92*
statisztikájának művelése adhatna csak közelebbi felvilágosítást a
felől, hogy a nők ezen nagyobb halandóságának oka abban rejlik-e,
hogy a nehezebb ipari munka gyöngébb testi szervezetüket inkább
megtámadja, vagy pedig ettől függetlenül abból magyarázható-e,
hogy a nőkre keresetképes — tehát pénztári tagságra jogositó —
életkoruk hárít legtöbb természeti veszedelmet, a gyermekszülések
s az ebből származható egyéb bajok folytán.
Áttérve a pénztárak jellege szerinti részletezésre, a nőknek
legnagyobb arányát a gyári és vállalati betegsegélyző pénztáraknál
találjuk: a inig az átlag 125 nő 1000 pénztári tagra, a gyári pénztáraknál
1000 főre 169 nő jut. Ezt az eltérést a dohánygyáraknak
túlnyomó részben női személyzettel dolgozó üzeme okozza; a dohánygyári
betegsegélyző pénztárakban az év elején 18.114 női tag volt,
23-68 százaléka a betegpénztárainkba iratkozott összes nőknek,
76.495-nek, és 62-99 százaléka a gyári és vállalati betegsegélyző pénztárak
kötelékébe tartozó nőknek, 28.754-nek. Horvát-Szlavonországokban
a nők aránya a gyári pénztáraknál sokkal magasabb, mint
a magyar anyaországban, mert ott a különben is csekély számú
pénztárak között kettő dohánygyári, egy szövő- s egy gyufagyári,
a mely üzemek szintén túlnyomóan női munkásokat foglalkoztatnak.
Ehhez képest Horvát-Szlavonországokban 1898-ban a gyári pénztáraknál
1000 pénztári tagra 431 nő jut, a megelőző években még
több, 1896-ban 608. A nők részesedése a ki- és belépésekben a
gyári pénztáraknál is csekélyebb; kimagaslik azonbanitt is a halálozások
aránya, mely a gyári pénztáraknál 1898-ban 1000 elhalt
tag után 215-öt tett, Horvát-Szlavonországokban pedig egyes években
a gyári pénztárak 1000 halottjára 700-nál több nő is jut.
A gyári pénztárakhoz legközelebb állanak a női nem arányát
illetőleg a magánegyesületi pénztárak, a melyeknél 1000 pénztári
tag közül 1898.-ban 156 volt a nő. Legnagyobb része ezeknek nyilvánvalóan
önkéntes tag, a minek bizonysága az is, hogy a belépések
és kilépések sorában a magánegyesületi pénztárakhoz tartozó nők
meglehetős alacsony aránynyal szerepelnek. A kerületi pénztáraknál
ezer tag közül 108 volt a nő; a magyar anyaországban 111,
Horvát-Szlavonországokban pedig 89. Az előző években is körülbelül
hasonló arányok voltak. A kerületi pénztárak női tagjainál a
halálozási arányszám inkább Horvát-Szlavonországokban magasabb.
Legkevesebb női tagja van az ipartestületi pénztáraknak ; Horvát-Szlavonországokban
nő nem iratkozott be az ipartestületi pénztárba,
az anyaországban pedig ezer ipartestületi pénztári tag között
csak 46 a nő. Ugyanitt legkisebb a belépések és kilépések hullámzása
is (ezer be-, illetve kilépőre 14, illetve 13 nő), valamint
a halálozások aránya is alacsonyabb marad. A női tagok tehát
inkább a gyári és a magánegyesületi pénztárakban játszanak
nagyobb szerepet, amott a dohánygyári alkalmazottak, itt pedig az
önkéntes tagok révén; a tagsági forgalmat be- és kilépéseiknek
gyakori változtatásával kevésbbé növelik s ebben a tekintetben,
mint a pénztárak állandóbb tagjai, azok koczkázatát is csökkentik;
viszont azonban erősebb halandóságuk is természetszerűleg nagyobb
terheket ró a pénztárakra.
