150* 
testületek pénztárainál a munkaképtelen betegek napi létszáma 754 
volt, ezek között 716 férfi és 38 nő; naponkint beteg volt a nők 
nek 1 *19, a férfiaknak pedig 0'94%-a. Az anyaország összes pénz 
táraitól naponkint 7.445 tag élvezett támogatást, közöttük 6.125 férfi 
és 1.320 nő; Horvát-Szlavonországokban pedig a beteglétszámból 
egy napra 625 jutott, nevezetesen 541 férfi és 84 nő. A betegek 
napi létszáma a tagok számával egybevetve csak annyi változást 
mutat a részletekben, hogy Horvát-Szlavonországokban a férfiaknak 
nagyobb-százaléka beteg, mint az anyaországban ; ott 1*58, itt 1 .ia°/o 
jut egy napra. Ez kifejezésre jút ügy a kerületi pénztáraknál, a 
melyeknél az anyaországban a férfiak Dos, Horvát-Szlavonorszá 
gokban pedig l'56°/o-a feküdt naponkint betegen, mint a gyáriak 
nál, a hol 1 *24, illetve 1 *89 százalék a férfi-betegek átlagos napi 
létszáma. 
A legfeljebb három napi keresetképtelenséggel járó, vagy a 
munkaképességet egyáltalán nem érintő bajokban a pénztár által 
csupán ingyenes^orvosi segély és díjmentes gyógyszerek formájá 
ban nyújtott támogatást — a birodalmi eredményekben — száz 
tag közül mindössze csak 66 vette igénybe, s a beteg család 
tagoknak a legtöbb pénztár által ugyanily alakban nyújtott segé 
lyezések esete az átlagos taglétszámnak csupán 35 százalékáig 
emelkedik. Azt hiszszük, hogy mind a két arányszám alatta marad 
a valóságnak, annyival is inkább, mert tapasztalat szerint a pénz 
tári tagok zöme tudatában az őt megillető jogoknak, egyáltalán 
nem késik apróbb bajaiban is az ingyenes orvosi segélyt és gyógy 
szereket igénybe venni. Ezen arányok alacsonysága hihetőleg csak 
a pénztárak hiányos adatszolgáltatásán múlik, a mi azért is ért 
hető, mert a pénztárak igen gyakori esetben nem képesek orvo 
saikat arra^kötelezni, hogy a táppénzt igénylő eseteken kívül is, 
összes rendeléseikről betegnaplót vezessenek; ilyképen azután 
igen sok, a keresetképes pénztári tagok s azok családtagjai részére 
történt orvosi rendelés kimarad az, adatgyűjtésből. Az ily ingyenes 
rendelések legnag}mbb tömegét a gyári pénztárak jelentették be, 
a melyeknek följegyzései szerint a tagok részére történt rendelés 
ből egy tagra l’o* eset jut, tehát átlagosan minden tag az év 
folyamán legalább egyszer igényelt orvosi segítséget; a család 
tagok részére történő rendelést pedig a tagok 78 százaléka vette 
igénybe. A magánegyesületi pénztáraknál ölt legkisebb arányokat 
a segélyezésnek ez a módja : a tagok segélyezése a taglétszámnak 29, 
a családtagoké pedig |14 százalékában fordul elő. A kerületi és 
ipartestületi pénztáraknál egyaránt a tagok 58 százaléka szorult rá 
a saját személyére nézve az ingyen orvosi segélyre és gyógy 
szerekre; a családtagoknak ily módon való segélyezése a kerü 
letieknél a taglétszámnak 22, az ipartestületieknél pedig 16°/o-ában 
történt. Horvát-Szlavonországokban a tagok segélyezése nagyobb 
arányokban történt, mint az anyaországban, amott 96, itt 65 szá 
zalékában a taglétszámnak. A horvát-szlavon gyári pénztáraknál 
ez az arány 223-ra magasodik, egy tag tehát az év folyamán leg 
alább kétszer volt kénytelen orvosi tanácsot kérni. A családtagokat 
azonban az anyaországi pénztárak segélyezik inkább: a nyújtott 
segélyek száma itt a taglétszám 37 százalékát képezi, Horvát- 
Szlavonországokban pedig csak 15%-ot. Itt ugyanis az ipartestületi 
pénztár a családtagok részére segélyt egyáltalán nem ád, a kerületi 
pénztáraknál is; csak igen kicsiny, 8%-ot tevő az ily módon nyúj 
tott segélyeknek az aránya, s ez nyer kifejezést az országos összeg 
ben is, bár a különben csekély taglétszámmal működő — gyári 
pénztáraknál a családtagok részére nyújtott ingyenes orvosi segé 
lyek és gyógyszerek aránya 72 százalékos. 
