150*

testületek  pénztárainál  a  munkaképtelen  betegek  napi  létszáma  754
volt,  ezek  között  716  férfi  és  38  nő;  naponkint  beteg  volt  a  nőknek ­
  1  *19,  a  férfiaknak  pedig  0'94%-a.  Az  anyaország  összes  pénztáraitól ­
  naponkint  7.445  tag  élvezett  támogatást,  közöttük  6.125  férfi
és  1.320  nő;  Horvát-Szlavonországokban  pedig  a  beteglétszámból
egy  napra  625  jutott,  nevezetesen  541  férfi  és  84  nő.  A  betegek
napi  létszáma  a  tagok  számával  egybevetve  csak  annyi  változást
mutat  a  részletekben,  hogy  Horvát-Szlavonországokban  a  férfiaknak
nagyobb-százaléka  beteg,  mint  az  anyaországban  ;  ott  1*58,  itt  1  .ia°/o
jut  egy  napra.  Ez  kifejezésre  jút  ügy  a  kerületi  pénztáraknál,  a
melyeknél  az  anyaországban  a  férfiak  Dos,  Horvát-Szlavonországokban ­
  pedig  l'56°/o-a  feküdt  naponkint  betegen,  mint  a  gyáriaknál, ­
  a  hol  1  *24,  illetve  1  *89  százalék  a  férfi-betegek  átlagos  napi
létszáma.
A  legfeljebb  három  napi  keresetképtelenséggel  járó,  vagy  a
munkaképességet  egyáltalán  nem  érintő  bajokban  a  pénztár  által
csupán  ingyenes^orvosi  segély  és  díjmentes  gyógyszerek  formájában ­
  nyújtott  támogatást  —  a  birodalmi  eredményekben  —  száz
tag  közül  mindössze  csak  66  vette  igénybe,  s  a  beteg  családtagoknak ­
  a  legtöbb  pénztár  által  ugyanily  alakban  nyújtott  segélyezések ­
  esete  az  átlagos  taglétszámnak  csupán  35  százalékáig
emelkedik.  Azt  hiszszük,  hogy  mind  a  két  arányszám  alatta  marad
a  valóságnak,  annyival  is  inkább,  mert  tapasztalat  szerint  a  pénztári ­
  tagok  zöme  tudatában  az  őt  megillető  jogoknak,  egyáltalán
nem  késik  apróbb  bajaiban  is  az  ingyenes  orvosi  segélyt  és  gyógyszereket ­
  igénybe  venni.  Ezen  arányok  alacsonysága  hihetőleg  csak
a  pénztárak  hiányos  adatszolgáltatásán  múlik,  a  mi  azért  is  érthető, ­
  mert  a  pénztárak  igen  gyakori  esetben  nem  képesek  orvosaikat ­
  arra^kötelezni,  hogy  a  táppénzt  igénylő  eseteken  kívül  is,
összes  rendeléseikről  betegnaplót  vezessenek;  ilyképen  azután
igen  sok,  a  keresetképes  pénztári  tagok  s  azok  családtagjai  részére
történt  orvosi  rendelés  kimarad  az,  adatgyűjtésből.  Az  ily  ingyenes
rendelések  legnag}mbb  tömegét  a  gyári  pénztárak  jelentették  be,
a  melyeknek  följegyzései  szerint  a  tagok  részére  történt  rendelésből ­
  egy  tagra  l’o*  eset  jut,  tehát  átlagosan  minden  tag  az  év
folyamán  legalább  egyszer  igényelt  orvosi  segítséget;  a  családtagok ­
  részére  történő  rendelést  pedig  a  tagok  78  százaléka  vette
igénybe.  A  magánegyesületi  pénztáraknál  ölt  legkisebb  arányokat
a  segélyezésnek  ez  a  módja  :  a  tagok  segélyezése  a  taglétszámnak  29,
a  családtagoké  pedig  |14  százalékában  fordul  elő.  A  kerületi  és
ipartestületi  pénztáraknál  egyaránt  a  tagok  58  százaléka  szorult  rá
a  saját  személyére  nézve  az  ingyen  orvosi  segélyre  és  gyógyszerekre; ­
  a  családtagoknak  ily  módon  való  segélyezése  a  kerületieknél ­
  a  taglétszámnak  22,  az  ipartestületieknél  pedig  16°/o-ában
történt.  Horvát-Szlavonországokban  a  tagok  segélyezése  nagyobb
arányokban  történt,  mint  az  anyaországban,  amott  96,  itt  65  százalékában ­
  a  taglétszámnak.  A  horvát-szlavon  gyári  pénztáraknál
ez  az  arány  223-ra  magasodik,  egy  tag  tehát  az  év  folyamán  legalább ­
  kétszer  volt  kénytelen  orvosi  tanácsot  kérni.  A  családtagokat
azonban  az  anyaországi  pénztárak  segélyezik  inkább:  a  nyújtott
segélyek  száma  itt  a  taglétszám  37  százalékát  képezi,  Horvát-Szlavonországokban
  pedig  csak  15%-ot.  Itt  ugyanis  az  ipartestületi
pénztár  a  családtagok  részére  segélyt  egyáltalán  nem  ád,  a  kerületi
pénztáraknál  is;  csak  igen  kicsiny,  8%-ot  tevő  az  ily  módon  nyújtott ­
  segélyeknek  az  aránya,  s  ez  nyer  kifejezést  az  országos  összegben ­
  is,  bár  a  különben  csekély  taglétszámmal  működő  —  gyári
pénztáraknál  a  családtagok  részére  nyújtott  ingyenes  orvosi  segélyek ­
  és  gyógyszerek  aránya  72  százalékos.