Figyelemre méltó még azoknak az arányoknak a szemlélete
is, a melyek szerint a különböző jellegű pénztárak részesednek a
pénztári tagok forgalmában. Az összes pénztárak taglétszámát
ezernek véve, a magyar korona országaiban az 1898. év elején
469 tag jutott a kerületi, 111 az ipartestületi, 278 á gyári és vállalati,
végül 142 a magánegyesületi pénztárakra. Ezer, év közben.
történt belépésből pedig 592 a kerületi, 185 az ipartestületi, 147
a gyári és vállalati, és csak 76 a magán egyesületi pénztárakra.
A kilépéseknél ugj'anezek az arányok, mig a halálozásokat illetőleg
az összes pénztárak ezer halottja közül 467 a kerületi, 114 az
ipartestületi, 264 a gyári és vállalati, s végül 155 a magánegyesületi
pénztárakra esik. Ez az összehasonlítás még élénkebben megvilágítja
azt a föntebb is már kiemelt tényt, hogy adataink szerint
az évközti be- és kilépések mozgalma legkevésbbé érinti a gyári
és magánegyesületi pénztárakat, mig az ipartestületi és kerületi
pénztárak erősebben ki vannak téve a taglétszám íluktuácziójának.
A halálozások száma a gyári pénztáraknál a legkisebb s a magánegyesületieknél
a legnagyobb; a gyári pénztáraknak ez a kedvezőbb
besprochenen Jahren zu den niedrigsten; in Kroatien-Slavonien
gab es 1897 unter 1600 Verstorbenen dér Krankenkassen 177
Frauen. Nur die Kultivirung dér Statistik dér Todesursachen dér
Krankenkassen könnte náhere Aufklárung darüber gébén, ob die
Ursache dér grösseren Sterblichkeit dér Frauen darin liegt, dass
die schwerere gewerbliche Arbeit den schwácheren Organismus
ihres Körpers mehr angreift, oder ob es hievon unabhángig daraus
zu erkláren ist, dass die Frauen in ihrem erwerbsfáhigen, alsó
zűr Kassenmitgliedschaft berechtigenden Altér zuíblge dér Kindergeburten
und dér Krankheiten, die hieraus entstehen können, den
meisten Gefahren ausgesetzt sind.
Auf. die Spezifizirung nach dem Karakter dér Kassen übergehend,
findet sich die grösste Verháltniszahl dér Frauen bei den
Fabriks- und Unternehmungs-Krankenkassen; wahrend dér Durchschnitt
125 Frauen auf 1000 Kassenmitglieder ist, kommen bei
den Fabrikskassen 169 Frauen auf 1000 Köpfe. Dicse Diflérenz
wird durch den Betrieb dér überwiegend mit Frauen arbeitenden
Tabakfabriken verursacht; in den Tabakfabriks-Krankenkassen gab
es am Anfange des Jahres 18.114 weibliche Mitglieder, 23 - 6s°/o
sámmtlicher in die Krankenkassen eingeschriebenen Frauen (76.495)