A betegségi statisztika adatai a taglétszámmal való egybeve 
tésükön kívül a megfelelő segélyezési kiadásokkal párhuzamba 
állítva, szintén ígérnek bizonyos tanulságokat. A tápdíjas és gyer 
mekágyi esetek minden napja pénztárainknak 1 ’io koronájába kerül; 
a kórházi ápolás naponkint átlag Dae koronát vesz igénybe, egy- 
egy tagnak elhalálozása pedig 65’5i korona költséget ró a pénz 
tárakra. A tápdíjas és^gyermekágyi esetek egy napjára jutó költsége 
körülbelül megfelel annak a tapasztalatnak, hogy ipari munkásaink 
napibére nagy átlagban 2 korona körüli; a kórházi ellátás költ 
ségesebb volta derül ki az idézett másik adatból, a harmadik pedig 
táglich 1.097 Mitglieder, und zwar 884 Mánner und 213 Frauen. 
Bei den Gewerbekorporationskassen betrug dér tágliche Stand dér 
arbeitsunfáhigen Kranken 754, von dicsen 716 Mánner und 38 
Frauen, táglich waren luo Perzent dér Frauen und 0‘94°/o dér 
Mánner krank. Von den gesammten Kassen des Mutterlandes habén 
táglich 7.445 Mitglieder eine Unterstützung erhalten, unter ihnen 
6.125 Mánner und 1.320 Frauen; in Kroatien-Slavonien entfieleu 
vöm Krankenstand auf einen Tag 625, und zwar 541 Mánner und 1 . 
84 Frauen. Den Tagesstand aber mit dér Zahl dér Mitglieder kom- 
binirt, zeigt sich in den Details nur so viel Ánderung, dass in 
Kroatien-Slavonien ein grösseres Perzent dér Mánner krank ist, als 
im Mutterlande; dórt kommen l - 58, hier Di2°/o auf einen Tag.. 
Zum Ausdruck gelangt dies sowohl bei den Bezirkskassen, bei denen 
im Mutterlande l'os°/o, in Kroatien-Slavonien aber lo6°/o dér Mán 
ner táglich krank darniederlagen; als auch bei den Fabrikskassen, 
wo die mánnlichen Kranken D24, beziehungsweise l'89°/o aus- 
machten. 