A  betegségi  statisztika  adatai  a  taglétszámmal  való  egybevetésükön ­
  kívül  a  megfelelő  segélyezési  kiadásokkal  párhuzamba
állítva,  szintén  ígérnek  bizonyos  tanulságokat.  A  tápdíjas  és  gyermekágyi ­
  esetek  minden  napja  pénztárainknak  1  ’io  koronájába  kerül;
a  kórházi  ápolás  naponkint  átlag  Dae  koronát  vesz  igénybe,  egyegy
  tagnak  elhalálozása  pedig  65’5i  korona  költséget  ró  a  pénztárakra. ­
  A  tápdíjas  és^gyermekágyi  esetek  egy  napjára  jutó  költsége
körülbelül  megfelel  annak  a  tapasztalatnak,  hogy  ipari  munkásaink
napibére  nagy  átlagban  2  korona  körüli;  a  kórházi  ellátás  költségesebb ­
  volta  derül  ki  az  idézett  másik  adatból,  a  harmadik  pedig

táglich  1.097  Mitglieder,  und  zwar  884  Mánner  und  213  Frauen.
Bei  den  Gewerbekorporationskassen  betrug  dér  tágliche  Stand  dér
arbeitsunfáhigen  Kranken  754,  von  dicsen  716  Mánner  und  38
Frauen,  táglich  waren  luo  Perzent  dér  Frauen  und  0‘94°/o  dér
Mánner  krank.  Von  den  gesammten  Kassen  des  Mutterlandes  habén
táglich  7.445  Mitglieder  eine  Unterstützung  erhalten,  unter  ihnen
6.125  Mánner  und  1.320  Frauen;  in  Kroatien-Slavonien  entfieleu
vöm  Krankenstand  auf  einen  Tag  625,  und  zwar  541  Mánner  und 1 .
84  Frauen.  Den  Tagesstand  aber  mit  dér  Zahl  dér  Mitglieder  kombinirt,
  zeigt  sich  in  den  Details  nur  so  viel  Ánderung,  dass  in
Kroatien-Slavonien  ein  grösseres  Perzent  dér  Mánner  krank  ist,  als
im  Mutterlande;  dórt  kommen  l - 58,  hier  Di2°/o  auf  einen  Tag..
Zum  Ausdruck  gelangt  dies  sowohl  bei  den  Bezirkskassen,  bei  denen
im  Mutterlande  l'os°/o,  in  Kroatien-Slavonien  aber  lo6°/o  dér  Mánner ­
  táglich  krank  darniederlagen;  als  auch  bei  den  Fabrikskassen,
wo  die  mánnlichen  Kranken  D24,  beziehungsweise  l'89°/o  ausmachten.