und 62-99°/o dér in den Verband von Fabriks- und Unternéhmungs-Kassen
gehörigen Frauen (28.754). In Kroatien-Slavonien ist die
Verháltniszahl dér Frauen bei den Fabrikskassen viel höher als
im Mutterlande, denn dórt gibt es unter dér geringen Zahl dér
Kassen zwei Tabakfabriks-, eine Weberei- und eine Zündwarenfabriks-Kasse,
und auch diese Betriebe bescháftigen überwiegend
Frauen. Demgemáss entfallen in Kroatien-Slavonien bei den Fabrikskassen
auf je 1000 Kassenmitglieder 431 Fraueu, in den vorhergehenden
Jahren noch mehr, in 1896 608. Die Betheiligung dér
Frauen am Ein- und Austritt ist auch bei den Fabrikskassen
geringer; aber auch hier ragt die Verháltniszahl dér Síerbefálle
hervor, vvelche bei den Fabrikskassen in 1898 auf 1000 verstorbene
Mitglieder 215 ausmachte, in Kroatien-Slavonien aber kommen in
einzelnen Jahren auf 1000 Verstorbene dér Fabrikskassen mehr als
700 Frauen.
Den Fabrikskassen stehen hinsichtlich dér Verháltniszahl
des weiblichen Geschlechtes die Privatvereins-Kassen am náchsten,
bei welchen in 1898 von 1000 Kassenmitgliedern 156 Frauen
waren. Es ist offenbar, dass dies zum grössten Theil freiwillige
Mitglieder sind, was auch dadurch bezeugt wird, dass die zu den
Privatvereins-Kassen gehörigen Frauen in dér Reihe dér Ein- und
Austrittsfáíle in ziemlich niedrigem Verháltnis vorkommen. Bei den
Bezirkskassen kamen 108 Frauen auf tausend Mitglieder; im ungarischen
Mutterlande 111, in Kroatien-Slavonien aber 89. Auch in
den vorhergehenden Jahren bestanden áhnliche Verháltnisse. Bei
den Bezirkskassen ist die Mortalitát dér weiblichen Mitglieder in
Kroatien-Slavonien etwas höher. Die Gewerbekorporations-Kassen
záhlten die wenigsten weiblichen Mitglieder; in Kroatien-Slavonien
hat sich keine Frau in die Gewerbekorporations-Kasse einschreiben
lassen, auch im Mutterlande gibt es unter 1000 Gewerbekorporations-Kassenmitgliedern
nur 46. Auch die Fluktuation des Ein- und Austretens
ist hier die geringste (auf je 1000 Ein-, beziehungsweise
Austretende 14, respektive 13 Frauen), ebenso ist auch die Mortalitát
niedrig. Die weiblichen Mitglieder spielen alsó in den Fabriksund
Privatvereins-Kassen eine grössere Rolie, dórt zufolge dér
Tabakfabriks-Angestellten, hier zufolge dér freiwilligen Mitglieder,
sie vermehren den Mitgliederverkehr durch háufiges Ein- und Austreten
weniger, und in dieser Hinsicht vermindern sie, als stabilere
Mitglieder dér Kassen, auch dérén Risiko; dagegen aber ist es ihre
gesteigerte Mortalitát, welche den Kassen naturgemáss grössere
Lasten auferlegt.
Beachtenswert sind auch die Verháltnisse, in denen sich die
Kassen von verschiedenem Karakter am Verkehr dér Kassenmitglieder
betheiligen. Wenn wir die Mitgliederzahl dér gesammten
Kassen mit 1000 ansetzen, kommen in den Landern dér ungarischen
Krone am Anfang des Jahres 1898 469 Mitglieder auf die Bezirks-,
111 auf die Gewerbekorporations-, 278 auf die Fabriks-und Unternehmungs-,
schliesslich 142 auf die . Privatvereins-Kassen. Von
tausend Eintrittsfállen im Laufe des Jahres aber entfielen 592 auf
die Bezirks-, 185 auf die Gewerbekorporations-, 147 auf die Fabriksund
Unternehmungs-, und nur 76 auf die Privatvereins-Kassen.
Beim Austritt zeigen sich dieselben Verháltniszahlen, wahrend
hinsichtlich dér Sterbefálle von je tausend Verstorbenen sámmtlicher
Kassen 467 auf die Bezirks-, 114 auf die Gewerbekorporations-,
264 auf die Fabriks- und Unternehmungs- und 155 auf die Privatvereins-Kassen
entfallen. Diese Vergleichung beleuchtet noch lebhafter
die schon oben hervorgehobene Thatsache, wonach laut unserer
Daten dér Ein- und Austrittsverkehr im Laufe des Jahres die Fabriksund
die Privatvereins-Kassen am wenigsten berührt, wáhrend. die
Gewerbekorporations- und die Bezirkskassen dér Fluktuation des
Mitgliederstandes stárker ausgesetzt sind. Die Zahl dér Todes-
