32*

kások  ;  c)  nők;  cl)  tanonczok  ;  e)  napszámosok,  —  külön  kell  kitüntetni ­
  ;  mindegyik  kategórián  belül  a  mesterségnek.  vagy  a  gyár
egyes  osztályainak  megnevezése  szintén  új  alapját  képezi  a  részletezésnek. ­
  A  munkabérek  kitüntetése  a  fönti  felosztás  szerint  a
következő  részletezéssel  történik  :  a  mesterek  és  képzett  gyári  munkások ­
  közül  a  gyár  egyes  osztályai  szerint  hányán  kaptak  20
koronánál  kevesebb,  20—30,  30—40,  40—50,  50—60  koronányi,
és  végül  60  koronánál  több  heti  bért;  a  közönséges  gyári  munkások ­
  közül  —  szintén  a  gyár  egyes  osztályai  szerinti  megkülönböztetéssel ­
  —  hányán  kerestek  14  koronánál  kevesebbet,  hányán
14—20,  20—30,  30—40  koronát,  és  hányán  40  koronánál  többet
az  utolsó  héten  ?  A  nőknél  és  tanonczoknál  a  hetibér  egyformán
a  következő  skála  szerint  Íratott  össze;  hánynak  jutott  10  koronánál ­
  kevesebb,  hánynak  10—14  korona,  14—20  korona,  20—30
korona,  és  30  koronánál  több  heti  bér,  azzal  a  különbséggel,  hogy  a
tanonczoknál  külön  rovat  van  a  bérben  egyáltalán  nem,  hanem  csak
ellátásban  részesülő  tanonczok  számára.  A  napszámosoknál  a  heti
bér  skálája  ez;  10  koronánál  kevesebb,  10—14  korona,  14—20
korona,  20  koronánál  több.
A  kifizetésnél  történt  levonások  teljes  összegét,  s  ^zon  munkások ­
  számát,  a  kiknek  béréből  levonás  történt,  a  levonások  következő ­
  fajai  szerint  tudakolja  a  kérdőív:  előleg,  lakás,  földhaszonélvezet, ­
  élelem,  tűzifa,  stb.;  zene,  iskola,  templom,  betegsegélyző
pénztár,  balesetbiztosítás,  büntetés  s  végül  más  egyéb,  itt  nem
részletezett  levonás.
Első  pillanatra  szembeötlik,  hogy  a  munkabéreknek  ez  a  fölvétele ­
  nem  béregységeket  kérdez,  hanem  a  munkások  kereseti  viszonyaira ­
  akart  világot  vetni,  tekintet  nélkül  arra,  hogy  milyen  egységű
bérek  mellett  érhető  el  a  bérjegyzéken  s  ennek  alapján  a  kérdőíven
kitüntetett  heti  bér.  Éppen  ezért  nincs  megkülönböztetés  a  napidíj
vagy  akkordbér  szerint  kifizetett  munkabérek  között  ;  különben  is
igen  nehéz  lévén  az  akkorddíjazás  számtalan  fajtájánál  az  egységtételeket ­
  megállapítani  s  különben  is  igen  gyakran  előfordulván,
hogy  egy  és  ugyanaz  a  munkás  egy  és  ugyanazon  a  fizetési  napon
napi  bér  szerint  fizetett  munkáért  és  akkord  szerint  díjazott  munkáért ­
  is  kap  fizetést.
Ennek  a  felvételi  módszernek  tehát  —  főleg  azért  is,  mert
az  adatok  a  gyár  saját  használatára  készült  bérjegyzékből  minden
nehézség  nélkül  összeállíthatók,  sőt  úgyszólván  kimásolhatok  —
megvan  az  az  előnye,  hogy  az  adatszolgáltatókat  alig  terheli  meg,
kombináczióra,  találomra  való  bejegyzésre  nem  igen  nyújt  módot
s  igy  az  adatok  jóságát  és  megbízhatóságát  az  egyik  oldalról,  hogy
t.  i.  az  adatok  a  munkabér  fizetésnek  egészen  hű  képét  nyújtják
a  felvétel  időpontjában,  jóformán  teljesen  biztosítja.  A  mennyiben
aztán  sikerült  másrészről  felfedezni  és  kiküszöbölni  azokat  a  hibákat, ­
  a  melyek  a  csoportonkint  való  fizetésnek,  előlegre  való  dolgozásnak ­
  révén  kerülhettek  az  adatok  közé,  annyiban  a  munkabéreknek ­
  ezen  fölvételéből  meglehetős  hű  képet  remélhetünk  a
nagyiparban  alkalmazott  munkásnép  kereseti  viszonyairól.  Ennek
az  adatgyűjtésnek  különben  némileg  ellenpróbaját  fogja  képezni  a
népszámlálási  számláló  lapon  a  munkásokhoz  intézett  az  a  kérdés,
hogy  a  népszámlálást  megelőző  12  hónapon  át  mennyi  volt  a  heti
keresménye  ?