Bei den Übeln, welche mit einer Erwerbsunfáhigkeit von 
höchstens drei Tagén verbunden waren oder die Arbeitsfáhigkeit 
überhaupt nicht beeintráchtigten, nehmen die blos in unentgeltlicher 
árztlicher Hilfe und Gratis-Medikamenten bestehende Unterstützung 
dér Kassen — in den Reichsresultaten — von je hundert Mit- 
gliedern nur 66 in Anspruch, und die Fálle dér seitens dér meisten- 
Kassen an die kranken Familienglieder in dér námlichen Form 
verabfolgten Unterstützungen erheben sich nur bis zu 35 Perzent 
des durchschnittlichen Mitgliederstandes. Vermuthlich bleiben beide 
Verháltniszahlen unter dér Wirklichkeit, umsomehr, weil das Gros 
dér Kassenmitglieder im Bewusstsein dér ihm zustehenden Rechte, 
erfahrungsgemáss durchaus nicht sáumt, die unentgeltliche Hilfe 
und die Medikamente auch bei geringeren Übeln, in Anspruch zu 
nehmen. Die Geringfügigkeit dieser Verháltniszahlen beruht wahr- 
scheinlich auf dér mangelhaften Datenlieferung dér Kassen; was auch 
darum verstándlich ist, weil die Kassen in sehr háufigen Fállen 
nicht in dér Lage sind, ihre Arzte dazu zu verpflichteo, dass sie auch 
ausser den ein Pflegegeld beanspruchenden Fállen über ihre sámmt- 
lichen Ordinationen ein Krankentagebuch führen; so bleiben viele 
für die erwerbsfáhigen Kassenmitglieder und ihre Familienglieder 
erfolgten ártzlichen Ordinationen aus dér Datensammlung aus. Die 
grösste Masse solcher unentgeltlicher Ordinationen wurde seitens 
dér Fabrikskassen angemeldet, nach den Aufzeichnungen derselben 
entfallen von den Ordinationen für die Mitglieder auf ein Mitglied 
1 '04 Fálle, durchschnittlich alsó nahm jedes Mitglied im Laufe des 
Jahres wenigstens einmal árztliche Hilfe in Anspruch, für Familien 
glieder wurde die unentgeltliche Ordination durch 78°/» dér Mit 
glieder in Anspruch genommen. Bei den Privatvereinskassen nimmt 
diese Art dér Unterstützung den kleinsten Maasstab an: die 
Unterstützung dér Mitglieder kommt in 29 Perzent, die dér 
Familienglieder in 14°/o des Mitgliederstandes vor. Bei den Bezirks 
kassen ebenso wie bei den Gewerbekorporations-Kassen benöthi- 
gen 58 Perzent dér Mitglieder für ihre eigene Person unent 
geltliche árztliche Hilfe und Medikamente; diese Art dér Unter 
stützung dér Familienglieder erfolgte bei den Bezirkskassen in 
22, bei den Gewerbekorporationskassen in 16% des Mitglieder 
standes. In Kroatien-Slavonien geschieht die Unterstützung dér 
Mitglieder in einem grösseren Maasstabe, als im Mutterlande, dórt 
in 96, hier in 65 Perzent des Mitgliederstandes. In den Fabriks 
kassen in Kroatien-Slavonien erhöht sich dies Verháltnis auf 223, 
ein Mitglied war alsó im Laufe des Jahres wenigstens zweimal 
genöthigt árztlichen Rath zu verlangen. Die Familienglieder aber 
werden seitens dér Kassen im Mutterlande mehr unterstützt; die 
Zahl dér Unterstützungen betrágt hier 37 Perzent des Mitglieder 
standes, in Kroatien-Slavonien nur 15°/o. Hier reicht námlich die 
Gewerbekorporations-Kasse den Familiengliedern überhaupt keine 
Unterstützung, auch bei den Bezirkskassen ist das Maass dér so 
verabfolgten Unterstützungen sehr gering, nur 8°/o, und dies kommt 
auch in dér Landessumme zum Ausdrucke, obwohl bei den — üb- 
rigens mit einer kleinen Mitgliederzahl fungirenden — Fabrikskas 
sen das Verháltnis dér den Familiengliedern gereichten unentgelt- 
lichen árztlichen Hilfe und Medikamente 72 Perzent betrágt. 
Die Daten dér Krankheitstatistik versprechen ausser ihrer 
Kombination mit dem Mitgliederstande auch mit den entsprechen- 
den Unterstützungsausgaben verglichen, in gewisser Beziehung 
lehrreich zu sein. Jeder Tag dér Pflegegeld- und Kindbett-Fálle 
kommt den Kassen auf D10 Kronen zu stehen; die Spitalspflege 
beansprucht táglich durchschnittlich Lse Kronen, das Versterben 
eines Mitgliedes verursacht den Kassen 65’6i Kronen Auslagen. Die 
auf einen Tag entfallenden Kosten dér Pflegegeld- und Kindbett- 
Fálle entsprechen ungefáhr dér Erfahrung, dass dér Tageslohn 
unserer gewerblichen Arbeiter in grossem Durchschnitte beiláuflg 
2 Kronen betrágt; aus dér zweiten Angabe ergibt sich, dass die 
Spitalspflege kostspieliger ist, die dritte aber zeugt dafür, dass un-