talma kezdetben — megszövegezett minta hiányában — a munka 
adóra volt bízva, valamint jórészt az ő tetszésétől volt függővé 
téve, hogy milyen természetű és lefolyású sérüléseket minősítsen 
bejelentendő baleseteknek, s hogy egyáltalában teljesitse-e a be 
jelentéseket. Az iparfelügyelői intézmény ugyanis kellő szervezet s 
még inkább kellő számú munkaerő hiányában nem volt képes a 
munkaadókat ezen kötelezettségük teljesítésében ellenőrizni. Nem 
volt képes arra sem, hogy évről-évre legalább egyszer meglátogassa 
és megvizsgálja a hatáskörébe tartozó nagyszámú gyárakat és ipar 
telepeket; annál kevésbbé ellenőrizhette azt, hogy évközben a 
gyárosok pontosan beszámolnak-e azokról a balesetekről, a melyek 
telepükön előfordulnak; s nem nyerhetett támogatást és ellenőrzést 
ebben a tekintetben a közigazgatási hatóságoknál sem. Ilyenformán 
a baleseti statisztikai adatok beszolgáltatása az adatgyűjtés első 
éveiben inkább ötletszerűen és a legtöbb esetben teljesen önké 
nyesen történt. Javította a helyzetet némileg az, hogy a bejelenté 
sek eszközlésére egyöntetű formula állapíttatott meg, a melynek 
segítségével ezen adatok legnagyobb részben legalább egymással 
összehasonlíthatók lettek. A mely munkaadó azonban kifogyott 
ezen bejelentő űrlapokból, az ismét csak levélben, levelezőlapon, 
stb. közölte a balesetre vonatkozólag azokat az adatokat, a me 
lyeknek közlését éppen jónak látta, vagy esetleg magának a bal 
esetnek a megtörténtét, a részleteknek minden közelebbi megjelö 
lése nélkül. 
A baleseti statisztikai anyagnak ez a hiányossága különben 
mindaddig nem vált oly szembetűnővé, a mig a balesetjelentések 
csupán administrativ és felügyeleti szempontokból használtattak föl, 
azoknak statisztikai feldolgozása és összeállítása azonban még meg 
nem kezdetett. Az egyes jelentések elkülönített vizsgálatánál a hiá 
nyok nem derülhettek ki, s különösen nem az a körülmény, hogy 
egyes gyárosok teljesen hallgatnak a telepükön előforduló balese 
tekről, ismét mások pedig egészen ötletszerűen hónapokig pontosan 
jelentést tesznek minden kisebb sérülésről, azután pedig megint 
hónapokig teljesen elmulasztják a jelentéstételt. 
A kereskedelemügyi m. kir. minister úr a balesetstatisztikai 
anyagnak az iparfelügyelőktől való átvételével és országos össze 
állításával az 1896. évtől kezdődőleg a m. kir. központi statisztikai 
hivatalt bízván meg, ezen összeállítások során tűntek szembe elő 
ször az anyagban tapasztalható nagy hiányosságok, a melyek egyúttal 
nyilvánvalóvá tették, hogy a balesetstatisztikának múlhatatlanul új 
szervezetre van szüksége, ha meg akar felelni annak a jelentős 
czélnak, hogy a balesetbiztositás kérdésének megoldásához meg 
bízható és kellő támpontul szolgáló adatokat nyújthasson. 