A  gyárstatisztikai  kérdőív  kérdéseinek  utolsó  csoportja  a
munkások  jólétére  irányuló  intézményeket  tudakolja  a  következő
fontosabb  kérdésekkel;  hány  munkáscsaládot  lát  el  a  gyár  lakással ­
  ;  ha  a  lakás  élvezete  nem  díjtalan,  mekkora  összegű  bért
kívánnak  egy-egy  munkáslakásért;  mennyi  az  évi  bér  értéke  egyegy
  lakásnak  ?  Nem  családos  munkások  számára  van-e  hálóterem
berendezve;  hány  személy  helyezhető  el  a  férfi-,  hány  a  női
hálóteremben,  mekkora  mindegyiknek  a  térfogata,  mennyi  díjat
szednek  a  hálóterem  használatáért  ?  Földhaszonélvezetben  hány
munkás  részesül,  erre  a  czélra  mekkora  területet  bocsátanak  rendelkezésre, ­
  holdankint  mennyi  évi  haszonbért  fizetnek  a  munkások;
tűzifát,  világítást  kapnak-e  és  mennyit  egy  évben  ?  Van-e  a  gyártelepnek ­
  külön  gyári  iskolája  és  milyen  fokozatú  iskolája  (elemi
iskola,  iparostanoncz-iskola,  ipari  szakiskola  stb.);  hány  tanítóval,
hány  osztálylyal,  hány  fiú  és  leány  növendékkel  működik  ez  az

Arbeiter}  h)  gevvöhnliche  Fabriksarbeiter;  c)  Frauen  ;  d)  Lehrlinge  ;
e)  Taglöhner;  innerhalb  jeder  Kategorie  bildet  die  Benennung  des
Handwerkes  oder  dér  einzelnen  Abtheilungen  dér  Fabrik  eine  neué
Grundlage  dér  Spezifizirung.  Dér  Ausweis  dér  Arbeitslöhne  erfolgt
nach  obiger  Eintheilung  mit  folgender  Detaillirung:  wie  viele  von
den  Meistern  und  ausgebildeten  Arbeitern  erhielten  nach  den  einzelnen ­
  Abtheilungen  dér  Fabrik  einen  Wochenlohn  von  weniger
als  20  Kronen,  von  20—30,  30—40,  40—50,  50—60  und  endlich
von  mehr  als  60  Kronen;  wie  viele  von  den  gewöhnlichen  Fabriksarbeitern
  verdienten,  —  wieder  mit  Unterscheidung  nach  den  einzelnen ­
  Abtheilungen  dér  Fabrik  —  in  dér  letzten  Woche  weniger
als  14  Kronen,  wie  viele  14—20,  20—30,  30—40  Kronen  und  wie
viele  mehr  als  40  Kronen  ?  Bei  den  Frauen  und  Lehrlingen  wurde
dér  Wochenlohn  gleichförmig  nach  folgender  Skala  konskribirt:
wie  viele  erhielten  einen  Wochenlohn  von  weniger  als  10  Kronen,
wie  viele  10—14  Kronen,  14—20  Kronen,  20—30  Kronen,  und
mehr  als  30  Kronen,  mit  dem  Unterschiede,  dass  bei  den  Lehrlingen ­
  eine  eigene  Rubrik  für  diejenigen  Lehrlinge  besteht,  welche
überhaupt  keinen  Lohn,  sondern  nur  Verpflegung  erhalten.  Bei
den  Taglöhnern  ist  die  Skala  des  Wochenlohnes  folgende:  weniger
als  10  Kronen,  10—14  Kronen,  14—20  Kronen,  mehr  als  20'
Kronen.
Den  vollen  Betrag  dér  bei  dér  Auszahlung  vorgenommenen
Abzüge,  und  die  Zahl  dér  Arbeiter,  von  dérén,  Lohn  ein  Abzug
erfolgte,  erfragt  dér  Fragebogen  nach  den  folgenden  Gattungen  dér
Abzüge;  Vorschuss,  Wohnung,  Bodennutzniessung,  Beköstigung,
Brennholz  u.  s.  w.;  Musik,  Schule,  Kirche,  Krankenkasse,  Unfallversicherung,
  Strafe  und  endlich  sonstige  hier  nicht  spezifizirte
Abzüge.
