kesithetők. A munkaadók a mezőgazdasági üzemben óriási számuk 
mellett a rang és műveltségbeli különbségek oly szélsőségeit kép 
viselik, hogy technikailag kivihetetlen volna egységes adatszolgál 
tatásra kötelezni őket, ezen adatszolgáltatás helyességét ellenőrizni, 
szemmel tartani s végül az igy^ nyert adatok megbízhatóságában 
jó lélekkel megnyugodni. 2,795.885 gazdaság van a magyar korona 
országaiban. A nagy uradalmak gazdatisztjei, intézőségei nehézség 
nélkül meg tudnának ugyan felelni az adatszolgáltatáshoz fűzött 
igényeknek; de annál kevésbbé felelne meg az a 2,771.111 törpe- 
és kisgazdaság, melynek tulajdonosa sokszor Írástudatlan, vagy 
legalább is minden írástól félő ember s még jó, ha ezenfelül nyelvi 
és értelmi nehézségek nem állják útját a helyes adatbevallásnak. 
Óriási és költséges szervezetet venne igénybe ennek a nagy tömeg 
nek belevonása egy — számszerűleg aránylag keveset produkáló — 
adatgyűjtésbe, a legkétségesebb eredménynyel. 
Olynemű szervezetei a mezőgazdasági munkásnépnek, a minők 
az iparos és forgalmi népességre nézve a betegsegélyző pénztárak, 
nincsenek. A mi van,'— magánjellegű — csak egyes, szűk körre 
hat ki; vagy oly állami intézmény, a mely szintén nem bir köte 
lező erővel. A mi tehát az ipari balesetek statisztikájánál kínálkozó 
eredményes segítő eszközt képez, a munkások szervezete és úgy 
szólván nyilvántartó hatósága, azt a mezőgazdasági üzemnél telje 
sen nélkülöznünk kell. 
Statisztikai adatgyűjtéseink — közvetlenebb adatgyűjtő közeg 
hiányában — előszeretettel fordulnak a közigazgatási hatóságok 
hoz. A balesetek csakugyan nem kerülik ki a községi elüljárósá- 
gok, jegyzőségek figyelmét, legalább nem a kisebb községekben. 
Mégis, bár talán feláldozásával annak, hogy a kisebbfokú sérülések 
is tudomásunkra jussanak, a közigazgatási hatóságok közreműkö 
dését a tervezett adatgyűjtésnél mellőzni kellett. Nemcsak azért, 
mert az egyébként is munkával túlhalmozott közigazgatási köze 
gekre újabb terhet hárítana a balesetek nyilvántartása s nemcsak 
azért, mert kevesebb alapossággal és szakértelemmel szolgáltatná 
az adatot az a közeg, a kinek a balesettel szemben semmi egyéb 
teendője nincs, csakhogy a statisztikai lapot róla kiállítsa, mint pél- 
dáúl, a betegsegélyző munkásszervezetek, melyeknek az a főfel 
adatuk, hogy a betegségeket (baleseteket) nyilvántartsák s ez alapon 
oszszák ki segélyeiket, vagy az orvosok, a kik a bajt gyógyítván, 
azt alaposan megvizsgálják s okai felől is igyekeznek tisztába 
jönni. Hanem azért is mellőzendő volt a közigazgatási hatóságok 
közreműködése, mert ez nagy nyilvánossággal járva, félreértésekre 
vagy talán visszaélésekre is szolgáltatna okot. A megsérült munkás- 
ember, ha oly közeg vallatja ki őt balesete felől, a ki sem gyó 
gyítani nem fogja őt, sem segélyben nem részesíti, könnyen gya 
nakvóvá lehet s egyéb czélokat sejt. Talán azt, hogy valami rossz 
készül ellene, s azontúl mindenki gondosan igyekszik rejtegetni, ha 
esetleg megsérült. Talán kárpótlást remél s azontúl apró sérülések 
seregével sietnek jelentkezni. Az ipari baleset-statisztikai adatgyűj 
tés is lépten-nyomon mutathat föl olyan eseteket, hogy a vereke 
désnél vagy ittasság miatt megsérült munkás azt állítja, hogy munka 
közben érte őt a baleset; nem szakértő adatszolgáltatót — a minők 
volnának a közigazgatási közegek — még könnyebb volna félrevezetni. 