Ezen új szervezet létesítését pendíti meg a m. kir. központi 
statisztikai hivatalnak a kereskedelemügyi minister úrhoz 1898. évi 
junius hó 8-án 2.705/eln. sz, a. kelt felterjesztése, a mely egyúttal 
utal azokra a hiányosságokra is, a melyek a balesetstatisztikai 
anyagnak a föntemlített jelentős czélra való felhasználását illuzóriussá 
teszik. A fölterjesztésből álljanak itt erre vonatkozólag a következő 
részletek: 
. . . Kötelességemnek tartom, hogy már a munkálatok jelenlegi stádiu 
mában őszinte jelentést tegyek Nagyméltóságodnak mindazon tapasztalatok 
ról, melyek a baleseti statisztikai anyag teljességére és megbízhatóságára 
nézve eddig szereztettek, tekintettel arra a sajnálatos körülményre, hogy a 
baleseti adatgyűjtés a jelenlegi eljárás mellett az eddigi tapasztalatok szerint 
sem a munkásügyi törvényhozás, sem a munkásügyi igazgatás számára 
megbízható tanulságokat nem nyújthat s ez alapon egyúttal tiszteletteljesen 
kérjem Nagyméltóságod magas elhatározását a további teendők iránt. 
Eltekintve ugyanis attól, hogy alig van egy-egy baleseti jelentés, mely 
valamennyi kérdésre kielégítő választ tartalmazna, sőt hogy egyes esetek 
ben a baleseti jelentések oly kevéssé szabatosan vannak kitöltve, hogy 
azokból még az sem állapítható meg minden kétségen kívül, hogy tényleg 
balesetről és nemcsak megbetegedésről szól-e a jelentés, a baleseti statisz 
tika jelen alakjában különösen két igen lényeges szempontból nem felel 
meg a várakozásoknak. Első sorban kétségtelen, hogy a beérkező baleseti 
jelentések száma jóval kisebb, mint a tényleg előfordult baleseteké. Nyilván 
való ez az adatszolgáltatás körül mutatkozó számos jelenségből. így egyes 
vállalatok részéről időnkint a baleseteknek egész tömegéről érkezik jelentés, 
azután oly igen hosszú ideig, hogy az illető vállalat természeténél fogva 
Belieben abhangig gemacht wurde, welche Beschaffenheit und 
welchen Verlauf die Verletzungen habén sollen, damit er sie als 
solche qualifizire, die anzumelden sind, und ob er die Meldung 
überhaupt erstatten soll. Die Institution dér Gewerbeinspektoren 
war namlich in Ermangelung dér gehörigen Organisation und noch 
mehr dér erforderlichen Zahl von Arbeitskráften, nicht im Standé, 
die Arbeitgeber in dér Erfüllung dicsér Verpflichtung zu kontrollkén. 
Dér Gewerbeinspektor war nicht einmal im Standé, die in seinen 
Wirkungskreis gehörigen zahlreichen Fabriken und Industrieanlagen 
von Jahr zu Jahr wenigstens einmal zu besuchen und zu inspiziren; 
umso weniger konnte er es kontrollkén, ob die Fabrikanten über die 
Unfálle, welche auf ihren Industrieanlagen im Laufe des Jahres vor- 
kommen, pünktlich berichten ; die Kontrolle konnte in dieser Hin- 
sicht auch bei den Verwaltungsbehörden keine Unterstützung erhal- 
ten. Solchergestalt geschah die Lieferung dér Daten dér Unfallstatis- 
tik in den ersten Jahren dér Datensammlung mehr gelegenheitlich 
und in den meisten Falién ganz willkürlich. Die Lage erfuhr 
dadurch einige Besserung, dass behufs Effektuirung dér An- 
meldung ein einheitliches Formular festgestellt wurde, mit dessen 
Hilfe diese Daten zum grössten Theile wenigsten§ mit einander 
vergleichbar wurden. Dér Arbeitgeber aber, dem diese Meldeblan- 
quette ausgegangen waren, theilte nun wieder in einem Brief oder 
einer Postkarte diejenigen auf den Unfall bezüglichen Daten 
mit, dérén Mittheilung er eben für gut hielt, oder eventuell das 
Ereignen des Unfalles selber, ohne Einzelheiten náher anzu- 
geben. 