Bei  den  Übeln,  welche  mit  einer  Erwerbsunfáhigkeit  von
höchstens  drei  Tagén  verbunden  waren  oder  die  Arbeitsfáhigkeit
überhaupt  nicht  beeintráchtigten,  nehmen  die  blos  in  unentgeltlicher
árztlicher  Hilfe  und  Gratis-Medikamenten  bestehende  Unterstützung
dér  Kassen  —  in  den  Reichsresultaten  —  von  je  hundert  Mitgliedern
  nur  66  in  Anspruch,  und  die  Fálle  dér  seitens  dér  meisten-Kassen
  an  die  kranken  Familienglieder  in  dér  námlichen  Form
verabfolgten  Unterstützungen  erheben  sich  nur  bis  zu  35  Perzent
des  durchschnittlichen  Mitgliederstandes.  Vermuthlich  bleiben  beide
Verháltniszahlen  unter  dér  Wirklichkeit,  umsomehr,  weil  das  Gros
dér  Kassenmitglieder  im  Bewusstsein  dér  ihm  zustehenden  Rechte,
erfahrungsgemáss  durchaus  nicht  sáumt,  die  unentgeltliche  Hilfe
und  die  Medikamente  auch  bei  geringeren  Übeln,  in  Anspruch  zu
nehmen.  Die  Geringfügigkeit  dieser  Verháltniszahlen  beruht  wahrscheinlich
  auf  dér  mangelhaften  Datenlieferung  dér  Kassen;  was  auch
darum  verstándlich  ist,  weil  die  Kassen  in  sehr  háufigen  Fállen
nicht  in  dér  Lage  sind,  ihre  Arzte  dazu  zu  verpflichteo,  dass  sie  auch
ausser  den  ein  Pflegegeld  beanspruchenden  Fállen  über  ihre  sámmtlichen
  Ordinationen  ein  Krankentagebuch  führen;  so  bleiben  viele
für  die  erwerbsfáhigen  Kassenmitglieder  und  ihre  Familienglieder
erfolgten  ártzlichen  Ordinationen  aus  dér  Datensammlung  aus.  Die
grösste  Masse  solcher  unentgeltlicher  Ordinationen  wurde  seitens
dér  Fabrikskassen  angemeldet,  nach  den  Aufzeichnungen  derselben
entfallen  von  den  Ordinationen  für  die  Mitglieder  auf  ein  Mitglied
1  '04  Fálle,  durchschnittlich  alsó  nahm  jedes  Mitglied  im  Laufe  des
Jahres  wenigstens  einmal  árztliche  Hilfe  in  Anspruch,  für  Familienglieder ­
  wurde  die  unentgeltliche  Ordination  durch  78°/»  dér  Mitglieder ­
  in  Anspruch  genommen.  Bei  den  Privatvereinskassen  nimmt
diese  Art  dér  Unterstützung  den  kleinsten  Maasstab  an:  die
Unterstützung  dér  Mitglieder  kommt  in  29  Perzent,  die  dér
Familienglieder  in  14°/o  des  Mitgliederstandes  vor.  Bei  den  Bezirkskassen ­
  ebenso  wie  bei  den  Gewerbekorporations-Kassen  benöthigen
  58  Perzent  dér  Mitglieder  für  ihre  eigene  Person  unentgeltliche ­
  árztliche  Hilfe  und  Medikamente;  diese  Art  dér  Unterstützung ­
  dér  Familienglieder  erfolgte  bei  den  Bezirkskassen  in
22,  bei  den  Gewerbekorporationskassen  in  16%  des  Mitgliederstandes. ­
  In  Kroatien-Slavonien  geschieht  die  Unterstützung  dér
Mitglieder  in  einem  grösseren  Maasstabe,  als  im  Mutterlande,  dórt
in  96,  hier  in  65  Perzent  des  Mitgliederstandes.  In  den  Fabrikskassen ­
  in  Kroatien-Slavonien  erhöht  sich  dies  Verháltnis  auf  223,
ein  Mitglied  war  alsó  im  Laufe  des  Jahres  wenigstens  zweimal
genöthigt  árztlichen  Rath  zu  verlangen.  Die  Familienglieder  aber
werden  seitens  dér  Kassen  im  Mutterlande  mehr  unterstützt;  die
Zahl  dér  Unterstützungen  betrágt  hier  37  Perzent  des  Mitgliederstandes, ­
  in  Kroatien-Slavonien  nur  15°/o.  Hier  reicht  námlich  die
Gewerbekorporations-Kasse  den  Familiengliedern  überhaupt  keine
Unterstützung,  auch  bei  den  Bezirkskassen  ist  das  Maass  dér  so
verabfolgten  Unterstützungen  sehr  gering,  nur  8°/o,  und  dies  kommt
auch  in  dér  Landessumme  zum  Ausdrucke,  obwohl  bei  den  —  übrigens
  mit  einer  kleinen  Mitgliederzahl  fungirenden  —  Fabrikskassen ­
  das  Verháltnis  dér  den  Familiengliedern  gereichten  unentgeltlichen
  árztlichen  Hilfe  und  Medikamente  72  Perzent  betrágt.
Die  Daten  dér  Krankheitstatistik  versprechen  ausser  ihrer
Kombination  mit  dem  Mitgliederstande  auch  mit  den  entsprechenden
  Unterstützungsausgaben  verglichen,  in  gewisser  Beziehung
lehrreich  zu  sein.  Jeder  Tag  dér  Pflegegeld-  und  Kindbett-Fálle
kommt  den  Kassen  auf  D10  Kronen  zu  stehen;  die  Spitalspflege
beansprucht  táglich  durchschnittlich  Lse  Kronen,  das  Versterben
eines  Mitgliedes  verursacht  den  Kassen  65’6i  Kronen  Auslagen.  Die
auf  einen  Tag  entfallenden  Kosten  dér  Pflegegeld-  und  Kindbett-Fálle
  entsprechen  ungefáhr  dér  Erfahrung,  dass  dér  Tageslohn
unserer  gewerblichen  Arbeiter  in  grossem  Durchschnitte  beiláuflg
2  Kronen  betrágt;  aus  dér  zweiten  Angabe  ergibt  sich,  dass  die
Spitalspflege  kostspieliger  ist,  die  dritte  aber  zeugt  dafür,  dass  un-