Ha igényeinket leszállítva, megelégszünk a súlyosabb sérü 
lések kimutatásával, jó és megbízható adatszolgáltatókat találunk 
az orvosokban. Kimarad igy az adatgyűjtésből minden oly jelen 
téktelenebb eset, a mely nem igényel orvosi kezelést; de ez nem 
képez nagy kontingenst, mert a mint az ország legkülönbözőbb 
vidékein tapasztalható, a szegényebb földmívelő nép is külső sérü 
léseivel, sebészi beavatkozást igénylő bajaival nem késik orvoshoz 
menni s csak belső bajait kuruzsoltatja javasasszonyokkal. A kezelő 
orvos megvizsgálván és kikérdezvén betegét, szükségképen kon 
statálni tudja, hogy hivatásszerű munka közben szenvedett sérü 
lésről van-e szó; a bejelentés kitöltésére, a gyógyulás tartamá 
nak megállapítására, a sérülés leírására pedig leginkább illetékes. 
Különösebb terhet sem okoz az orvosokra nézve ez az adatszol- 
lichen Unfálle nicht in Anwendung gebracht vverden. Unter den 
Arbeitgeb’ern im landwirtschaftlichen Betriebe sind bei ihrer riesigen 
Zahl solche Extrémé dér Unterschiede an Rang und Bildung yer- 
treten, dass es technisch undurchführbar wáre, sie zűr einheit- 
lichen Datenlieferung zu verpflichten, die Richtigkeit dieser Daten- 
lieferung zu kontrollkén und zu beaufsichtigen, und endlich sich 
mit dér Verlásslichkeit dér so erlangten Daten mit gutem Gewissen 
zufrieden zu gébén. 2,795.885 Wirtschaften gibt es in den Lándern 
dér ungarischen Krone. Die Wirtschaftsbeamten und Verwaltungen 
dér grossen Dománen könnten zvvar den an die Datenlieferung 
gestellten Ansprüchen ohne Schwierigkeit entsprechen ; aber desto 
weniger entspráchen denselben die 2,771.111 Zwerg- oder Klein- 
Wirtschaften, dérén Eigenthümer oft des Schreibens unkundige 
oder vvenigstens aller Schreiberei abgeneigte Menschen sind, und 
es ist noch gut, wenn ausserdem nicht noch Sprache und Intellekt 
betreffende Schwierigkeiten dér richtigen Datenfassion im Wege 
stehen Die Einbeziehung dér grossen Masse in eine — ziffer- 
mássig im Verháitnis wenig produzirende — Datensammlung 
würde bei dem zweifelhaftesten Resultate eine riesige und kostspie- 
lige Organisation beanspruchen. 
Das landwirtschaftliche Arbeitervolk besitzt keinerlei solche 
Organe, wie die Krankenkassen für die mit Gewerbe und Verkehr 
bescháftigte Bevölkerung. Was vorhanden ist, ist privátén Karak 
tere und erstreckt sich auf einzelne engere Kreise, oder ist eine 
solche staatliche Institution, welche nicht obligatorisch ist. Das alsó, 
was bei dér Statistik dér gewerblichen Unfálle ein sich selbst dar- 
bietendes wirksames Hilfsmittel bűdet, die Organisation und sozusa- 
gen Evidenz-Behörde dér Arbeiter, wird beim landwirtschaftlichen Be 
triebe gánzlich vermisst. 
