiten  sind,  damit
sie  die  Daten  dér  eigentlichen  Berufá-Unfallstatistik  nicht  beeintráchtigen.
  Die  auf  die  persönlichen  Verháltnisse  dér  Verletzten  bezüglich ­
  en  eingehenderen  Daten  sind  nur  bei  den  die  Bahnangestellten
betreffenden  Unfállen  rnitzutheilen  ;  nicht  deshalb,  weil  die  Kenntnis
dieser  Daten  nicht  auch  bezüglich  dér  verunglückten  Reisenden
instruktiv  wáre,  sondern  darum,  weil  diese  Daten  bezüglich  dér
Reisenden  sehr  schwe.r,  respektive  —  z.  B.  bei  tödtlichen  Verletzungen
  —•  ganz  und  gar  nicht  beschafft  werden  könnten,  wáhrend
bezüglich  dér  Bahnangestellten  die  nöthigen  Aufklárungen,  wenn
auch  nicht  vöm  Verletzten  selber,  so  doch  von  seiner  Familie  oder
seinen  Mitarbeitern  eingeholt  werden  können.
Dér  zweite  Koupon  gibt  die  Daten  des  Krankheitsverlaufes  an,
eventuell  mit  Hinweis  auf  das  Spital,  wohin  dér  Verletzte  überführt
  wurde,  so  dass  die  Datenlieferung  dann  vöm  betreffenden
Spital  beendigt  wird.  Die  Einreichung  dér  Meldezettel  an  das
statistische  Amt  geschieht  auf  dieselbe  Weise,  wie  bei  dér  Statistik
dér  landwirtschaftlichen  Unfálle.
Dér  Wirkungskreis  dér  Bahnárzte  erstreckt  sich  auch  auf  die
privátén  Industrie-,,  Wirthschafts-  und  Verlade-Linien,  welche  Anschluss
  an  Bahnen  mit  öffentlichen  Verkehr  habén,  die  Anmeldung
dér  auf  diesen  Dinien  vorkommenden'Unfálle  wird  alsó  gleichfalls
vöm  Bahnarzt  bewerkstelligt.
Die  im  Betriebe  dér  Industrie-,  Gruben-  und  Ökonomie-Bahnen,
  welche  keinen  Anschluss  an  Dinien  mit  öffentlichem  Verkehr
habén,  sowie  dér  Schlepp-  und  Seilbahnen  gleichen  Karakters  vorkommenden ­
  Unfálle  werden  zwar  nicht  nach  diesemModusangemeldet,
sondern  unterliegen  infoige  dér  einheitlichen  Organisation  dér  Unfallstatistik
  dér  Meldepflicht  in  demjenigen  Wirtschaftszweige,  in
dessen  Dienst  die  betreffenden  Bahnen  stehen:  die  auf  den  Industriebahnen
  vorkommenden  Verletzungen  alsó  unter  den  gewerblichen
Unfállen  seitens  dér  Krankenkassen,  bei  den  Grubenbahnen  seitens
  dér  Bruderladen  und  bei  den  Ökonomiebahnen  im  Wege
dér  Datenlieferung  seitens  dér  Arzte.
Die  statistische  Datensammlung  dér  im  Bahnbetriebe  vorkommenden ­
  Unfálle  trat  gleichfalls  mit  Beginn  des  Jahres  1901  ins
Deben;  die  Meldungen  dér  Bahnárzte  geschehen  nach  folgendem
Formular: