92* 
statisztikájának művelése adhatna csak közelebbi felvilágosítást a 
felől, hogy a nők ezen nagyobb halandóságának oka abban rejlik-e, 
hogy a nehezebb ipari munka gyöngébb testi szervezetüket inkább 
megtámadja, vagy pedig ettől függetlenül abból magyarázható-e, 
hogy a nőkre keresetképes — tehát pénztári tagságra jogositó — 
életkoruk hárít legtöbb természeti veszedelmet, a gyermekszülések 
s az ebből származható egyéb bajok folytán. 
Áttérve a pénztárak jellege szerinti részletezésre, a nőknek 
legnagyobb arányát a gyári és vállalati betegsegélyző pénztáraknál 
találjuk: a inig az átlag 125 nő 1000 pénztári tagra, a gyári pénz 
táraknál 1000 főre 169 nő jut. Ezt az eltérést a dohánygyáraknak 
túlnyomó részben női személyzettel dolgozó üzeme okozza; a dohány 
gyári betegsegélyző pénztárakban az év elején 18.114 női tag volt, 
23-68 százaléka a betegpénztárainkba iratkozott összes nőknek, 
76.495-nek, és 62-99 százaléka a gyári és vállalati betegsegélyző pénz 
tárak kötelékébe tartozó nőknek, 28.754-nek. Horvát-Szlavonorszá- 
gokban a nők aránya a gyári pénztáraknál sokkal magasabb, mint 
a magyar anyaországban, mert ott a különben is csekély számú 
pénztárak között kettő dohánygyári, egy szövő- s egy gyufagyári, 
a mely üzemek szintén túlnyomóan női munkásokat foglalkoztatnak. 
Ehhez képest Horvát-Szlavonországokban 1898-ban a gyári pénztá 
raknál 1000 pénztári tagra 431 nő jut, a megelőző években még 
több, 1896-ban 608. A nők részesedése a ki- és belépésekben a 
gyári pénztáraknál is csekélyebb; kimagaslik azonbanitt is a halá 
lozások aránya, mely a gyári pénztáraknál 1898-ban 1000 elhalt 
tag után 215-öt tett, Horvát-Szlavonországokban pedig egyes évek 
ben a gyári pénztárak 1000 halottjára 700-nál több nő is jut. 
A gyári pénztárakhoz legközelebb állanak a női nem arányát 
illetőleg a magánegyesületi pénztárak, a melyeknél 1000 pénztári 
tag közül 1898.-ban 156 volt a nő. Legnagyobb része ezeknek nyilván 
valóan önkéntes tag, a minek bizonysága az is, hogy a belépések 
és kilépések sorában a magánegyesületi pénztárakhoz tartozó nők 
meglehetős alacsony aránynyal szerepelnek. A kerületi pénztárak 
nál ezer tag közül 108 volt a nő; a magyar anyaországban 111, 
Horvát-Szlavonországokban pedig 89. Az előző években is körül 
belül hasonló arányok voltak. A kerületi pénztárak női tagjainál a 
halálozási arányszám inkább Horvát-Szlavonországokban magasabb. 
Legkevesebb női tagja van az ipartestületi pénztáraknak ; Horvát- 
Szlavonországokban nő nem iratkozott be az ipartestületi pénz 
tárba, az anyaországban pedig ezer ipartestületi pénztári tag között 
csak 46 a nő. Ugyanitt legkisebb a belépések és kilépések hul 
lámzása is (ezer be-, illetve kilépőre 14, illetve 13 nő), valamint 
a halálozások aránya is alacsonyabb marad. A női tagok tehát 
inkább a gyári és a magánegyesületi pénztárakban játszanak 
nagyobb szerepet, amott a dohánygyári alkalmazottak, itt pedig az 
önkéntes tagok révén; a tagsági forgalmat be- és kilépéseiknek 
gyakori változtatásával kevésbbé növelik s ebben a tekintetben, 
mint a pénztárak állandóbb tagjai, azok koczkázatát is csökkentik; 
viszont azonban erősebb halandóságuk is természetszerűleg nagyobb 
terheket ró a pénztárakra. 
