148* 
Egyedül az ipartestületi pénztáraknál nem mutatnak fel a nők a 
férfitagoknál magasabb betegedési százalékot, hanem annál valami 
csekélységgel kedvezőbbet: a betegek számában a férfiak itt 21'06, 
a nők pedig 21'99 százalékkal vesznek ugyan részt, de már a meg 
betegedéseknél megfordul a sorrend s a férfiak 29*64 százaléknyi 
részesedése mellett a nők csak 29*12 százalékkal szerepelnek. 
Az anyaországban a két nemnek egymáshoz való aránya alig 
módosul, csupán a kerületi pénztáraknál éleződik ki még jobban 
a nőknek erősebb betegedési százaléka; Horvát-Szlavonországokban 
azonban más arányokat is találunk. Mig ugyanis a megbetegedések 
számában a nők itt is nagyobb arányban vesznek részt, addig a 
betegek között valamivel kisebb szerepet visznek, mint a férfiak. 
Főleg a gyári pénztáraknál feltűnőek ez arányok (a betegek közt 
a férfiak 1Ö2*is százaléka, és a nők 34*is százaléka szerepelvén), 
a beliscsei faipari betegsegélyző pénztárnál a férfiak közt előfordult 
igen nagy számú betegedések miatt. Itt is tehát az arány változása 
egy, inkább véletlennek mondható, körülmény miatt állott be, s nem 
döntheti meg a női tagok nagyobb betegedéséről tapasztaltakat. 
Ez a nagyobb betegedési arány tisztán a nők természeti gyenge 
ségéből, illetőleg a nehezebb ipari munkának kevésbbé ellenálló 
gyöngébb szervezetéből magyarázható; mert a gyermekágyi lebete- 
gedések az itt ismertetett arányokba még nincsenek is bele 
foglalva. 
Tovább haladva a két nem szereplésének vizsgálatában a 
betegségi statisztika adatainál, az egy tagra eső tápdíjas és kór 
házi napok arányát a következő megoszlásban találjuk: egy férfi 
tagra 4 - is, egy női tagra 6*25 munkaképtelenséggel járó beteg nap 
jut, a két nemre együttvéve 4*44 nap. A betegnapok számában a 
nők ismét a gykú és vállalati pénztáraknál járnak elől: itt egy férfi 
tagra 4*56, egy nőre ellenben 6*ss tápdijas vagy kórházi nap esik. 
A kerületi pénztáraknál a férfiakra 4u4, a nőkre 6*25 betegnap esik; 
a magánegyesületieknél a férfiakra 4*si, a nőkre 5'so; az ipar- 
testületieknél találjuk végre a legalacsonyabb arányokat, egy férfira 
3m4, egy. nőre 4*35 keresetképíelenséggel járó napot. Az anyaország 
ban ezek a birodalmi arányok alig, esnek változás alá; Horvát- 
Szlavonországokban is csak annyiban, a mennyiben a férfiak rész 
vétele a betegnapok számában emelkedvén, a két nem között nem 
oly erős az ellentét; itt a férfiakra 5*76, a nőkre pedig 6*55 beteg 
nap jut. A horvát-szlavonországi gyári pénztáraknál kevéssel nagyobb 
. a férfiak részesedése, mint a nőké: a tápdíjas és kórházi napok 
számából egy férfi tagra 6*92, egy női tagra pedig 6*52 nap jutott. 