Unsere statistischen Datensammlungen wenden sich — in 
Ermangelung direkter datensammelnder Organe — mit Vorliebe 
an die administrativen Behörden. Die Unfálle entgehen dér Auf- 
merksamkeit dér Gemeindevorstehungen und Notáre thatsáchlich 
nicht, wenigstens in den kleineren Gemeinden. Und doch musste, 
wenn auch vielleicht mit Aufopferung dessen, dass mán auch über 
die Verletzungen mindenen Grades Kenntnis erlange, von dér 
Mitwirkung dér Administrations-Behörden bei dér gép lantén Daten 
sammlung abgesehen werden. Nicht nur darum, weil die Evidenz- 
haltung dér Unfálle den mit Agenden bereits überháuften Ver- 
waltungs-Organen eine neue Last autbürden würde, und nicht nur 
darum, weil das Organ, welches dem Unfall gegenüber nichts 
anderes zu thun hat, als darüber den statistischen Zettel auszu- 
fertigen, die Daten mit weniger Gründlichkeit und Sachverstándnis 
liefern würde, als z. B. die krankenunterstützenden Arbeiter-Orga- 
nisationen, dérén Hauptaufgabe es ist, die Krankheiten (Unfálle) in 
Evidenz zu haltén, und die Unterstützungen auf dieser Grundlage 
zu ertheilen, oder die Arzte, welche das Übel kurirend, dasselbe 
gründlich untersuchen und auch bezüglich dér Ursachenins Reine 
zu kommen bestrebt sind; sondern von dér Mitwirkung dér Ad- 
ministrations-Organe war auch darum abzusehen, weil sie mit 
grosser Publizitát verbunden wáre und auch Missverstándnisse oder 
vielleicht Missbráuche verursachen könnte. Wenn dér verletzte 
Arbeiter bezüglich seines Unfalles von einem solchen Organe ver- 
hört wird, welches ihm weder kuríren, noch unterstützen wird, 
könnte er leicht misstrauisch werden und andere Absichten ver- 
muthen. Vielleicht, dass mán gégén ihn etwas Böses im Schilde 
führt; und dann wird es jeder sorgfáltig zu verheimlichen suchen, 
falls er verletzt wurde. Oder hofft er vielleicht auf Entschádigung, 
und dann beeilen sie sich eine Menge ganz geringfügiger Ver 
letzungen anzumelden. Auch die Datensammlung dér gewerblichen 
Unfallstatistik kann auf Schritt und Tritt solche Fálle aufweisen, 
wo dér bei einer Schlágerei oder im Rausche verletzte Arbeiter 
behauptet, dass dér Unfall ihn bei dér Arbeit betroffen habé; nicht 
sachverstándige Datenlieferer — wie es die Verwaltungs-Organe 
vváren — könnten noch leichter irregeführt werden. 
Wenn wir unsere Ansprüche herabsetzen und uns mit dem 
Ausweis dér schwereren Verletzungen begnügen, treffen wir in 
den Arzten auf gute und verlássliche Datenlieferer. Es entfállt zwar 
so aus dér Datensammlung jeder solche unbedeutende Fali, welcher 
keine árztliche Behandlung beansprucht; doch das bűdet kein 
grosses Kontingent, denn wie die Erfahrung in den verschiedensten 
Gegenden des Landes zeigt, zögert auch das ármere ackerbauende 
Volk nicht, mit áusseren Verletzungen, mit den einen chirurgischen 
Eingriff erheischenden Übeln sich an den Arzt zu wenden, und lásst 
nur bei innern Krankheiten die Quacksalberinnen kurpfuschen. Wenn 
dér behandelnde Arzt den Kranken untersucht und ausfragt, kann 
er es zweifelsohne konstatiren, ob von einer bei dér Berufs- 
arbeit erlittenen Verletzung die Rede ist, und er ist am meisten 
berufen, die Meldung auszufertigen, die Dauer dér Genesung fest- 
zustellen und die Verletzung zu beschreiben. Für die Arzte ist 
diese Datenlieferung mit keiner besondern Belástigung verbunden, in