Figyelemre méltó még azoknak az arányoknak a szemlélete 
is, a melyek szerint a különböző jellegű pénztárak részesednek a 
pénztári tagok forgalmában. Az összes pénztárak taglétszámát 
ezernek véve, a magyar korona országaiban az 1898. év elején 
469 tag jutott a kerületi, 111 az ipartestületi, 278 á gyári és vál 
lalati, végül 142 a magánegyesületi pénztárakra. Ezer, év közben. 
történt belépésből pedig 592 a kerületi, 185 az ipartestületi, 147 
a gyári és vállalati, és csak 76 a magán egyesületi pénztárakra. 
A kilépéseknél ugj'anezek az arányok, mig a halálozásokat illető 
leg az összes pénztárak ezer halottja közül 467 a kerületi, 114 az 
ipartestületi, 264 a gyári és vállalati, s végül 155 a magánegyesü 
leti pénztárakra esik. Ez az összehasonlítás még élénkebben meg 
világítja azt a föntebb is már kiemelt tényt, hogy adataink szerint 
az évközti be- és kilépések mozgalma legkevésbbé érinti a gyári 
és magánegyesületi pénztárakat, mig az ipartestületi és kerületi 
pénztárak erősebben ki vannak téve a taglétszám íluktuácziójának. 
A halálozások száma a gyári pénztáraknál a legkisebb s a magán 
egyesületieknél a legnagyobb; a gyári pénztáraknak ez a kedvezőbb 
besprochenen Jahren zu den niedrigsten; in Kroatien-Slavonien 
gab es 1897 unter 1600 Verstorbenen dér Krankenkassen 177 
Frauen. Nur die Kultivirung dér Statistik dér Todesursachen dér 
Krankenkassen könnte náhere Aufklárung darüber gébén, ob die 
Ursache dér grösseren Sterblichkeit dér Frauen darin liegt, dass 
die schwerere gewerbliche Arbeit den schwácheren Organismus 
ihres Körpers mehr angreift, oder ob es hievon unabhángig daraus 
zu erkláren ist, dass die Frauen in ihrem erwerbsfáhigen, alsó 
zűr Kassenmitgliedschaft berechtigenden Altér zuíblge dér Kinder- 
geburten und dér Krankheiten, die hieraus entstehen können, den 
meisten Gefahren ausgesetzt sind. 
Auf. die Spezifizirung nach dem Karakter dér Kassen über- 
gehend, findet sich die grösste Verháltniszahl dér Frauen bei den 
Fabriks- und Unternehmungs-Krankenkassen; wahrend dér Durch- 
schnitt 125 Frauen auf 1000 Kassenmitglieder ist, kommen bei 
den Fabrikskassen 169 Frauen auf 1000 Köpfe. Dicse Diflérenz 
wird durch den Betrieb dér überwiegend mit Frauen arbeitenden 
Tabakfabriken verursacht; in den Tabakfabriks-Krankenkassen gab 
es am Anfange des Jahres 18.114 weibliche Mitglieder, 23 - 6s°/o 
sámmtlicher in die Krankenkassen eingeschriebenen Frauen (76.495) 