A betegségek átlagos tartamáról azonban még jobban tájékoztat, 
ha a tápdíjas és a kórházi napok számát a keresetképtelenül beteg 
tagok számával állítjuk párhuzamba. A birodalmi eredmények sze 
rint a pénztárak egy-egy betege átlag 16*72 napig vette igénybe a 
pénztári segítséget; és pedig a férfiak 16*14 napig, a nők pedig 20*17 
napig. Ebből is kitűnik, hogy a női tagok betegeskedése nagyobb 
terhet ró a pénztárra, mert nemcsak a megbetegedésük valószínű 
sége nagyobb, hanem betegségük átlagos tartama is hosszabb, mint 
a férfiaknál. A kerületi betegsegélyző pénztáraknál veszik a nők 
legtovább igénybe a pénztári segítséget; mig itt egy beteg férfire 
16*14 tápdíjas vagy kórházi nap jut, addig egy beteg nőre 23'bo 
nap, tehát három hétnél is több. Azután a magánegyesületi pénz 
tárakat terhelik meg leginkább a női betegek, de itt a férfiak beteges 
kedésének is hosszú az átlagos tartama, 21*u nap, mig a nőké 
22*ss nap. Az ipartestületek pénztárainál egy férfi átlag 16*37, egy 
nő pedig 19*77 napig betegeskedik; legkedvezőbbek az arányok a 
gyári és vállalati pénztáraknál, a hol a férfiak betegségének átlagos 
tartama 14*4s nap, a nőké pedig 16*75 nap. A mig tehát a gyári 
pénztárak tagjai a betegségi esetek gyakoriságában elüljárnak, addig 
betegségük tartama aránylag a legrövidebb, a mi abból a már 
korábban is említett tényből is magyarázható, hogy a gyárak a 
beteges munkást nem szívesen veszik föl, huzamosnak ígérkező beteg 
ség esetén könnyen elbocsátják, s igy az a gyári betegsegélyző 
pénztár segítségét sem használhatja ki úgy, mintha valamely kerü 
leti vagy egyéb jellegű pénztárnak volna tagja. Horvát-Szlavon 
országokban a tápdíjat vagy kórházi ellátást igénylő betegségek 
tartama valamivel kisebb, mint az anyaországban; figyelmet külö- 
der Erkrankungen. Bei den Gewerbekorporationskassen alléin zeigen 
die Frauen keine höheren, sondern um ein geringes günstigere 
Erkrankungs-Perzente als die Mánner: an dér Zahl dér Kranken 
nehmen die Mánner hier mit 21*06, die Frauen aber mit 21*99 
Perzent theil, aber bei den Erkrankungen wechselt die Reihenfolge, 
und ■ bei einer 29*04-perzentigen Betheiligung dér Mánner weisen 
die Frauen nur 29’ia Perzent auf. 
lm Mutterlande erleidet das Verháltnis dér beiden Ge- 
schlechter zu einander kaum eine Veránderung, nur bei den Be- 
zirkskassen schárft sich das stárkere Erkrankungsperzent dér Frauen 
noch mehr zu; in Kroatien-Slavonien aber finden wir andere Ver- 
háltnisse. Wáhrend námlich die Frauen an dér Zahl dér Erkran 
kungen auch hier in grösserem Maasse theilnehmen, spielen sie in 
dér Zahl dér Kranken eine etvvas geringere Rolle, als die Mánner. 
Besonders bei den Fabrikskassen fallen diese Verhálnisse auf (wo 
unter den Kranken die Mánner 102*i8°/o, die Frauen 34*i5°/o aus- 
machen), zufolge dér überaus grossen Zahl dér bei dér Beliscseer 
Holzindustrie-Krankenkasse unter den Mánnern vorgekommenen 
Erkrankungen. Auch hier ist alsó die Anderung des Verháltnisses 
zufolge eines eher ein Zufall zu nennenden Umstandes eingetreten 
und kann die Erfahrungen von dér háufigeren Erkrankung dér weib- 
lichen Mitglieder nicht umstossen. Dieses grössere Erkrankungs- 
verháltnis erklárt sich rein aus dér natürlichen Schwáche dér 
Frauen, beziehungsvveise aus ihrer dér schwereren gewerblichen 
Arbeit weniger widerstehenden schwácheren Konstitution; denn die 
Kindbett-Erkrankungen sind in die hier besprochenen Verháltnisse 
gar nicht eingerechnet. 