Diese Mangelhaftigkeit des Materials dér Unfallstatistik war 
übrigens insolange nicht so auffállig, als die Unfallsmeldungen nur 
vöm Standpunkt dér Administration und dér Beaufsichtigung ver- 
wendet wurden, die statistische Aufarbeitung und Zusammenstellung 
derselben aber noch nicht begonnen hat. Bei dér abgesonderten 
Prüfung dér einzelnen Meldungen konnten die Mángel nicht zu 
Tagé treten, und besonders jener Umstand nicht, dass einzelne 
Fabrikanten die auf ihren Industrieanlagen vorkommenden Unfálle 
ganz verschweigen, andere hinwieder, wie es ihnen eben einfállt, 
Monate hindurch über jede kleinere Verletzung pünktlich Meldung 
erstatten, dann aber die Anmeldung wieder Monate hindurch ganz 
verabsáumen. 
Dér Herr kön. ung. Handelsminister hat das kön. ung. stati 
stische Zentralamt damit betraut, vöm Jahre 1896 angefangen das 
Matéria! dér Unfallstatistik von den Gewerbeinspektoren zu über- 
nehmen und für das ganze Land zusammenzustellen; im Verfolge 
dieser Zusammenstellungen sprangen die grossen Mángel des 
Materials zuerst in die Augen, und machten es zugleich evident, 
dass die Unfallstatistik unerlásslich einer neuen Organisation bedarf, 
wenn sie dem bedeutsamen Zwecke entsrechen will, zűr Lösung 
dér Frage dér Unfallversicherung verlássliche und als hinlánglicher 
Stützpunkt dienende Daten zu liefern. 
Die Einführung dieser neuen Organisation wkd durch die 
Unterbreitung des kön. ung. statistischen Zentralamtes an den 
Herrn Handelsminister vöm 8. Juni 1898 sub Prás. Zahl 2705 
angeregt, welche zugleich auf jene Mángel hinweist, welche die 
Verwendung des unfallstatistischen Materials zu dem obenerwáhnten 
bedeutsamen Zweck illusorisch machen. Aus dér Vorlage theilen 
wir hier diesbezüglich folgende Details mit: 
. . . Ich erachte es für meine Pílicht, schon im gegenwártigen Stá 
dium dér Arbeiten Euer Excellenz aufrichtig Bericht zu erstatten über allé 
Erfahrungen, welche bezüglich dér Vollstándigkeit und Verlásslichkeit des 
unfallstatistischen Materials bisher gemacht wurden, in Hinsicht auf den 
bedauernswerlen Umstand, dass die Unfalls-Datensammlung bei dem gegen 
wártigen Verfahren nach den bisherigen Erfahrungen weder für die Gesetz- 
gebung in Arbeiterangelegenheiten, noch für die Verwaltung derselben ver 
lássliche Folgerungen bietet, und auf dieser Grundlage von Eurer Excellenz 
die hohe Entscheidung bezüglich dér weiteren Agenden zu erbitten. 
Abgesehen námlich davon, dass es kaum einige Unfallmeldungen 
gibt, welche auf allé Fragen zufriedenstellende Antworten enthielten, ja 
dass die Unfallmeldungen in einzelnen Fállen so wenig prázis ausgefertigt 
sind, dass aus denselben nicht einmal das unzweifelhaft festgestellt werden 
kann, ob die Meldung thatsáchlich über einen Unfall und nicht über eine 
sonstige Erkrankung ausgestellt wurde, entspricht die Unfallstatistik in 
ihrer jetzigen Form den Érwartungen besonders von einem sehr wesent- 
lichen Gesiohtspunkte aus nicht. In erster Reihe ist es unzweifelhaft, dass 
die Zahl dér einlangenden Unfallmeldungen bedeutend kleiner ist, als die 
dér thatsáchlich vorgekommenen Unfálle. Dies ist auch aus zahlreichen, 
betreffs dér Datenlieferung sich zeigenden Erscheinungen evident. So lángén 
seitens einzelner Unternehmungen bisweilen über eine ganze Masse von 
Unfállen Meldungen ein, dann aber láuft überhaupt keine Meldung ein 
und zwar so lángé Zeit hindurch, dass die Möglichkeit des Ausbleibens dér