und 62-99°/o dér in den Verband von Fabriks- und Unternéhmungs- 
Kassen gehörigen Frauen (28.754). In Kroatien-Slavonien ist die 
Verháltniszahl dér Frauen bei den Fabrikskassen viel höher als 
im Mutterlande, denn dórt gibt es unter dér geringen Zahl dér 
Kassen zwei Tabakfabriks-, eine Weberei- und eine Zündwaren- 
fabriks-Kasse, und auch diese Betriebe bescháftigen überwiegend 
Frauen. Demgemáss entfallen in Kroatien-Slavonien bei den Fabriks 
kassen auf je 1000 Kassenmitglieder 431 Fraueu, in den vorher- 
gehenden Jahren noch mehr, in 1896 608. Die Betheiligung dér 
Frauen am Ein- und Austritt ist auch bei den Fabrikskassen 
geringer; aber auch hier ragt die Verháltniszahl dér Síerbefálle 
hervor, vvelche bei den Fabrikskassen in 1898 auf 1000 verstorbene 
Mitglieder 215 ausmachte, in Kroatien-Slavonien aber kommen in 
einzelnen Jahren auf 1000 Verstorbene dér Fabrikskassen mehr als 
700 Frauen. 
Den Fabrikskassen stehen hinsichtlich dér Verháltniszahl 
des weiblichen Geschlechtes die Privatvereins-Kassen am náchsten, 
bei welchen in 1898 von 1000 Kassenmitgliedern 156 Frauen 
waren. Es ist offenbar, dass dies zum grössten Theil freiwillige 
Mitglieder sind, was auch dadurch bezeugt wird, dass die zu den 
Privatvereins-Kassen gehörigen Frauen in dér Reihe dér Ein- und 
Austrittsfáíle in ziemlich niedrigem Verháltnis vorkommen. Bei den 
Bezirkskassen kamen 108 Frauen auf tausend Mitglieder; im unga- 
rischen Mutterlande 111, in Kroatien-Slavonien aber 89. Auch in 
den vorhergehenden Jahren bestanden áhnliche Verháltnisse. Bei 
den Bezirkskassen ist die Mortalitát dér weiblichen Mitglieder in 
Kroatien-Slavonien etwas höher. Die Gewerbekorporations-Kassen 
záhlten die wenigsten weiblichen Mitglieder; in Kroatien-Slavonien 
hat sich keine Frau in die Gewerbekorporations-Kasse einschreiben 
lassen, auch im Mutterlande gibt es unter 1000 Gewerbekorporations- 
Kassenmitgliedern nur 46. Auch die Fluktuation des Ein- und Aus- 
tretens ist hier die geringste (auf je 1000 Ein-, beziehungsweise 
Austretende 14, respektive 13 Frauen), ebenso ist auch die Mor 
talitát niedrig. Die weiblichen Mitglieder spielen alsó in den Fabriks- 
und Privatvereins-Kassen eine grössere Rolie, dórt zufolge dér 
Tabakfabriks-Angestellten, hier zufolge dér freiwilligen Mitglieder, 
sie vermehren den Mitgliederverkehr durch háufiges Ein- und Aus- 
treten weniger, und in dieser Hinsicht vermindern sie, als stabilere 
Mitglieder dér Kassen, auch dérén Risiko; dagegen aber ist es ihre 
gesteigerte Mortalitát, welche den Kassen naturgemáss grössere 
Lasten auferlegt. 
Beachtenswert sind auch die Verháltnisse, in denen sich die 
Kassen von verschiedenem Karakter am Verkehr dér Kassen 
mitglieder betheiligen. Wenn wir die Mitgliederzahl dér gesammten 
Kassen mit 1000 ansetzen, kommen in den Landern dér ungarischen 
Krone am Anfang des Jahres 1898 469 Mitglieder auf die Bezirks-, 
111 auf die Gewerbekorporations-, 278 auf die Fabriks-und Unter- 
nehmungs-, schliesslich 142 auf die . Privatvereins-Kassen. Von 
tausend Eintrittsfállen im Laufe des Jahres aber entfielen 592 auf 
die Bezirks-, 185 auf die Gewerbekorporations-, 147 auf die Fabriks- 
und Unternehmungs-, und nur 76 auf die Privatvereins-Kassen. 
Beim Austritt zeigen sich dieselben Verháltniszahlen, wahrend 
hinsichtlich dér Sterbefálle von je tausend Verstorbenen sámmtlicher 
Kassen 467 auf die Bezirks-, 114 auf die Gewerbekorporations-, 
264 auf die Fabriks- und Unternehmungs- und 155 auf die Privat- 
vereins-Kassen entfallen. Diese Vergleichung beleuchtet noch lebhafter 
die schon oben hervorgehobene Thatsache, wonach laut unserer 
Daten dér Ein- und Austrittsverkehr im Laufe des Jahres die Fabriks- 
und die Privatvereins-Kassen am wenigsten berührt, wáhrend. die 
Gewerbekorporations- und die Bezirkskassen dér Fluktuation des 
Mitgliederstandes stárker ausgesetzt sind. Die Zahl dér Todes-