Wenn wir bei den Daten dér Krankheitstatistik in dér Unter- 
suchung dér Rolle dér bejden Geschlechter weiter fortschreiten, 
finden wir das Verháltnis dér auf ein Mitglied entfallenden Pflege- 
geld- und Spitalstage in folgender Vertheilung; auf ein mánnliches 
Mitglied kommen 4'is, auf ein weibliches Mitglied 6*25 mit Arbeits- 
unfahigkeit verbundene Krankentage, auf die beiden Geschlechter 
4*44 Tagé. In dér Zahl dér Krankentage stehen die Frauen wieder 
bei den Fabriks- und Unternehmungskassen voran: hier entfallen 
auf ein mánnliches Mitglied 4*56, auf eine Frau hingegen 6*ss Pflege- 
geld- oder Spitalstage. Bei den Bezirkskassen kommen auf die Mán 
ner 4*14, auf die Frauen 6*23 Krankentage; bei den Privatvereins- 
kassen auf die Mánner 4*si, auf die Frauen 5*őo ; bei den Gewerbe 
korporationskassen ergeben sich die niedrigsten Verháltnisse, auf 
einen Mann 3*44, auf eine Frau 4’ss mit Erwerbsunfáhigkeit ver 
bundene Tagé. lm Mutterlande unterliegen diese Reichsverháltnis- 
zahlen kaum einer Anderung; auch in Kroatien-Slavonien nur 
insofern, als die Betheiligung dér Mánner an dér Zahl dér Kranken 
tage zunimmt und daher dér Gegensatz zwischen den Geschlech- 
tern nicht so scharf ist; hier entfallen auf die Mánner 5*76, auf die 
Frauen aber 6*55 Krankentage. Bei den Fabrikskassen in Kroatien- 
Slavonien ist die Partizipirung dér Mánner nur um ein wenig 
grösser, als die dér Frauen; von den Pflegegeld- und Spitalstagen 
entfallen auf ein- mánnliches Mitglied 6*92, auf ein weibliches Mit 
glied aber 6 62 Tagé. 
Hinsichtlich dér durchschnittlichen Dauer dér Krankheiten 
aber werden wir noch besser orientirt, wenn wir die Zahl dér 
Pflegegeld- und Spitalstage mit dér Zahl dér erwerbsunfáhig kranken 
Mitglieder in Parallelé stellen. Nach den Reichsergebnissen hat je 
ein Mitglied dér Kassen die Kassenunterstützung durchschnittlich 
durch 16*72 Tagé in Anspruch genommen, und zwar die Mánner 
durch 16*14 Tagé, die Frauen aber durch 20*17 Tagé. Auch hieraus 
ist ersichtlich, dass das Kranksein dér weiblichen Mitglieder dér 
Kasse grössere Lasten auferlegt, denn nicht nur die Wahrschein- 
lichkeit ihres Erkrankens ist grösser, sondern auch die durch- 
schnittliche Dauer dér Krankheit ist lánger, als bei den Mánnern. 
Bei den Bezirks-Krankenkassen nehmen die Frauen die Kassen 
unterstützung am lángsten in Anspruch; wáhrend hier auf einen 
kranken Mann 16*14 Pflegegeld- oder Spitalstage entfallen, kommen 
auf eine kranke Frau 23*öo Tagé, alsó mehr als drei Wochen. 
Dann belasten die weiblichen Kranken die Privatvereinskassen am 
meisten, aber hier dauert auch die Krankheit des Mannes lángé, 
21*ii Tagé, die dér Frauen aber 22*85. Tagé. Bei den Kassen dér 
Gewerbekorporationen ist ein Mann durchschnittlich durch 16*37, 
eine Frau aber durch 19*77 Tagé krank; am günstigsten sind die 
Verháltnisse bei den Fabriks- und Unternehmungskassen, wo die 
durchschnittliche Dauer dér Krankheit dér Mánner 14*48 Tagé, dér 
Frauen aber 16*75 Tagé ist. Wáhrend alsó die Mitglieder dér 
Fabrikskassen in dér Háufigkeit dér Krankheitsfálle voranstehen, 
ist die Dauer ihrer Krankheit verháltnismássig die kürzeste, was 
schon aus dér bereits früher erwáhnten Thatsache zu erkláren ist, 
dass die Fabriken den kránkelnden Arbeiter nicht gern aufnehmen 
und im Falle einer voraussichtlich lángern Krankheit leicht entlassen, 
so dass er die Unterstützung dér Fabrikskrankenkasse auch nicht 
so ausnützen kann, als wenn er Mitglied einer Bezirks- oder són-