Auf  den  ersten  Blick  falit  es  in  die  Augen,  dass  diese  Aufnahme
  dér  Arbeitslöhne  nicht  Lohneinheiten  erfragt,  sondern  die
Erwerbsverháltnisse  dér  Arbeiter  beleuchten  will,  ohne  Rücksicht
darauf,  bei  welchen  Einheitslöhnen  dér  im  Lohnverzeichnis  und
auf  Grund  dessen  im  Fragebogen  ausgewiesene  Wochenlohn  erreicht
werden  kann.  Ebendarum  wird  zwischen  dem  Tagelohn  und  dem
Akkordlohn  kein  Unterschied  gemacht,  da  es  auch  übrigens  sehr;
schwierig  wáre  bei  den  unzáhligen  Modalitáten  dér  Akkordbezahlung
die  Einheitssátze  festzustellen  und  da  es  sehr  háufig  vorkommt,
dass  ein  und  derselbe  Arbeiter  an  ein  und  demselben  Zahltage  sowohl
für  nach  dem  Taglohn  gezahlte  Arbeit  als  auch  für  nach  Akkord
entlohnte  Árbeit  Bezahlung  erhált.
Da  die  Daten  aus  dér  zum  eigenen  Gebrauch  dér  Fabrik
angefertigten  Lohnliste  ohne  Schwierigkeit  zusammengestellt,  ja
sozusagen  herauskopirt  werden  können,  hat  alsó  diese  Aufnahmsmethode
  den  Vortheil,  dass  sie  die  Datenlieferer  kaum  belastet  und
keinen  Anlass  dazu  bietet,  dass  Eintragungen  auf  Grund  von  Kombinationen
  aufs  Geradewohl  gemacht  werden  und  so  sichert  sie
fást  gánzlich  die  Güte  und  Verlásslichkeit  dér  Daten  von  einer
Seite,  námlich,  dass  die  Daten  das  ganz  treue  Bild  dér  Arbeitslohn-Ausbezahlung
  im  Zeitpunkte  dér  Aufnahme  bieten.  Insofern  es
dann  gelungen  ist,  andererseits  die  Mángel  zu  entdecken  und  zu
eliminiren,  welche  zufolge  dér  Auszahlung  nach  Gruppén  und  des
Arbeitens  auf  Vorschuss  unter  die.  Daten  gerathen  konnten,  können
wir  aus  dieser  Aufnahme  dér  Arbeitslöhne  ein  ziemlich  getreues  Bild
über  die  Erwerbsverháltnisse  des  in  dér  Grossindustrie  beschaftigten
  Arbeitervolkes  erwarten.  Einigermassen  eine  Gegenprobe
dieser  Datensammlung  wird  auf  dér  Záhlkarte  dér  Volkszahlung  die
an  die  Arbeiter  gerichtete  Frage  bilden,  wie  viel  sein  Wochenverdienst
  in  den  dér  Volkszahlung  vorhergehenden  zwölf  Monaten
betrug.
Die  letzte  Gruppé  dér  Fragen  des  fabrikstatistischen  Fragebogens
  erkundet  die  auf  die  Wohlfahrt  dér  Arbeiter  abzielenden
Institutionen  mit  folgenden  wichtigeren  Fragen  :  Wie  viel  Arbeiterfamilien
  versieht  die  Fabrik  mit  Wohnung  ?  Wenn  die  Nutzniessung
dér  Wohnung  nicht  unentgeltlich  ist,  welcher  Pachtzins  wird  für
je  eine  Arbeiterwohnung  gefordert  ?  Wie  viel  betrágt  dér  jáhrliche
Pachtwert  einer  Wohnung  ?  Ist  für  nicht  verheiratete  Arbeiter  ein
Schlafsaal  eingerichtet  ?  Wie  viel  Personen  können  in  dem  Schlafsaal
  für  Mánner  und  wie  viel  in  dem  für  Frauen  untergebracht
werden  ?  Wie  gross  ist  dér  Rauminhalt  eines  jeden,  welcher  Betrág
wird  für  die  Benützung  des  Schlafsaales  eingehoben  ?  Wie  viel
Arbeiter  habén  Bódén  zűr  Nutzniessung,  welches  Areal  wird  zu
diesem  Zwecke  zűr  Verfügung  gestellt  ?  Wie  viel  Pachtzins  zahlen
die  Arbeiter  jáhrlich  per  Joch;  erhalten  sie  Brennholz  und  Beleuchtungsmaterial
  und  wie  viel  in  cinem  Jahre  ?  Besitzt  die  Fabriksanlage
  eine  eigene  Fabriksschule  und  welchen  Grades  ist  diese
Schule  (Elementarschule,  Lehrlingsschule,  Gewerbe  -  Fachschule
u.  s.  w.)?  Wie  viel  Lehrer,  wie  viel  Klassen,  wie  viel  Schüler  und
Schülerinnen  sind  in  dieser  Schule;  hat  die  Fabrik  eine  eigene
Kleinkinder-Bewahranstalt,  von  wie  viel  Knaben  und  wie  viel